Meg voltam róla győződve, hogy éltem, láttam, tapasztaltam már annyi mindent, hogy rendkívüli meglepetések nem programozhatják át a szép szürke hétköznapjaimat, benne a kiegyensúlyozott gondolataimmal…
Kaposvár számomra a város színháza, közelebbről a színészbüfé, ahol a társulat és meghívott vendégeik 0-tól 24 óráig élték életüket, miközben olyan előadásokban játszottak, amelyekről az…
Lengyeltóti nem volt biztos abban, hogy szívesen lát engem. Szigorú arcú, sárgamellényes útlezáró munkások irányítottak az ideiglenes megoldás, a terelőútvonal felé. Eddig sem igen tudtam,…
Emlékszem, amikor hétévesen anyámmal betámolyogtam a budapesti Práter utcai iskolába, csak az foglalkoztatott, hogy kinek a karmai közé kerülök. A fiatal tanító néni látványa tudott…
Már hetvenöt éve várja nézőit a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház (Tamási nevét csak három évtizede vette fel). A romániai színházi élet második világháború utáni alakulása…
Hát eddig az életmentő csapadékot vártuk, szent igaz, de most már kicsit sok ez a bazi nagy dézsákból öntött ajándék! Horton olyan monszuneső zúdult a…
„Szeretem az öszt” – így, rövid „ö” betűvel festett üzenet várt Táton, a Tamási utca első építményén, egy transzformátorház falán, ahol megálltam az autómmal. A…
Ha hajlamos lennék a pityergésre, bizonyára sűrűn törölgetném a könnyeimet Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnáziumban. A több mint négy évszázada oktatási intézményként működő, időnként kényszerűségből…
Első nyugdíjas napomon amint bepréselődtem a kisföldalatti (trendin M1) egyik zsúfolt kocsijába, a mellettem sündörgő ember nem durva, de határozott hangon felszólította a gyanútlan utazóközönséget…
Naptalan napokon milyen jólesik felelevenítenie az embernek néhány kellemesen eltöltött nyári napot valahol, mondjuk éppen Szombathelyen. Szégyen ide, szégyen oda, csak az Iseumi Szabadtéri Játékok…
