Magyar | Művész | Világ
Kiállítás a magyar diaszpóra képzőművészeinek válogatott alkotásaiból
A Magyarság Háza 2021-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileumot kulturális fesztivál, az intézmény történetét bemutató kiállítás és képeskönyv, valamint a magyar diaszpóra képzőművészeinek válogatott alkotásaiból összeállított tárlat tette emlékezetessé. Ez utóbbi program keretében közel negyven művész egy-egy munkáját láthatja majd a közönség Afrikában, Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában és Európában. A világ körüli turné első állomása Innsbruck (Ausztria) volt, azután Topolya (Szerbia), majd Székelyudvarhely és Szatmárnémeti (Románia) következett, június közepétől pedig egy hónapon keresztül Budapesten (Magyarország) találkozhatnak az igényes művészet kedvelői a Magyar | Művész | Világ címet viselő exkluzív, a maga nemében egyedülálló gyűjteménnyel. Tartalmas időtöltést kívánok a kiállítás minden látogatójának!
Csibi Krisztina
igazgató, Magyarság Háza
Bevezető
„A művészet olyan hatalmas, széles valami, hogy keretein belül mindent, mindent lehet csinálni.” A Bethlen Margit írónőtől való idézet igazságtartalmát jól példázza a Magyarság Háza tízéves fennállása alkalmából a diaszpórában élő művészek műveiből válogatott kiállítás, hiszen témáját, technikáját, stílusát tekintve nagyon különböző alkotások szerepelnek most együtt. Mindez annak köszönhető, hogy a Magyarság Háza felhívást tett közzé a diaszpórában élő művészek felé egy a munkásságukat a Kárpát-medencében bemutató utazótárlat gondolatával, amelyre közel 300 alkotással jelentkeztek alkotók szerte a világból. A kiállítási helyszínek ismeretében, számolva a fizikai korlátokkal, de szem előtt tartva esztétikai szempontokat jött létre a jelen válogatás, amely érdekes és sokatmondó gyűjteménye a diaszpórában élő magyarok képzőművészeti törekvéseinek. A műveknek ez a sokfélesége, de egyidejű összetartozása művészetfilozófiai kérdéseket vet fel, hiszen nem pusztán nézni, hanem látni is szeretnénk a műveket: azaz megérteni. Ebben a folyamatban legnagyobb segítségünkre Hans Georg Gadamer német filozófus lehet, aki A szép aktualitása című munkáját szenteli a témának. Kiindulópontja, hogy a művészet megértése a gondolkodás feladata és a művészettapasztalat három fő fogalom pillérén nyugszik: játék, ünnep, szimbólum. A filozófus gondolatrendszerében a játék az emberi élet alapvető eleme, enélkül a kultúra is elképzelhetetlen; lényegi eleme az „együttjátszás”, tehát a néző, befogadó ugyanannyira fontos résztvevő, mint maga a mű. A játék a mű létmódja. A művészetben a szimbolikus a ráutalás és az elrejtés feloldhatatlan egymás elleni játékán alapul. A szimbolikusság nemcsak utal a jelentésre, hanem jelenlevővé is teszi azt. A műalkotás időtapasztalata az ünnep. Gadamer így írja le: „…jellemző, hogy saját ünnepélyessége révén időt ír elő, s ezzel időt állít meg és elidőzésre késztet bennünket – ez az ünneplés.” Mi más lenne ez a kiállítás, mint ünnep? Ahol formákat, színeket, gondolatokat és szerte a világban élő magyar alkotókat ünneplünk. A nagyon vázlatosan felidézett filozófiai rendszer alapvetéseit, fogalmait használva biztatom hát Önöket az itt látható művek meglátására: az előttük való elidőzésre, az alkotásokkal való együttmozgásra, értelmezésre, a művek közötti párbeszéd lehetőségeinek megtalálására.
Bedi Kata esztéta
Mihályfy Kinga (Argentína)
Fehér rétegződés, vegyes technika
1990-ben Buenos Airesben született. Képzőművészeti végzettséget 2015-ben szerzett az argentin Nemzeti Művészeti Egyetemen (IUNA), majd 2016–2017-ben Leila Tschopp művészeti képzésén vett részt, és jelenleg is itt tanul. 2017–2019-ben a Buenos Aires-i Rómulo Raggio Alapítvány Múzeumi Biennáléján csoportos tárlaton szerepelt, 2019-ben a madridi Gaudí Galéria tárlatán, 2017-től a Buenos Aires-i Quintana Casa kiállításán is szerepel munkája. Egyéni tárlata nyílt 2016-ban a Buenos Aires-i Mindszentynum Magyar Kulturális Központban. 2019-ben szerepelt az argentínai Feria de Arte Lamroth Art Fairen és a kölni Discovery Art Fairen. 2018-ban a spanyol kiadású, új művészeket bemutató katalógusba is beválogatták.
Érdeklődése középpontjában az alkotás folyamata áll, a gesztusok megörökítése; ahogy ő fogalmaz: a fizikai és érzelmi kapcsolat kialakítása áll önmaga és a munkái, annak anyagai és a felhasznált eszközök között. Művei az „útközben” meghozott döntések összességét mutatják; gesztusok és vonások, amelyek az alkotás folyamatának emlékét őrzik. A legkülönfélébb technikákkal, anyagokkal és eszközökkel dolgozik. Célja a határok feszegetése, saját testének és eszközeinek új felhasználási lehetőségek keresése; az alkotás és visszavonás, az újrakezdés változatainak próbálgatása. Egy új tér létrehozása, amely már a vásznon létezik, és ő maga is elmerül, de a szemlélőt is körbeöleli.
Bíró Anna (Kanada)
Emlékek, nemez
Csíkszeredában született 1962-ben; 1988-ban emigrált Kanadába. Jelenleg is Montrealban él. Textilművészként szerzett diplomát a kolozsvári Andreescu Academy Képzőművészeti Egyetemen. Montrealban a számítógépes textiltervezésre specializálódott. Az utóbbi két évtizedben Kanadában, Európában és az Egyesült Államokban is volt kiállítása. Legutóbb Kanadát is képviselte az 5. Nemzetközi Textilversenyen, a japán Kiotóban. Tagja a Québeci Képzőművészeti Tanácsnak, és a québeci képzőművészeti kutatói és alkotói ösztöndíj díjazottja. Dolgozott jelmeztervezőként is színházi és filmes produkciókban világszerte. Művészetében a textilművészet tradíciói és a legújabb technológia egyaránt jelen van. Jelenleg a textilipari eljárások számítógépes fejlesztésével és finomításával foglalkozik. A textíliák kapocsként való alkalmazásának módjait kutatja a technológiák, a kultúrák, a történelem és a személyes emlékek között. Ezekbe a szövött és kötött szerkezetekbe olyan érzékelőket helyeznek be, amelyek a nyilvánossággal való interakción keresztül aktiválódnak. Egyik szőnyegét hangszalagokból szőtte meg, és az alkotás adott ponton érintve meg is szólal.
Fodor-Lengyel Zoltán (Spanyolország)
Médos negra, 2008, vegyes technika
1963-ban született Budapesten. Képzőművészeti tanulmányait Fischer Ernő magántanítványaként kezdte, majd Párizsban a Sorbonne Egyetem grafikus szakán folytatta, miközben Magyarországon az ELTE magyar–történelem szakán is tanult. Húszévesen kiállított Párizsban, ahol szerződött a Galeria Art 3000-rel, majd 1986-ban a galéria művészeti vezetője és társtulajdonosa lett. Jelenleg Madridban él és alkot, vezeti az általa létrehozott kortárs spanyol–magyar alapítványt, a Fundación Apoyo el Artét. A Magyar Művészeti Akadémia tagja és a Cádizi Királyi Képzőművészeti Akadémia akadémikusa. Számos elismerésben részesült, többek között Goya- és Alvaro Mutis Művészeti-díjas, a Magyar Arany Érdemkereszt birtokosa, az 1956-os Vitézi Lovagrend vitéze. Számos művét láthatjuk nemzetközi gyűjteményekben, intézmények és kortárs múzeumok falain és köztereken. Eddigi pályája során közel 200 tárlatot rendezett szerte a világban, megjelent 12 könyve és közel száz katalógusa. Munkáinak reprodukcióit láthatjuk grafikai és kerámiai alkotásokon, különböző más kiadványokban és címlapokon. Művészetére az élénk színek, indaszerű, szerteágazó formanyelv jellemző.
Itt látható, Médos negra című műve egy negyvendarabos sorozat része, amelybe budapesti tartózkodása alatt kezdett; tematikájában a gyökereihez, a szülőföldjéhez tér vissza érzéki és misztikus képalkotással. Képisége a finoman és aprólékos részletekkel megrajzolt figura absztrahált képe, a festéknyomok által térbe helyezett dimenzió kombinációja.
Murakeözy Éva Patrícia (Hollandia)
Túlélők – Reflexió egy szíriai kisfiú rajzára, 2016, grafika
Képzőművész, biológus. 1971-ben Budapesten született, képzőművészetet Hágában, az ottani akadémián tanult. Főként tusrajzokat készít. Rajzai néha biológiai témákat, máskor sosem látott tájakat idéznek, de – a művész megfogalmazásában – valójában spirituális útkeresések: a jelenségek világát mozgató belső erőket keresik.
A Túlélők – Reflexió egy szíriai kisfiú rajzára című grafika felkérésre készült. 2016-ban a The Hague Peace Project 16 hágai művészt kért fel, hogy egy damaszkuszi születésű, 11 éves szíriai kisfiú rajzaira reflektáljon, aki a rajzokat a törökországi menekülttáborban készítette. A művészi reflexió láncreakcióként kívánt hatni, amely széles polgári tömegeket mozdít meg, így a kiállítás helyszínéül nem galériát, hanem a hágai városházát választották.
Boros Gábor (Kanada)
Megszakadt tárgyalások – török menekültek, 1988, fotó
1949-ben született Újszászon; családjával együtt 1957-ben hagyta el Magyarországot, azóta Kanadában él. 1975 óta egy montreali, bevándorlóknak létesített iskolában francia nyelvet tanított. A hetvenes évek közepén látogatott vissza először szülőhazájába, majd Erdélyt és Felvidéket is többször felkereste, ekkor kezdett el foglalkozni a művészi igényű fényképezéssel. Kanadában és Magyarországon is több egyéni, illetve kollektív kiállításon mutatták be műveit. Újabban főleg természetfotózással foglalkozik.
Az itt látható képet 1988 áprilisában a montreali Bellarmin Szent Róbert-templomban készítette török menekültekről. 1986 szeptembere és 1987 januárja között körülbelül 2000 török érkezett Kanadába egyes csaló, török utazási irodák szervezésében, akik kanadai munkalehetőséggel kecsegtették őket. A becsapásnak áldozatul esett menekültek civil szervezetek segítségével próbáltak menekültstátust kérni, megkerülve a bevándorlási szabályokat. Sokszor kétévnyi franciatanulás után került sor a kitoloncolásukra.
Breznay Alexandra (Franciaország)
Városi magány, 2011, fotó
1985-ben Franciaországban, Párizsban született, művészeti tanulmányait Párizsban és New Yorkban végezte, jelenleg a francia fővárosban él és digitális fotózást tanít a Reid Hallban amerikai diákoknak. Hétköznapi benyomásait képekké alakítja, mindig a dokumentumfotózás költői szemléletére törekszik. A városi környezetre összpontosít, a magány pillanatait és a köztes időket ábrázolva. Munkáit kiállították a Mairie du 13ème-ben, a Little Big Galerie-ben, a Galerie Stackl’r-ben, a Capitale Galerie-ben, a Centre d’Art contemporain de Chabramban, a Lieu 37-ben Franciaországban és a 3rd Ward Sky Deck Terrace-ban, Greenpoint Galériában és a Schoolhausban, New Yorkban. Utcafotói több lapban is megjelentek, többek között a Le Point, a Les Echos, a Philosophie Magazine, az Alternatives Economiques, a L’Humanité, a La Vie, a La Croix, a Madame Figaro, a French Morning, az Unmapped, a Der Blatt magazinokban.
Follmann Jenő Győző (Brazília)
Ellenfény a parkban, 1957, vegyes technika
Budapesten született 1940-ben, majd Németországban és Buenos Airesben tanult, kulturális mérnök végzettséget szerzett. Érdeklődése középpontjában az akusztika áll, ebből doktorált Németországban és tanított is Brauschweigban. Egyéni festészeti és szobrászati kiállításokon vett rész Buenos Airesben és Németországban 1972-ig. Fő érdeklődési területe azonban a zene, a gitár- és hegedűkészítés. 1965 óta São Paulóban él, ahol akusztikát és összhangzattant tanít.
Tompa Anna (Svédország)
A fény, vegyes technika
Tompa Vadadi Anna 1946-ban született Marosvásárhelyen. Itt végezte képzőművészeti tanulmányait grafika főszakon. Ötévnyi dekoratőri munka után új szakmát tanult Kézdivásárhelyen: formatervezést, amelyet a helyi bútorgyárban kamatoztatott. Ezután szabadúszó lett, majd 1988-ban Svédországba települt. A nyelvtanulás mellett pedagógiai továbbképzésen is részt vett. Ezt követően a felnőttoktatás területén dolgozott: rajz-, festészet, formatervezés- és alkalmazottgrafika-kurzusokat vezetett. Jelenleg népfőiskolai oktató, rajzot, üvegtáblaművészetet és festészetet tanít.
Bittenbinder János (Hollandia)
Cinqueterra, olaj, vászon
1946-ban született Nagyváradon. Két évig szülővárosában az építészeti főiskolán tanult, majd 1972–1976 között Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. 1977-ben házasságkötése révén Magyarországra költözött, 1978-ban azonban egy hollandiai galéria meghívásának eleget téve elhagyta az országot és Hollandiába települt, ahol 1982-től tanít. Saját bevallása szerint hatéves korától tudja, hogy festőművész szeretne lenni, ezért 15 évesen nagy mesterek másolásával képezte magát. A ’70-es években egyszerű motívumokat használó, szimbolikus üzeneteket hordozó, fotórealista grafikákat és festményeket készített. 1983–1985, illetve 1986–1988 között készítette el fa alkatrészekből konstruált két hatalmas méretű állatmobilját: a Loxodanta Africanát, az elefántot és a Vultur Gryphust, a sast. Távol-keleti utazások után műfajt és stílust váltott. A fény és a színek természetét kutatva erőteljes színezésű, természetelvű motívumokra vagy klasszikus festőművészek munkáira utaló, de lényegében elvont, nagy méretű táblaképeket fest. Első tárlata Erdélyben volt. Hollandiába települése óta rendszeresen kiállít. Európa számos nagyvárosában vett részt csoportos tárlatokon. Művei több holland közgyűjteményben is megtalálhatóak. Művészi hitvallása szerint számára a legfontosabb a fény és a szín; a néző számára egy új világot akar teremteni, egy képzeletbeli utazás részesévé akarja tenni őt.
Krizán Klaudia (Svájc)
Lépj ki!, akril, vászon
Műtárgybecsüs és alkalmazott grafikus. 1989-ben született, Zürich mellett él. Ars poeticája a szabadság megélése és ábrázolása. Művészetét egyaránt inspirálja az állandóság unalma, a szabályok hálója és ezek átlépése, kilépni a végtelenség szabadságába. Lépj ki! című sorozata annak a felismerését rögzíti, hogy nincsenek szabályok. Főként akrillal dolgozik, szereti struktúrával bővíteni a látványt. Lépj ki! című munkája esetében a látvány mellé verbális üzenetet is megfogalmazott: „Azzal töltöd az életedet, hogy szabályokon gondolkodsz. Pedig nincsenek. A felismerés mozzanatát érhetjük tetten a vásznon.”
Chowdhry Kinga (Kanada)
Eső után, akvarell, papír
Romániában, a Bihar megyei Margittán született 1975-ben, a nagyváradi Ady Endre Líceumban érettségizett. A budapesti ELTE-n és a Nagyváradi Orvosi Egyetemen megkezdett felsőfokú tanulmányait végül a Nagyváradi Partium Egyetem angol szakán folytatta. Ezt megszakítva követte kanadai férjét az Amerikai Egyesült Államokba, ahonnan 2009-ben Kanadába költözött. Festészettel 2017-ben kezdett el foglalkozni, interneten megtalálható videók hatására. Kezdetben vízfestékkel dolgozott. Mivel hobbija a kertészkedés, ezért a természet, a virágok jelentik fő inspirációját. Képein a színek és a formák mellett a fény- és árnyékhatások hangsúlyosak. Festészetére elsősorban a fotórealizmus hatott.
Pozsgai Sára (Hollandia)
Cím nélkül 2-3-4, akril, vászon
1986-ban született Berettyóújfaluban, 2009 óta Hollandiában él. 2015-től kezdett autodidakta módon festeni. Festményei eleinte szürreális, figurális és absztrakt stílusúak voltak; máig az erős színhasználat jellemzi alkotásait. Nagyobb vásznak helyett mára mini, 15×10 centiméteres keretek között alkot, ahogy az itt látható cím nélküli sorozata is mutatja. Több csoportos, illetve egyéni kiállításon is részt vett Budapesten, vidéken és Hollandiában.
Stella Castell (Kanada)
A fehér holló legendája, 2021, akril, farost
Szlovákiában született, onnan költözött Kanadába. Képzőművész diplomáját a vancouveri Emily Carr Egyetemen szerezte. Aktív résztvevője a helyi magyar kulturális életnek. Művészként fontosnak tartja a magyar, valamint a közép- és kelet-európai nemzetek kultúrájának megismertetését külföldön.
A fehér holló legendája egy képsorozat része, amelyhez a magyar és a közép-európai népi kultúra adta számára az ihletet. Az alkotói szándék szerint a fa erezete lehetőséget ad a tradíciók és a természet összekapcsolásának megjelenítésére, másrészt előtérként és háttérként is szolgálhat. Az ismétlődés jelen van a kultúrákban és a történelmi eseményekben is, így a fa növekedése a társadalmak fejlődését is szimbolizálhatja. A fekete és a fehér holló ellentéte a fizikai és a spirituális világot képviseli, ahol a fehér hollóra nem hatnak a természet törvényei, így képes betekinteni egy másik világba is.
Palásthy Gergely Ferenc (Németország)
Sion de la Trinidad, 2021, fametszet
1994-ben született Budapesten és Balatonfűzfőn nőtt fel. Középiskolai tanulmányait Veszprémben folytatta, majd Budapesten kertészmérnöki diplomát szerzett. Gyermekkora óta részt vett a Schönstatti Fiúmozgalom programjain. Az egyetemi évek alatt egyre világosabbá vált számára, hogy a papi hivatás az ő útja. 2017-től közel öt évet töltött Dél-Amerikában: két évet Paraguayban novíciátusban, 2019 márciusától pedig Santiago de Chilében tanult teológiát papi hivatására készülve. Jelenleg Németországban folytatja tanulmányait. A kisgrafika, a fametszetek világával nagyapja, Palásthy Lajos ismertette meg, aki egész életében gyűjtötte a kisgrafikai alkotásokat. Nagyrészt az ő hatására kezdett el Gergely fametszetkészítéssel foglalkozni. Sion de la Trinidad című grafikája a világon található számos Schönstatt-szentély egyikét, a Santiago de Chilében, az Andok hegység lábánál található Sion de la Trinidad-szentélyt ábrázolja, amelyet huszonöt éve szenteltek fel.
Szabó Katalin (Ausztria)
Vörösbegy, 2018, akril, vászon
1957-ben született Hajdúviden, vegyészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Képzőművészettel 2000-ben kezdett el foglalkozni. Több alkotótáborban vett részt bel- és külföldön; néhány ezek közül: Sarród (HU), Medias (RO), Mártély (HU), Encs (HU), Nagysáros (SK), Dömös (HU), Neumarkt a. d. Raab (A). Számos egyéni és csoportos kiállítás résztvevője volt. 2007-ben megkapta a debreceni Főnix Művészeti Nívódíjat. Szabadfoglalkozású festőművészként 2016-tól tevékenykedik Bécsben. Ugyancsak 2016 óta Nemzetközi Alkotótábort szervez és vezet Cervenka Gerharddal együtt Sopronban.
Göttli Adrien (Kanada)
Pipacsok, vegyes technika
1960-ban született a felvidéki Léván. Családjával 1968-ban menekült el az akkori rendszer elől a kanadai Winnipegbe. A képzőművészet iránti érdeklődése korán megmutatkozott, végzettségét a winnipegi Manitoba Egyetemen szerezte. Fiatalon férjhez ment, életét az anyaság töltötte ki, de folyamatosan foglalkozott festészettel is. 2016-ban tragikus körülmények között halt meg.
Sárkány Mária (Kanada)
Promenádon, olaj, vászon
1948-ban született Nyárádszentimrén, művészeti tanulmányait 1962–1967 között a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum textil szakán végezte, később azonban éremművészettel és festészettel kezdett el foglalkozni. Emberek nemzete című érmével 1998-ban a Kanadai Királyi Pénzverde éremtervezői pályázatának egyik nyertese lett. 1999-ben Kanada nemzeti ünnepén mutatták be 25 centes Millennium-érméjét. 2003-ban csoportos tárlaton vett részt a tokiói Itabashi Green Hallban. 2004-ben az Ontariói Művészeti Tanácstól kiállítás rendezésére ösztöndíjat nyert. 2005-ben ő volt az egyik művész, aki Burlington városát képviselte az Apeldoorns Múzeum Ikervárosok zsűrizett kiállításán Hollandiában. 2005-ben a Két szülőföld között című, a kanadai magyar képzőművészek munkáiból rendezett tárlaton szerepelt, amely bejárta Budapestet, Miskolcot, Debrecent és Székesfehérvárt. 2017-ben kiemelt kiállítóként szerepelt a McMaster Művészet a munkahelyen 22. kiállításán Hamiltonban. 2018-ban a Burlingtoni Művészeti Galériában csoportos tárlaton vett részt. Dolgozott a kanadai filmipar számára, kölcsönzési programban is részt vett. Művei nagyvállalatok kollekcióiban és magángyűjteményekben is megtalálhatóak.
Promenádon című képe a kanadai nemzeti napot ünneplő emberek hétköznapi, de örömteli attitűdjét mutatja be. A művész reflektál a városi és helyi közösségek életére, annak szépségeire. Mindez főhajtás is Kanada előtt.
Fujkin István (Kanada)
Magyar rapszódia, 2000, olaj, vászon
1953-ban született a délvidéki Horgoson. Mint autodidakta képzőművész 1974 óta dolgozik hivatásszerűen a vizuális művészetek területén, azóta állít ki rendszeresen csoportosan és egyénileg. 1985-ben alapító tagja volt a máig is működő „Q” csoportnak. Ugyanabban az évben felvételt nyert a Szerb Iparművészek Egyesületébe. Rajzait, grafikáit a kezdetektől gyakran publikálták a vajdasági lapok és a nyolcvanas évek elejétől Magyarországon is rendszeresen jelentek meg illusztrációi, lemezborítói. A Lézer Színház látványtervezőjeként 1990-ben települt át Magyarországra. Találkozása a technikai művészetekkel komoly változásokat eredményezett munkásságában. Kidolgozta a multivíziós panorámavetítés új módszerét; ugyanakkor továbbra is lemezborítókat, illusztrációkat, címlapgrafikákat tervezett. 1993-tól tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1997-ben újabb művészeti kihívásokat keresve települt át Kanadába. A Torontóba való érkezését követő években (1997–2001) Rófusz Ferenc Super Fly Films stúdiójának volt a munkatársa mint karakterdizájner. Ebben az időben kezdett munkássága Fujkin’s Music Vision néven vált ismertté. 2003 óta tagja a kanadai Metronóm Zenei Múzeum Kreatív Csoportjának. Kanadai tevékenységének nagy vállalkozása a Kék Bagoly-képsorozat, amely hidat képez a képzőművészet és a kortárs indián zene között. Alkotásait a hagyományos indián kultúra spirituális elemei hatják át, amelyek az indián hagyomány és életforma iránt érzett szeretetéből és tiszteletéből táplálkoznak.
Badilla Nagy Viviana (Chile)
Tropico, 2013, akril, vászon
1992-ben született Santiagóban. Édesanyja magyar, édesapja chilei, így mindkét ország állampolgára. Szülővárosában végezte tanulmányait, 2015-ben szerzett designer diplomát a Pontificia Universidad Católica de Chilén. 2021-től Barcelonában folytatja tanulmányait. Fő tevékenysége a tervezőgrafika és a media design, de szívesen foglalkozik festéssel, illusztrációval, grafikával is. Szülei révén a magyar kultúra mindig jelen volt az életében gyermekkora óta, és ez ugyanúgy inspirációforrás számára, mint a chilei élmények vagy a világ körüli utazásai során szerzett tapasztalatok. Munkáit a bátor színhasználat és a játékosság jellemzi.
Szucsány Károly (Kanada)
Árpád, 1996, olaj, vászon
1932-ben született Párizsban, magyar szülők gyermekeként. A második világháború alatt a család visszatért Magyarországra, a háborút követően pedig ismét Franciaországba költöztek. Itt kerámiát, festészetet és rajzot tanult, nehéz megélhetési körülmények között. Innen az útja Montrealba vezette, ahol megnősült, majd visszatért Párizsba. Itt érte az 1956-os forradalom híre. Ismét Montrealba költözött, ahol a Kanadai Bevándorlási Minisztérium azonnal alkalmazta a menekültek fogadására. Főállásával párhuzamosan kerámiákat készített. Ezek sikere lehetővé tette, hogy állását otthagyja; azóta alkotómunkát folytat, a kerámiakészítés mellett festményeket is fest. Munkáival számos egyéni és csoportos tárlaton szerepelt Kanadában és Magyarországon is, alkotásai állami és magángyűjteményekben egyaránt megtalálhatók. Az Art, Sience, Lettre Akadémiai Társaság éremmel tüntette ki. Festményeit a játékos geometrikusság, élénk színhasználat jellemzi.
Árpád című alkotása felkérésre készült a Lotz Galéria honfoglalási évfordulós kiállítására, és szépen példázza a Szucsány-féle képalkotást: a jól ismert zászlón az Árpád név berajzolásával egyfajta plasztikusság jön létre, a finom színhasználat vizuális értékkel telíti a képet.
Simó Béla (Kanada)
Remény, 2021, alumínium
Székelyudvarhelyen született 1950-ben, jelenleg Kanadában él. Szobrászati ismereteit Ausztriában szerezte, mestere az osztrák művészeti világ legmagasabb elismerésével díjazott Joseph Elter. 1974–1978 között malomipari tanulmányokat folytatott Romániában, később két éven át hangszerkészítést tanult. Szülőföldjén bronzöntödét üzemeltetett, harmincéves szobrászati tapasztalata során márvánnyal, fával, gipsszel és cellulózpéppel is munkálkodott. 1987 és 2013 között gépészként és ipari malommesterként is dolgozott Kanadában. 1989-től a szobrászati tevékenysége egyre meghatározóbb. Ausztriában, de többségében Kanadában számos köztéri szobra található. Nagyszámú egyéni és csoportos tárlaton állított ki, főként Kanadában. Munkásságát Kanadában díjakkal is elismerték. Az utóbbi években alumíniummal dolgozik, mivel az a saját megfogalmazásában: „jobban engedelmeskedik nekem, rásimul kezemre.” Fő inspirációi a természet formái, ugyanakkor a modern világ kaotikusságát is igyekszik megragadni.
Remény című munkája a világjárvány kezdetén jött létre. A stilizált arc egy rács vagy képernyő mögül tekint ki, a bezártságra, magányra, a kapcsolatteremtés lehetőségére és korlátaira utalva, és arra is, hogy pandémiában, háború idején vagy nehézségek közepette mindannyian egyenlőek vagyunk. A figura lehunyt szeme a belső erők fontosságára hívja fel a figyelmet, hiszen ez tartja életben a reményt.
Kiss Katalin Ilona / Katharine H. Kissh (Amerikai Egyesült Államok)
A lélek tánca, akril, vászon
Tápiószőlősön született, 2007 óta New Yorkban él. 1992-től fest, 1998-ban volt az első tárlata. Azóta számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, munkái több magángyűjteményben is megtalálhatóak. Festészete impulzív, élénk; harsány színek és erőteljes ecsetvonások jellemzik művészetét. Szívéből és lelkéből dolgozik, vallja az alkotó.
Berta Imre (Svédország)
„Halálodat hirdetjük…”, 2013, fotó
Magyarországon született 1941-ben, Nógrád megyében, Patakon. Több mint ötven éve Svédországban él. Tervezőként dolgozott, jelenleg mint nyugdíjas svéd, magyar és német nyelven tolmácsolással foglalkozik és fotózik, mert – ahogy vallja – „a fényképezés által szeretnék a természethez és annak csodáihoz még közelebb kerülni”. Ez a felvétel a medjugorjei Jelenések hegyén készült egy zarándoklat alkalmával, 2013-ban.
Varga Villő (Amerikai Egyesült Államok)
Méhkas, 2020, fotó
Festő, restaurátor, fotóművész. Budapesten született, 1983 óta él az Amerikai Egyesült Államokban. Rendszeresen kiállít New Yorkban és környékén. Több országos képzőművészeti szövetség megválasztott tagja. Munkái különböző köz- és magángyűjteményekben megtalálhatók. A Beehive egy sorozat része, amelyet 2020 decemberében készített New Yorkban, Manhattannek egy új negyedében, a Hudson Yardon, amelynek egyik fő nevezetessége a képen látható. A Vessel nevű építmény funkcionálisan kilátóként szolgál, formailag egy hatalmas méretű, tervezésében egyedülálló, futurisztikus, szinte szobor – térforma. Az épület hálószerű szerkezete miatt adta a fotónak a Méhkas címet.
Rajec Molnár Elizabeth (Amerikai Egyesült Államok)
Fotómontázs 1, fotó
Pozsonyban született 1931-ben. Mint magyar kisebbséget 1947-ben az egész családját áttelepítették Magyarországra. Budapesten kilenc évig élt, itt érettségizett. Apja önálló szabómestersége és testvére papi mivolta miatt nem vették fel az egyetemre. Barátok segítségével bekerült az Idegen Nyelvek Főiskolájára, ahol tanulmányai a német nyelvre koncentrálódtak. Három évig a Kultúrkapcsolatok Intézet szlovák, cseh és német tolmácsa volt. 1953-tól 1956-ig a budapesti Csehszlovák Kultúra Háza alkalmazottja volt, koncerteket, kiállításokat, irodalmi és filmesteket rendezett. 1956-ban részt vett a Parlament előtti forradalmi tüntetéseken, emiatt elhagyta Magyarországot. 1957 óta New Yorkban él. Német irodalmat hallgatott a Columbia Egyetemen, könyvtáros diplomáját a New Jersey-i Rutgers Egyetemen szerezte, doktorátusi diplomáját német irodalomból a CUNY Graduate Centerben 1972-ben kapta. 1964-től harminchárom évig a City College of New York egyetemi könyvtárosa és tanára volt. Tudományos pályája során Franz Kafka, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Madách Imre életművét kutatta, ezek mellett több más témában publikált, például könyvtárosi, valamint a magyar és angol nyelv kapcsolata témában. Fényképeiből eddig 13 kiállítást rendeztek, többek között New Yorkban, New Jerseyben, Washington D. C.-ben, Prágában, Pozsonyban és Magyarországon. Harminc éve fotózik, kaleidoszkopikus látásmódjával felismeri és újraalkotja a természet és az emberi környezet elemeit, új vizuális élményt teremtve. Tárgyai mintha egy Kafka-féle metamorfózison mennének keresztül, amelyek egy új, sokszor bizarr és szürreális világot nyújtanak, különleges asszociációkkal.
Horváth Aliz (Kanada)
A fal, vegyes technika
1990-ben született Budapesten, Vecsésen nőtt fel. Rajztanulmányait Vancouverben kezdte Oksana Slonevskaya tanítványaként, aki a Pravda karikaturistája volt. A fal című képét ebben az időszakban, 17 évesen festette, vegyes technikát alkalmazva (akril, tinta, vízfesték). Akkoriban az arcok és szemek ábrázolása, az elképzelt formák megjelenítése érdekelte leginkább. Képzőművészeti tanulmányait megszakítva, a Simon Fraser Egyetemen kriminológiából Bachelor diplomát szerzett. Jelenleg az Emily Carr Művészeti Egyetem festő szakán tanul.
Puppi Adriana (Olaszország)
Emlékek, 1990, gobelin
1948-ban született Pécsett, művészeti tanulmányait is ott végezte. 1969 óta Olaszországban él olasz férjével és családjával. Első önálló kiállítása 1976-ban volt Pármában. Azóta húsz önálló tárlata volt Olaszország számos városában, például Milánóban, Bolognában, Torinóban és másutt. Ezek mellett csoportos tárlatokon is kiállított. Számos díjat is nyert. Legrangosabb elismerései: Sassoferrato város díja (1985), a Roma IX. Ripetta első díja (2000), többször első díjas lett a Parma „Trama a corte”-n, legutóbb 2021-ben. A művészi tevékenység mellett felnőtteket és gyermekeket is tanított szövésre.
Az Emlékek című munka Udine felkérésére készült. A természet képei jelennek meg rajta: hegyek, fák, házak és stilizált állatok, emberek, kicsit magyaros népművészeti formákkal keverve. Finom színhasználata szépen vezeti képzeletünket a saját emlékeink világába.
Lőrincz Zsuzsa (Csehország)
Szárnyas oltár, fa, drót, papír
1954-ben született Pozsonyban, jelenleg Prágában él és alkot. Gyermekkorától rajzolt, festett, mintázott; meghatározó volt számára, amikor tizenhat évesen eljutott Zebegénybe a Szőnyi István Nyári Szabadiskolába. A Prágai Képzőművészeti Akadémián 1985-ben végzett Ladislav Čepelák grafikusművész növendékeként. Közben modellezni járt Večeřa szobrászművész műtermébe. Tagja a Cseh Grafikusok Szövetségének. Fontosabb grafikai sorozatai: Csallóköz; Partok; Cirkusz; Város peremén; A város; Archaikus mondák; Balladák. A grafika mellett mindig is vonzotta a szobrászat, az anyagban és térben való kifejezési lehetőségek. Szívesen dolgozik különböző anyagokkal, kővel, dróttal, papírral. Elmondása szerint ezek felélesztik benne a játékos gyermeket, aki ismeretlen ösvényeken járva fedezi fel a világot. Ehhez a felfedezőúthoz hasonlítható a képzőművészeti alkotás folyamata is.
Mindig is erősen kötődött magyarságához és anyanyelvéhez. Mindez megjelenik a munkáiban; a csallóközi táj, legendáival együtt több grafikai sorozatát ihlette. Munkásságának van egy szakrális tematikájú része is, ide tartozik a Szárnyas oltár. Az anyaga fa, drót, papír. A Madonna ölében kisbárány, az áldozati bárányt öleli magához. Az oltár félig nyitott két oldalán egy-egy szárny látható.
Vincze Éva (Franciaország)
Ile Eniger: Néhány dolog, 2021, Papírkötés a gerincen megjelenő dekoratív varrással
Díszítés: kivágás, színes ceruzarajz és színes film.
Vincze Éva munkái
Grafikusművész, illusztrátor. Kunhegyesen született 1969-ben, tanulmányait Budapesten a Magyar Iparművészeti Egyetemen (tervezőgrafikusi diploma, 1997) és az Amerikai Egyesült Államokban végezte, majd a párizsi ENSAD-on posztgraduális könyvtervezői diplomát szerzett. Közben Erasmus ösztöndíjjal tanult a Berlini Művészeti Akadémián és sokszorosító grafikai kurzusokon vett részt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 2003 óta él Franciaországban. Egyedi és sokszorosított grafikák mellett papírból alkot: papírkivágást alkalmaz illusztrációihoz és művészkönyveihez, papírmasét a 2000-ben készült animációs filmjének bábjaihoz és díszleteihez. A Kecskeméti Animációs Filmstúdió munkatársa volt öt évig (1987–1992). A könyv mint gondolatokat közvetítő tárgy áll érdeklődése középpontjában, amely megengedi két szimbólumrendszer, az írott nyelv és a vizuális megjelenítés együttes felfedezését. Illusztrációit, művészkönyveit és könyvkötéseit rendszeresen mutatja be önálló tárlatain, és kreatív műhelyeket is tart. A szakmai kritikák illusztrációinak egyediségét, ötletgazdagságát méltatják. 1993 óta rendszeresen kiállít. Számos díja van, többször nyerte el a Könyvművészeti Műhely díját Le Vésinet-ben, legutóbb 2021-ben Ile Eniger Néhány dolog című könyvének papírkötésével.
Takács Erika (Kanada)
Evolúció, papír, gipsz
Baróton, Székelyföldön született 1965-ben, majd a nyolcvanas években Kanadába emigrált, jelenleg is ott él és szobrászként tevékenykedik. Gyermekkora jó részét fafaragó nagybátyja műhelyében töltötte, és ez később arra késztette, hogy maga is a szobrászatot válassza hivatásául. Kedvenc műfaja a papírmasé, de talált tárgyakat is felhasznál kompozícióiban. Vizuális mesemondásként tekint művészetére. Rendszeresen részt vesz egyéni, kollaboratív és csoportos kiállításokon a régiójában és azon kívül is. Munkáit több díjjal jutalmazták.
Az Evolúció című alkotás inspirációja a művész elmondása szerint a neolitikumi Hamangia kultúrából származó két kisszobor, a Gondolkodó és az Ülő nő. A letisztult vonalak és a fejek absztrakt, különleges formája volt a kiindulópontja a műnek, valamint az a történészeti és genetikai kutatás, amely szerint a Homo sapiens és a Neander-völgyi ember kereszteződött egymással. Egy kis humorral fűszerezve jelenítette meg, hogyan is történhetett ez, sejtetve a természetes kiválasztódást, és utalva arra, hogy a pragmatizmus és alkalmazkodás az evolúció két legfontosabb összetevője, a haladás feltétele; ami fölösleges, a történelem csatornáján keresztül távozik.
Barkaszi József (Hollandia)
Egy kicsit a fényben, pasztell, papír
1962-ben született Beregdarócon. Nyíregyházán rajzot tanult, majd gitártanári diplomát szerzett a Debreceni Zeneművészeti Főiskolán. Ezután Budapesten a Dési-Huber István Képzőművészeti Körbe járt, majd a hágai Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Jelenleg gitárt tanít és aikidót, képzőművészeti tevékenységét a hágai International Art Club keretein belül végzi. Mesterének Korga Györgyöt és Simon Koene-t, a holland rézkarc újítóját tekinti. Fontosnak tartja, hogy a művészet önmagáért jöjjön létre, ne politikai céllal és üzenettel. Ahogy vallja: „A témanélküliséget vehetjük tiltakozásnak is, mintegy nem kívánok részt venni az átláthatatlan, befolyásolt politikai vagy akár művészetpolitikai kérdésekben.” Éppen ezért legkedveltebb műfaja a modell utáni rajz, leginkább pasztellel vagy festékkel.
Fischer-Horváth Gabriella (Kanada)
Görbületek, bronz
január 8-án született a Veszprém megyei Bében. Lakott Bakonyszentivánon is. 1956-ban települt Kanadába. Tíz éven keresztül St. Catharines, Niagara Falls, Hollywood California, Bolton és New York Queens volt az otthona, jelenleg Bramptonban él. Művészeti tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban végezte, többek között a New York-i Művészeti Akadémián szerezte ismereteit. Minden művészeti ág érdekli – „Mindig is szerettem a művészeteket, az éneklést, a táncot, a fotózást, a festészetet és a szobrászatot”, mondja önmagáról –, de a képzőművészet, a szobrászat áll hozzá a legközelebb. A bronzból, az olvadt fémből való alkotás lenyűgözi, hiszen a szobrászat egyszerre szellemi és fizikai munka is. Félig absztrakt bronzalkotásai fókuszában az emberi test sajátos leképezése áll.
Ilosvay Gusztáv (Ausztrália)
Vándor, rézötvözet
1946-ban született Budapesten. Szakközépiskolában kovácsmesterséget tanult, majd kiállítástervezésből és kirakatrendezésből szerzett végzettséget. 1973-ban hagyta el Magyarországot, ekkor költözött Sydney-be. A korai években lakatosként, hegesztőként, kazánkészítőként és kovácsként dolgozott. 1979-ben saját műhelyt nyitott, ahol tervezőként és kivitelezőként számos nagy munkát teljesített, köztük olyan szép feladatokkal, mint a kovácsoltvas lámpatartók az NSW Parlament főbejáratához, a sidney-i „Gap Stone” vasmunkája vagy a Sydney Olimpiai falu házainak korlátai. Ausztráliába érkezése után néhány évvel csatlakozott az Ausztrál–Magyar Művészeti Társasághoz és részt vett kiállításaikon. A kiállítók egyike volt a Magyar Nagykövetség új épületének megnyitásakor rendezett tárlaton. Azóta számos kiállítása volt, főleg festőkkel, grafikusokkal együtt. Az utóbbi években a Bermagui Arts Festivalon és a Sculpture in the Vineyard Mudgee tárlaton szerepelt. Az elmúlt harminc évben kb. 200-300 szobrot készített, számtalan háttérképet tervezett a Magyar Háznak a nemzeti ünnepek alkalmából és kiállítások szervezésében is aktív szerepet vállalt. Tagja a Sculptors Societynek.
Vándor című szobra egy korábban félbehagyott plasztika újragondolása, amelyet a felvidéki magyarok kitelepítésének története ihletett. Apró ponthegesztésekkel építette fel a figurát, így érve el a felületi egyenetlenségeket, amelyek még drámaibbá teszik a művet.
Krebs Sándor / Shani Krebs (Dél-Afrikai Köztársaság)
Mandela, szénpor, papír
1959-ben született a Dél-Afrikai Köztársaságban. Fiatalként ismerkedett meg a drogokkal, fogyasztó és terjesztő lett, fékevesztett életet élt. Aztán 1994-ben, a dél-afrikai demokrácia megszületésekor Thaiföldre utazott, ahol letartóztatták heroinkereskedelem miatt; halálra ítélték, majd száz évre változtatták büntetését. Élete legnagyobb feladatát kapta: túlélni a börtönt és megszabadulni a szenvedélybetegségtől. Mindebben a művészet és zsidó hitének feltárása segítette; és a remény, hogy talán sikerül valamilyen módot találnia arra, hogy átszállítsák egy dél-afrikai börtönbe vagy lerövidítsék büntetését. Utóbbi törekvése sikerrel járt, és 18 év letöltése után 2012-ben visszatérhetett Dél-Afrikába – egy új országba, új emberként. Művészként és előadóként találta meg a helyét, aki az iskolai kábítószerrel való visszaélés ellen küzd. Életét a Sárkányok és pillangók című könyvében írta meg, hogy példát adjon másoknak arról: az abszolút mélypontról is fel lehet állni.
A Mandeláról készült grafikája tiszteletadás a Dél-Afrikai Köztársaság első feketebőrű elnöke, Nobel-békedíjas apartheidellenes aktivista előtt. Édesanyja ötletére készítette a portrét, hiszen a politikus segítette börtönből való szabadulását: levelet írt Thaiföld miniszterelnökének, amelyben királyi kegyelmet kért számára. A Mandelaról készült portré volt az első alkotása a börtönből való szabadulása után. A grafikát édesanyjának ajándékozta.
Boros László György (Kanada)
Tisztelet a bennszülött népeknek, olaj, vászon
1950-ben született Budapesten. Családjával 1957-ben, a forradalom leverését követően hagyta el Magyarországot, azóta Kanadában él. Klasszikus irodalmat és jogot tanult. Mint gyakorló ügyvéd jelenleg is aktív tagja a Québec-i és a Kanadai Ügyvédi Kamarának. Két fő szenvedélye a jog és a festészet. Önmagát autodidaktának tartja, akire olyan művészek voltak hatással, mint Szabó Zoltán, Rolland Palmertz, Bruno Côté és André Dufour. Több technikával fejezi ki magát, de az olaj és az akvarell áll hozzá a legközelebb. Utóbbiakkal több mint ötven éve dolgozik. Színvilága élettel telített, amit szenvedélye, érzékenysége, festményeinek elevensége láttat. Művészetében legfőbb ihletői az óhaza emlékei, a kanadai táj és az őslakos népek világa. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, művei megtalálhatók Kanadában, Európában, az Egyesült Államokban és Mexikóban.
A Tisztelet a bennszülött népeknek című alkotás része egy több mint 35 festményből álló sorozatnak, amely Észak-Amerika népeit ábrázolja, előtérbe helyezve a kanadaiakat. A mű alcíme: A tegnap népei a jövőbe néznek. „Ezek a nemzetek még mindig lenyűgöznek minket avval, amint a sokszínűséget világukba integrálják” – mondja a művész.
Székely-Flynn Kinga (Kanada)
Biciklivel, animáció
Szatmárnémetiben született 1976-ban. 1989-ben, a forradalom kitörésének napján hagyta el az országot, testvéreivel együtt. Néhány évig Budapesten élt, majd Kanadába emigrált, azóta Torontóban él. A Waterloói Egyetem Képzőművészeti szakán végzett Kanadában, stúdióban specializált grafika szakosítással. Jelenleg a Torontói Magyar Ház oktatásügyi igazgatója. Sokat utazik, ennek köszönhetően egzotikus kultúrákat is megismert. Különösen érdeklik a különböző kultúrák hagyományai, mitológiái, népzenéi, népmeséi. Magyar gyökerei révén a kelet-európai, főleg magyar népmesék, népdalok világában érzi magát legjobban. Magyar népi témákat elevenít meg, népmeséket, népdalokat és népi motívumokat fest. Jelenleg gyermekkönyvek írásával és illusztrálásával foglalkozik, főként azért, hogy örömet szerezzen gyermekeinek.
Biciklivel című animációját öccse ihlette, aki két gyermekét kerékpáron hozza-viszi az iskolából. „Öcsém egyedi karakter, zseniális ész, zenével egybetekerve; bajuszát meghagyta hosszú székelyesen, kicsit olyan, mint egy mesebeli székely ember. Fején a kucsmáján mosómedve farka lobog, ez inkább helyi nevezetesség, hiszen ő is Amerikában él” – írja az alkotó. A nevezett személy egyébként Székely Csaba Zoltán, népszerű zenész, világ körüli turnék előadója a Zoltán Orkestar nevű együttesével. Az animációhoz kapcsolódó zenedarabot, a The Street Named After me című dalt ő énekli.
Joos Julianna (Kanada)
Vízmetszet, 2021, vegyes technika
Magyar gyökerű kanadai művész, Montrealban él és alkot. Képzőművészeti diplomáját a montreali Université du Québecen szerezte. Karrierje negyvenöt éve indult, azóta húsz önálló és több mint kétszáz csoportos kiállításon vett részt szerte a világon. Legfontosabb díjai: Szombathelyi Textil Triennale (2021), Premio Acqui (Olaszország, 2005), Voir Grand (Montreal, 2002). Művészeti tevékenysége mellett oktat is a Dawson College-ban.
Vízmetszet című munkáját a Laurentians-ban található Bethlen-tó nyári arca ihlette, a felhők, a tó hullámzása. Ez a hely nagyon fontos a művész életében, az útját szimbolizálja.
