„Hiszek a szeretet végső győzelmében”
Zsidó János katolikus pap portréja (Szlovákia, Balázs Emese filmje)

Ha anyát lát örülni a gyermekének, nem azon szomorkodik, hogy neki nincs gyermeke, hanem örül az ő örömüknek, és annak, hogy biztosítva van a jövő. A papi hivatást, a cölibátust is lehet úgy hordozni, mint egy arannyal teli, vagy mint egy kővel teli zsákot – mondja. Mindkettő nehéz, megpróbáltatásokkal jár, de teljesen más érzés az, ha az ember kincsként gondol a hivatására.

A felvidéki Tallóson töltötte a gyermekkorát, libát, kecskét őrzött és focizott a többi gyerekkel, anyja mélyen vallásos, Mária-tisztelő asszony volt, gyakran járt a gyerekeivel a Szűzanya szobrához imádkozni. Békés, konfliktusmentes család volt az övék, apjának nagy tekintélye volt, ő is elfogadta, hogy amit mond, az megkérdőjelezhetetlen. Időnként konfliktusba keveredett a pedagógusokkal, mert rendszeresen járt a templomba és ministrált, s a kommunizmus éveiben ez nem jelentett jó pontot. Túlzásba azonban nem vitték a gúnyolódást, mert János jó tanuló volt, így szükségük volt rá: számíthattak rá versmondás, vagy bármilyen iskolai feladat esetén.

Már első osztályos korában azt írta év végén a „Mi akarsz lenni?” kérdéshez, hogy „pap.”  Sikerrel felvételizett a teológiára, 1977-ben szentelték pappá. Várkonyban és Bősön kezdte a papi hivatást, onnan Dunaszerdahelyre helyezték, majd újra visszakerült Várkonyba, ahol jelenleg is szolgál. Pályája kezdetén a várkonyi kastély fizikai és szellemi fogyatékos férfiak otthona volt, János rendszeresen látogatta az intézményt, gyóntatott, áldoztatott, vigasztalt, gyakran temetett is. A lelkipásztori szolgálat mellett nagy figyelmet fordított mindig a gyerekek, a fiatalok lelki gondozására. Rengeteg lelkigyakorlatot, zarándoklatot tartott, cserkészcsapatokat, ifjúsági énekkarokat szervezett.

Dunaszerdahelyen belefogott a hívőkkel a templom felújításába, ezt nem vele fejezték be, mert közben áthelyezték máshová, de egy négyszáz lelkes kis faluban, Vőkön egy új templomot építettek fel. Sokévi eredményes munkáját Fraknói Vilmos-díjjal ismerték el. Ezt azok kapják, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a teológia, filozófia vagy az egyháztörténet területén, illetve akiknek a tevékenysége előmozdítja a magyar vallási élet megújítását.

Nem aggódik a kereszténység jövője miatt. Hiszi, hogy az emberiség Isten felé halad, hisz a szeretet végső győzelmében. Ha a kereszténység kétezer éves történelmét nézzük, feltehetjük a kérdést: mikor nem volt válságban az egyház?  Mindig abban volt – állítja. Az első háromszáz évben tűzzel-vassal irtották a keresztényeket, utána az eretnekmozgalmak egymást marták, a középkorban oligarchák uralkodtak az egyház fölött, és azután is mindig voltak problémák. De a kereszténység – Jézusnak köszönhetően – eddig mindig visszatalált az igazi gyökereihez.

Időtartam: 60 perc  
Ajánlott életkor: 12+

A részvétel ingyenes. Előzetes regisztráció javasolt. Kérjük regisztrált vendégeinket, hogy helyüket legkésőbb a meghirdetett kezdési időpont előtt húsz perccel foglalják el! Nem regisztrált vendégeinknek a fennmaradó szabad helyek függvényében tudunk helyet biztosítani.

Helyfoglalás érkezési sorrendben.

Kérjük, olvassa el https://magyarsaghaza.net/wp-content/uploads/2023/03/Adatkezelesi_Tajekoztato_Kivonat_Rendezveny_Regisztracio_Magyarsag_Haza_Nonprofit_Kft_220823.pdf linken található Adatkezelési Tájékoztatónkat!