Úgy látszik, ez a nyár arra kíváncsi, túl lehet-e élni eső nélkül a tikkasztó hőséget. Ember, állat, növény csak csodálkozik, hogy lehetséges ilyen kísérletet végezni egész Európában, ráadásul semmi esély a berekesztésére. Mi lehet a kísérlet célja? Az élővilág elpusztítása, megtizedelése? Ha ezt is kibírjuk, örökké fogunk élni? A válaszokat nem tudja senki, tehetetlenül, buta arccal bámulnak a máskor önmaguktól eltelt, hiú, gőgös megmondóemberek is.
A miskolci Tamási Áron utca gyümölcsfái megpróbálják összehúzni magukat az égető napsütésben. Napelemes háztetők, dísztéglákból rakott épületek, mélygarázs, lakókocsi, szép új autók, az elviselhetetlen időjáráson kívül egész elviselhető minden. Egy háznak hivalkodó bástya- vagy templomtorony-félesége tör az ég felé, talán a felső szint verandája, netán előszobája lehet színes üvegablakokkal.
Egy lakó termelői mézet kínál, az állatorvosi rendelő egy hét szünetről tájékoztatja a lakosságot.
Érdekesek az utca kutyái. Van eb, amelyik folyamatosan ugat, de a többiek nem foglalkoznak vele, ellenben olyan kutya is őrt áll, „akinek” az első jelzése pillanatától szép sorjában ugatni kezd kivétel nélkül mindegyik. Állati hierarchia! Vagy csak pontosan tudják, melyik kollégára érdemes figyelni.
A Tamási utca 1-ben hirdetett Munkaerő Közvetítő Iroda zárva, de a dolog fontosságára való tekintettel jól látható figyelmeztetés: „Biztonsági kamerával ellátott terület.”
Szemben vele, a Tamási–Andrássy sarkán a Zsóka Csemege szintén zárva, hatalmas pókhálókkal a rácsán. Vettem volna üdítőt – persze nem képzelhetem, hogy a 125 évenként egyszer esedékes vásárlásom életben tartja őket.
Régóta nem fogad vendéget a jól hangzó Egri Termelői Borok üzlete és az Oázis Műanyag Centrum.
Itt halott minden, gondoltam, pedig erre jár az 1-es jelzésű villamos és az 1-es busz, s néhány száz méterre innen hívogatja az új stadion a másodosztályban sem vitézkedő Diósgyőr elkeseredett szurkolóit.
Kiskutya annyira unatkozott egy megszűnt kft. kerítése mögött, hogy jobb híján még velem is barátkozni akart. Nem tudott lépre csalni. Hőségben igyekszem a lehető legkevesebbet mozogni.
Valahonnan palacsintaillat tévedt az orromba. Furcsa volt, mert nyíló rózsabokrok mellett mentem.
Hatalmas tábla: Ipari Örökség, Lyukóbánya felé. Hát persze, el is felejtettem, Miskolcon vagyok, az egykori rideg acélvárosban.
Tamási Áron utcája viszont nagyon barátságos. Zöldhulladékgyűjtő-zsákok a kertkapuk előtt, profi akkumulátoros sövényvágóval buzgólkodó lakó. Gondosan zsákba helyezi ő is az úttestre hulló ágakat, leveleket, mintha tudná, hogy szerepelni fog a dolgozatomban.
Horváth Gábor Miklós
