Nagy szerencsém, hogy a Dunaújvárostól kőhajításnyira található Kulcs nem újdonság nekem, mert jó ismerőseimmel már sok kellemes órát töltöttünk el itt. Különben – eléggé el nem ítélhető módon – rossz poénokat gyártanék, nagyjából ilyeneket, hogy „a megoldás kulcsa Kulcs”, meg hogy „kulcsos ház kerestetik Kulcson”, de ettől ezúttal eltekintek.
Van így is baj elég, hiszen a településnek valóban a legutolsó utcáját nevezték el szegény Tamási Áronról. Egyik oldalán vagy hatvan facsemetével igyekeznek megvédeni a szántóföldtől; remélhetőleg előbb-utóbb lesz belőlük valami. A szépen fejlődő kalászsereg viszont csak azzal törődik, hogy lágyan ringassa őket a környéken bóklászó szellő. Tanulni lehet tőlük: ilyen lazán kellene élni…
Az utca utolsó háza 2019 óta épül, de nem úgy néz ki, mint ami hamarosan elkészül. Lehet, hogy egyszer kastély lesz belőle? Ki tudja? Az utolsó ház lesz a legszebb és a legnagyobb? Utolsóból első? Most a kerítésre rögzített táblácska szerint csak építési terület. „Idegeneknek belépni tilos! Kamerával megfigyelt terület!” – figyelmezteti a kíváncsiskodókat a kivitelező irománya.
Vannak már szép házak is szép kerítéssel a Tamási Áron utcában. Egy beépítetlen telek árválkodik, nyilván az sem sokáig. A portól, sártól murva próbálja megvédeni az utcában közlekedőket, bár nem árt a biztonság kedvéért mindig a lábuk elé nézni. Igaz, akkor nem láthatják távolabb a tekintélyt parancsoló víztornyot, nem beszélve a hatalmas lapátjaival gőgösen csapkodó szélerőműről. Valamit valamiért.
Horváth Gábor Miklós
