„Szeretet, szerencse, boldogság és béke / Legyen hajlékunk állandó vendége!” – ez áll Piliscsabán a Tamási Áron utca 17-es számú házának kapuján egy szép fatáblára vésve. Nézem a kiírást, és már majdnem fél éve Tamási utcákban túrázóként arra gondolok: vonatkozzék ez a jókívánság a világ minden egyes (nem csak) Tamási Áron utcájának minden egyes házára!
S ha már világjárás: a nagy írónk nevét viselő közterületek, szervezetek, intézmények száma a Kárpát-medencében megközelíti a hetvenet, s ebben természetesen a maguk közel ötvenes mennyiségükkel az utcák vannak a legnagyobb többségben. Földrajzi megoszlás szerint Magyarországon találjuk a legtöbb, Tamási Áronról elnevezett területet és létesítményt – jóval több mint félszázat –, a (vár)megyék között pedig Pest (vár)megye áll az első helyen a maga nem kevesebb mint tizenhárom Tamási Áron utcájával. Utóbbiak közül végigjártuk már majdnem valamennyit – tizenharmadikként a megújulás városának keleti szélét kerestük fel.
De miért a megújulás városa Piliscsaba? „Az elmúlt években elkészült a település teljes vízelvezetési terve, csatornázási terve, valamint számos utca engedélyezési terve. A lehetőségek mentén ezek építése is megkezdődik. Új fejezetet nyit Piliscsaba fejlesztésben 2021-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori kampuszán létesülő Nemzeti Tudáspark. Ehhez kapcsolódóan 2020-ban városunk elkészítette a Piliscsaba, a megújulás városa – agglomerációs mintaprojekt fejlesztési anyagot, amelynek mentén zajlanak a következő évtized fejlesztései. Piliscsaba ne csak az új szlogenjéhez legyen hű, vagyis ne csak a megújulás városa legyen, hanem az ország egyik oktatási, kulturális fellegvárává váljon a következő években” – az iménti kérdésünkre így adnak feleletet az önkormányzat honlapján Farkas András polgármester szavai.
Nagy a meleg (s árnyék nincs) és sok a por (főleg amikor elhalad egy autó mellettünk), de ahogy már megszokhattuk, mindig kerül valami, ami eltereli a figyelmünket a kényelmetlenségekről. Rögtön a 3-as számú ház kerítésén színes, míves, népies motívumú, festett házszámtáblát látunk. Igazán nagyon szép! Jólesik ránézni. Már fényképezzük is természetesen. Utólag megtudjuk, hogy Orbán Attila épület-kőfaragó lakik itt, aki márvány, gránit, műkő megmunkálásával, épületmunkák kivitelezésével foglalkozik.
És milyen gyönyörű odébb az a kerítésbe belefaragott életfa! Állunk is előtte jó sokáig. Lenyűgöz maga az elképzelés, és az is, hogy milyen szépen faragta ki valaki. Az itt élők számára lám, milyen fontos az életforrás, az újjászületés, a növekedés, az erő és egység, az egyediség, a tudás, az örök körforgás ősi és misztikus szimbóluma, amely összekapcsolja a földi világot a mennyeivel. Belefaragták kerítésükbe az itt lakók, hogy mindenkit, aki arra jár, emlékeztessen: az élet fája egyben családfa is, bemutatja azt a terebélyes rokonságot, akik szükségesek voltak ahhoz, hogy mi a világra jöjjünk. Ahogy a fa gyökeret ereszt és elágazik, úgy egy család is gyökeret ereszt és elágazik, új életet teremtve, üzeni az életfa.
Ezért van szükség családokra (üzenjük mi), hogy bolygónkon élet legyen. Hogy az életfa növekedjék!
Poroszkálunk tovább, ha nem is az életfa, de élettel teli fa, sőt erdőnek látszó lombos fák felé.
Eléggé kiszáradt a fű az út mentén – hol nem? –, de köröskörül az látszik, hogy az élet él és élni akar. Sok, nagyon sok a zöld – még fenyőfák is vannak, hogy még inkább Tamási világát idézzék –, itt-ott épülőfélben lévő bővítések is látszanak az udvarokon és vállalkozások is segítik az itt élő családok előrejutását. A 6. szám alatt a reklámügynöki tevékenységre bejegyzett White And Key Kft-nek székhelye áll, a 9. szám alatt a Pharmaproject-Statisztika Bt. található, amelynek a tevékenységi körében társadalomtudományi és humánkutatás, -fejlesztés, folyóirat és időszaki kiadvány kiadása, fordítás és tolmácsolás, információ-technológiai szolgáltatás, piac- és közvélemény-kutatás mellett egy sor más fontos munkaelem szerepel. A 17. szám alatt a belsőépítészetben jártas Korsós X Kft. ajánlja szolgálatát.
Az utca végén idilli fás-árnyas-árnyékos-tisztásos-parkos(-parkolós) kis területrész előtt vesz nagy kanyarulatot a Tamási Áron utca és fordul vissza a párhuzamos Bethlen Gábor utcába.
Hűsölünk picit az árnyékban, majd visszaindulunk a Tamásin a Kenderesi út felé. Vajon mit gondol, aki minket itt bandukolni és szemlélődni lát? Vajon tudják a Tamási Áron utcák lakói, hogy közterületük névadója 125 éve született és ezt a magyarság össznemzeti szintű emlékévvel tiszteli meg? Vajon sejtik, hogy mi is ebben az ügyben rójuk a kilométereket és az író nevét viselő utcák hangulatait, jellegzetességeit térképezzük-tárjuk fel? Ha módunk nyílik rá, természetesen elmondjuk ezt a ránk csodálkozóknak, mint ahogy nemegyszer megtörtént ez már. Itt azonban nem kérdez erről senki – de hiszen nem is találkozunk senkivel. Kivéve a mellettünk elhaladó személygépjárműveket, de azok vezetői számára nem jelentünk annyira feltűnő jelenséget, hogy kíváncsiságukat velünk kezdeményezett beszélgetéssel oltanák.
A Piliscsabai Jókai Mór Általános Iskola diákjai viszont – a nyolcadik évfolyamba járók legalábbis – nagyon is tudhatják, mikor született Tamási Áron, s talán azt is, hogy idén rá emlékezik a világ magyarsága. A végzős általános iskolások kötelező olvasmányai között ugyanis ott szerepel Karinthy Frigyes Tanár úr kérem, Szabó Magda Abigél és Petőfi Sándor A helység kalapácsa mellett Tamási Áron Ábel a rengetegben című műve is, s ezek a könyvek mind el is érhetők az iskola honlapján (jokai.pilis.info/content/8-%C3%A9vfolyam-olvasm%C3%A1nyai) és a jokai.pilis.info/konyvtar felületen is. Kattintsatok hát, gyerekek, bármelyik utcában is laktok, vagy még jobb, ha az eredeti, papíralapú könyvet veszitek a kezetekbe. Meglátjátok, milyen nagy élmény lesz felfedezni az író legismertebb, 1932-ben Kolozsváron megjelent művét s fejben és szívben végigélni a veletek nagyjából egyidős, tizenöt éves hős, talpraesett, okos kamaszfiú, Ábel viszontagságait. Apja elszerezte őt erdőpásztornak a Hargitára, a csíkszeredai bank erdejébe. Ábelt valójában a szegénység űzi, nem a kalandvágy, hegybéli történetét is inkább az elemi létküzdelem irányítja, semmint a puszta kíváncsiság és a szabadságvágy. Sorsát fegyelemmel, bátorsággal viseli, sikeresen megküzd a rablókkal is. Végül megfogadja, hogy a szegények védelmezője lesz.
Ti, piliscsabai nyolcadikosok, mit fogadtok meg a könyv elolvasása után?…
Varga Gabriella
