Menü Bezárás

Tamásival a Tamási Áron utcában

A nap bármely szakában nehezen megközelíthető Szigetszentmiklós egyik kellemes, 30-as zónájában szép házakkal, kertekkel büszkélkedő utcája a Tamási Áron. A kerítések mellett parkoló autókból ítélve nem a legszegényebb réteg döntött úgy, hogy ezt az utcát választja lakóhelyéül. Néhány keresztutca neve: Áprily Lajos, Márai Sándor, Uz Bence. Elgondolkodtató, hogy Nyirő József barátjának, Uz úrnak a nevét, akiről ugye nem akármilyen könyvet írt, utca őrzi (meg a film Jávor Pállal), Nyirő utcával nem találkozhatunk. „Okoskodni és gondolkodni más alkalom kell, mint a cselekedet perce” – írja bölcsen valahol Tamási. Szót kell fogadnom. Éberen szemlélődve sétálok tovább.

A Tamási az egyik végén a Tompa László utcába fut, a másikon a Thökölybe. Talán itt futott el az az egyéves szürke cirmos házi macska is, „akit” egy villanyoszlopra ragasztott fényképes felhívással próbál megtalálni a gazdája.

„Az igazságnak és a jóságnak győzelemre kell jutni, de miképpen juthasson győzelemre, ha mi magunk is megtántorodunk néhanapján” – villan eszembe egy másik Tamási-bölcsesség. Na, most mit csináljak?

„Egyszerre olyan lett Mátyás, mintha zavaros víz forrt volna fel a fejében” – idézem újra Tamásit, mert pontosan úgy érzem magam, mint híres könyvének a címszereplője. „Fogantyú kéne a léleknek s a gondolatnak egy kicsi ösvény, amit süssön a nap.” Ezt is Tamásinál olvastam és ez is érvényes erre a pillanatra. „Küszködve kerestem az utat, amelyen elindulhassak, és a feleleteket megtalálhassam, de akármerre mentem, utat sehol sem láttam, csak elvesztő bozótot” – mondja bennem tovább Tamási.

Ilyenkor nincs mit tenni, haza kell kocsikázni, és leemelni a polcról egy jó Tamási-kötetet.

Horváth Gábor Miklós

X
X