Lóhalálában vágtatok a Törpe utca és a Kiss János altábornagy utca sarkán büszkén ég felé nyújtózó, impozáns Hegyvidéki Kulturális Szalonba, mert az egyik termét Tamásiról nevezték el, ahol hamarosan rendezvény kezdődik, s nekem bármi áron még előtte dokumentálnom kell, hogy jártam itt.
A bejáratnál semmivel sem törődő, fotelba gömbölyödő macska sziesztázik, még arra sem mozdul, hogy megsimogatom a hasát. A kávézó szomszéd asztalánál ülő lányokra bezzeg nem mondhatom, hogy a fülük botját sem mozdítják, jól láthatóan tetszik nekik, hogy kikezdek a cicával, de sajnos velük már végképp nincs érkezésem barátkozni. Persze lehet, hogy csak azt számolgatják, tízből hány embernek hajlandó megmoccanni ez a vacak macsek. Nekem nem. Nem tudom, hányadik vagyok a tízből.
Nincs időm megsértődni, lépcsőzök zihálva a Tamási Áron Terembe, ahol már az asztalokra kitett sós miniperecek és kancsókba töltött víz jelzi, hogy távirati stílusban tudom csak rögzíteni az észrevételeimet, benyomásaimat.
A legjobban az tetszik, hogy sok a természetes fény a teremben, könnyen mozdítható, ügyesen átrendezhető bútorai többféle összejövetelre alkalmassá teszik. Az Idősek Világnapja alkalmából a szalon hegyvidéki idősek festményeit mutatja be, a harminchárom alkotásból tizenegy a Tamási termet díszíti az egyik falán.
Ez a lehetőség a környéken élő idősek számára már hagyományosan a Hegyvidéki Művészeti Napok keretén belül történik. Élnek is vele szorgalmasan és kitartóan az idős alkotók.
Lassan érkeznek a terembe a vendégek, én angolosan távozom. Kíváncsi vagyok, mit csinál derék macskaismerősöm a kávézó foteljában. Ha csak a menütáblára kiírt szavakat olvasta, biztos nem tervezi, hogy továbbálljon: szeretet, szerelem, kávé, boldogság, nyugalom, család, pillanat, együtt, énidő, mosoly, barátok.
Ha a szalon kulturális kínálata iránt érdeklődik, azzal szemben sem lehet kifogása. Könnyű- és komolyzenei koncertek, családterapeuta, mentálhigiénés szakember, szalonegyetem a magyar zeneoktatásról, néptánc, kézműveskedés dióból, könyvcsere, a Hegyvidéki Trianon Társaság ülése, dokumentumfilm-vetítés, előadás Mészáros Ágiról, Gérecz Attiláról, az ételintoleranciáról, a bibliai apokrifek értelmezéséről várja nagy szeretettel az érdeklődőket, sőt még azt is megtudhatják a szerényen mindent megtudni akarók, hogy milyen volt királylánynak lenni a középkori Európában.
A lányok már elmentek a kávézóból, a cica maradt. Csak nem Tamási küldte? Ugyanúgy, ugyanabban a pózban és továbbra is azzal a határozott céllal, hogy nem mozdul, ha törik, ha szakad. Egész közel hajolok hozzá: lélegzik. Jól van, akkor csak eljátssza a nagyhalált. Joga van ehhez is. Minden macska őrült nagy egyéniség, semmivel sem hagyják magukat befolyásolni.
Egészségükre! Éljenek sokáig!
Horváth Gábor Miklós
