Ha valaki Szombathely város és Tamási Áron közötti kapcsolódási pontokat keres, nem egy és nem kettő ilyet fog találni. A Weöres Sándor Színház új igazgatója, Szabó Tibor András Jászai Mari-díjas színművész például korábban a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban is játszott, sőt aligazgatóként is tevékenykedett ott. Tavaly decemberben Vitéz lélek című előadását vitte el az MMIK-ba a budapesti Turay Ida Színház, idén márciusban pedig Ábel című táncjátékát ugyanoda a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes (MMIK: a Magyar Művészeti Innovációs Központ szombathelyi telephelye). A Gothard Jenő Általános Iskola nyolcadikosai ez év május végi, a Határtalanul Program keretében szervezett A magyar irodalom és Erdély című erdélyi tanulmányi kirándulásuk beszámolójában többek között ezt írták: „Farkaslakán ismerkedtünk Tamási Áron életéhez kötődő érdekességekkel. Tamási Áron sírjánál meghatottan álltunk meg, s tiszteletünket emlékszalaggal és nemzeti szalaggal átkötött koszorú elhelyezésével fejeztük ki.” Június 3-án a Tamási Áron-mozdonnyal vontatott Csíksomlyó Expressz is Szombathelyről indult el Budapestre, hogy a Keleti pályaudvartól a Székely Gyorssal összekapcsolva Össznemzeti Zarándokvonatként folytassa tovább útját Erdélybe. A Tekergő Utazási Ügynökség is beemelte augusztus végi egyhetes erdélyi nagy körútjába Farkaslaka és ott Tamási Áron sírjának felkeresését. Minden bizonnyal a kirándulócsoport tagjai, miként a Farkaslakára látogató szombathelyi diákok is, a két cserefa között a legtöbb esetben elmondják városuk neves költőjének ezt a versét:
Devecsery László:
Tamási Áron sírjánál
Kopjafa-vonások, kőcsendek.
Szél fú a Hargita felől.
Ábel baltát ragad.
Dőlnek a faóriások.
Égig érő a jajdulásuk.
…és zúdul a fekete föld.
Eső siratja arcunk.
Kopjafa-vonások.
Kőcsendek.
Szél fú a Hargita felől.
Érdemes egy pillanatig elidőzni az Oladi Általános Iskolánál is. Takács Imréné igazgató így fogalmaz a tanintézmény honlapján olvasható köszöntőjében: „»Tiszta és nagy dolgokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.« Tamási Áron szavai arra figyelmeztetnek, hogy jövőbeli terveinket meghatározni önmagában kevés. Az sem mindegy, hogy kitaposott ösvényen járunk, vagy éppen tévútra visz a lábunk, miközben egy vadregényes csapáson haladunk céltalanul. Útközben álljunk meg és töltsük fel ivókulacsunkat! Vegyük elő hátizsákunkból a már megszerzett kincseket, gyönyörködjünk a minket körülvevő természetben!”
Ugyanitt a Diákszemmel menüpontban – amit azért hoztak létre, hogy a tanulók elmondhassák véleményüket a mindennapjaikban felbukkanó, az életüket közvetlenül vagy közvetve érintő témákkal kapcsolatban, legyen az tanulás, sport, érdeklődési kör, bármi… – két nyolcadikos diák fejti ki gondolatait Tamási Áron ,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” szentenciájáról.
Dömötör Veronika ezt írja: „Sokan megkérdőjelezik az életüknek az értelmét. Talán ez az idézet jó magyarázat lehet rá. Életünk során mindig próbálunk értelmet találni létezésünknek. Legmélyebb pontunkon is azzal vigasztaljuk magunkat, hogy biztosan valami feladatunk van, valami, ami miatt itt vagyunk. Bár nehéz otthonra találni ebben a zord nagyvilágban. Lehet, hogy tényleg ezért élünk, hogy békét és megnyugvást találjunk. Azt mondják, hogy az emberek mindig rohannak valami elől – talán nem is valami elől futunk, hanem valami felé. Otthont keresünk. Otthonra, egy békés helyre vágyunk. Addig nem nyugszunk, amíg meg nem találjuk azt, és amikor megtaláljuk, akkor megnyugszunk és békére találunk.”
Mosonyi Réka bejegyzése pedig így hangzik: „Én úgy gondolom, hogy bárhol járunk a világban, mindenütt otthon vagyunk. A bolygónkat Istentől kaptuk. Az életünket is tőle kaptuk. Az élet egy ajándék. Az író úgy is értelmezhette ezt a gondolatát, hogy bárhol járunk, ott otthon vagyunk, hiszen a Föld az otthonunk. Mindenhol embertársak vesznek körül bennünket, így sosem vagyunk idegen helyen. Persze minden ember azt a környezetet szereti, amit megszokott. Még azok is, akik szülőhazájukat elhagyták és egy másik országba költöztek. Mindig lesz bennük egy különös érzés, a honvágy. Van, aki erre rájön, de van, aki nem. Visszatérve a Földre, én úgy vélem, hogy meg kell becsülnünk. Lassan kifogy minden tartaléka, mint például a kőolaj. Az emberiség lassan elpusztítja az otthonát.”
Ugye milyen elgondolkodtatóak ezek a felettébb fiatal betűvetőktől származó szavak?
Hosszan folytathatnánk még a Szombathely és Tamási Áron közötti kapcsolódási pontok sorát a város irodalmi, oktatási és kulturális életéből, e helyett rátérünk a városba látogatásunk legfőbb okára és céljára: betérünk a Tamási Áron utcába.
***
Áron mesterről beszélgetnénk…
„Farkaslaka földje fáradt,
Ábel őrzi Hargitánkat,
Áron mester,
székelykapu tárul néked,
csillagokkal együtt nézed.”
Balogh József, sokunk számára felejthetetlen szombathelyi költő, magyartanár, tankönyvszerző és rockdalszövegíró Koldus harangok című versének részlete ötlik fel bennem, amint ráfordulok Szombathelyen az Orbán Balázs utcától pár lépésnyire lévő Tamási Áron utcába. Kedvem lenne végigmondani gondolatban a Virrasztó csöndjeinket is, de csak három versszakig jutok a kilencből, mert „szavalataikat” megkezdik a házőrző ebek is, némelyik udvaron több is hallatja hangját egyszerre, és egyszerre a többi udvarbelivel, s ahogy haladok, valóságos kórus alakul ki a különböző hangmagasságú kutyaugatásokból. De én azért csak mondom, mondom magamban néhai Balogh József barátom verssorait a Virrasztó csöndjeinkből:
Törzsnek és ágnak egy a sorsa: fák vagyunk. Létünk így közös. Fényt küldünk messzi csillagoknak, ha fölöttünk az ég ködös. Kiporciózott földön élünk, őrizünk nyelvet, hű hazát, testvéreinkként üdvözöljük Arany Jánost s a jó Dsidát, Kemény Zsigmond igaz világát, Jósika báró szellemét, Farkaslakán Tamási álmát, Benedektől a sok mesét.
Jóska, ha élnél, tudom, hogy te is itt sétálnál velem és közben Áron mesterről beszélgetnénk… Talán egy új vers is születne. Nem is talán. Teljesen biztos…
Az osztrák határtól tizenöt percnyire fekvő, egyeteme, középiskolái, az idetelepült cégeknek köszönhetően bővülő munkalehetőségei révén kiváló adottságúnak mondható Szombathely Tamási Áronról elnevezett utcája a déli városrészben, csendes, természetközeli és családias környezetben húzódik. Az utca aszfaltozott, a környék barátságos. A területet a polgárőrség felügyeli, ami nyugodt és biztonságos miliőt biztosít az itt lakók számára. Iskola, óvoda, templom, közösségi ház, játszóterek és sportpályák egyaránt találhatók a közelben. Az utca futásra, kutyasétáltatásra is pompásan alkalmas.
Nyugodt zuga a megyeszékhelynek. Mellette jobbról szőlő- és más ültetvények, a végén kukoricás. Nagyvárosban, mégis a természet közelében él, aki itt lakik.
Ballagok a rendezett, szép két kertes lakóházsor között. Egyik sarkon kopottas az utca nevét jelző tábla – ebből arra következtetek, hogy a névadás sem mostanában történhetett. Egy nagymama közeledik az unokájával. Megállítom. Elmondja, hogy ő már több mint negyven éve él itt és már ideköltözésekor is Tamási Áron nevét viselte az utca. Jól tippeltem, hogy ezek a házak itt többnyire a hetvenes-nyolcvanas években épülhettek. Egy itt eladásra kínált ingatlan hirdetésének részletes leírásából is kikövetkeztethető, mikor létesülhetett ez a lakóövezetrész: a „…nyolcvanas években épült kertes ház a kiváló alapanyagoknak köszönhetően (tégla, cserép, kő- és faburkolatok) ugyan középtávon felújítandó, de rögtön költözhető, télen jól fűthető (gáz, illetve vegyestüzelésű kazán), nyáron pedig hűvös klímájú lakótere van. Pince, verem, padlástér, melléképületek és garázs is található benne. A hátsó kert gyepesített termő gyümölcsfákkal: dió, alma, cseresznye és szőlőlugassal, az előkertet fenyőfák, bokrok és sövény díszíti.” Az ingatlan azóta bizonyosan vevőre talált már, azért idéztük mégis a hirdetés részletét szó szerint, mert körülbelül így kell elképzelni a szombathelyi Tamási utcát és annak legfeljebb néhány évtizedes házait.
Végighaladva az utcán nem is tűnik fel, hogy a lakóházak vállalkozásszékhelyeket is rejtenek, utólag rákeresve igazán elcsodálkozunk azon, hogy mennyi ilyet találunk: Váradi Kft. az 1., Zsigovics László okleveles építész a 3., Postapont Kft. a 7., Szultán Öltönyház a 20., Vasi Épít Kft. a 34., Horváth Ferenc építőipari vállalkozása a 38., Török Lajos Károly villanyszerelő a 44., Edina Vegyesüzlet a 46., E-Adó 2008 Kft. az 52. szám alatt – a világhálón lelt adatok szerint legalábbis.
Az itt élő és dolgozó magyarok mindenesetre büszkék lehetnek utcájuk nevére, mint ahogyan arra is, hogy olyan városban élnek, ahol Tamási Áron emlékezete fontos.
Számos jelét adja ez a város annak, hogy itt milyen sokan értik és érzik, mit jelent az, amikor „kőcsendek” közepette „Szél fú a Hargita felől”.
Varga Gabriella
