A három éve felszentelt, különlegesen szép görögkatolikus templom körül még ma is lázas munka zajlik: épül a kerítés, szépül a park, bővül a parkoló, egyre több helyen díszburkolat könnyíti meg a közlekedést a hívek részére. A telek óriási, a szobrok, növények mellett bőven elfér egy hatalmas fészer-szerű közösségi tér napelemekkel a tetején. Ennél alkalmasabb helyet nem is lehetne találni a szabadtéri szertartások, családi összejövetelek lebonyolítására.
Szikszó, mondják a helyiek, leglátványosabb helyszíne lett a környék. Itt várja például nyáron a táborozó diákokat a Városi Uszoda és innen indul a Tamási Áron utca is.
Ebéd után, tűző napsütésben nem esik jól a séta, de nincs lehetőség árnyékba húzódni. Mintha tűrőképessége végső határát feszegetné a gyanútlan vándornak ez az idei, megveszekedett nyári időjárás.
A gyümölcsfák dicséretesen tüsténkednek a kertekben. Kíváncsi lennék, hány liter vízzel kell megnyugtatni őket gyökérzetenként naponta ebben a szörnyű szárazságban.
„Tiszta udvar, rendes ház” – olvasható több épületen, bár a táblácskák elég rozsdásak már, tisztelet a kivételnek. Sokkal szebb táblácskák is vannak. A Szikszón élő Mazúr József fafaragó művész készítette jónéhány lakó házszámát, az utcanevet. Nagyon büszkék rá, mert az ő alkotása a városban felállított Szent István-szobor is.
Egy parkoló kisteherautón reklám: útkaparó, útépítés, cím, telefonszám. Találtam egy drótkerítésen ijesztően ötletes irományt is: „A kutyák szabadon mozognak a kertben! Ön is szabadon dönthet!”
Megpróbáltam közvetlenül a kerítések mellett osonni, de nem volt sikeres az akció, bosszantottam a jelenlétemmel a derék házőrzőket, néhol még a lakókat is, ha úgy érezték, beleszemtelenkedtem az aurájukba. Maradt tehát a kegyetlen és kíméletlen úttest, ahol egy szemernyi árnyék nem sok, annyi sem igyekezett segíteni rajtam, viszont a kutyák morgását, hörgését, vad ugatását, a fűnyíró gép fülsüketítően éles zaját éppúgy hallottam, mint pár lépéssel közelebb.
Az utca egy fűrésztelepbe futott, fatörzsek, fatuskók, tűzifák vártak a sorsukra ipari mennyiségben. Mekkora érték ez ebben az energiaínséges időkben!
Kánikulában valószínűleg nem ajánlott, mégis életbe vágóan fontos mielőbb átgondolni, miből, hogyan fogjuk fűtésünket megoldani télvíz idején.
Horváth Gábor Miklós
