Rossz nyelvek szerint Tamási Áron nem tett mást, mint leírta mindazt, amit eszmélése óta látott, tapasztalt, érzett szülőfalujában, Farkaslakán. Ha ez nyilvánvalóan nem is igaz, az vitathatatlan, hogy azok az emberek, azok a szokások, hagyományok, azok a babonás félelmek, azok a nemritkán a bigott vallásosságból eredeztethető, szélsőséges istenképek, azok a szavak és kifejezések meghatározóak voltak élete végéig az író számára.
Nem lehet pontosan tudni, de gyaníthatóan Tamásinak – akár a népdalokat gyűjtő Bartók Bélának vagy Kodály Zoltánnak – megvoltak a kedvenc „adatközlői”, akiktől a meseszerű történeteket, a mesélés aranyszabályait, színeit, stílusát, hangulatát, humorát és számtalan arra érdemes kiegészítő elemét átvette és a műveibe építette.
Így jártam én is most: rajtam kívül álló okok miatt nem tudtam elmenni Székelyudvarhelyre, de a barátaim, „adatközlőim” beszámolói alapján mégis megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt a városban 2022. április 21-én, olyan nagyszabású események zajlottak minden Tamási rajongó örömére a róla elnevezett, szép hosszú utcában.
Székelyudvarhely kertvárosi negyedében található a Tamási utca, amelyben ezen az emlékezetes napon a budapesti Magyarság Háza megnyitotta Magyar | Művész | Világ című kiállítását. Este együtt ünnepelt mindenki, képzőművész, rajongó, író, olvasó, előadó, hallgató, óvodás, iskolás, református, katolikus a Művelődési Házban. Milyen lelket simogató, felemelő érzés ez ebben az egyre durvábban széthúzó, kusza világban!
A Tamási utca bejárásához, ha nem óhajt vágtatni az ember, egy órát kell szánni. De megéri az időt és fáradtságot, mert a közelben folydogáló Küküllőnek köszönhető levegőért igen hálásak nagyvárosokban megfáradt légzőszerveink. S ha már új erőre kapunk, miért ne látogathatnánk meg az Emlékezés Parkját, a Tamási Áron Gimnáziumot vagy a Székelytámadt várat?
Székelyudvarhely Udvarhelyszék központja. A Küküllő-parti Athénnak is hívják.
Nem véletlenül.
Horváth Gábor Miklós
