Tódor Ilona, a maglódi Tamási Áron Erdélyi Kör elnöke a helyi Rózsafüzér Királynője-templomot jelölte meg találkozásunk helyszínéül – nem véletlenül. Annak kerítésébe ékelve látható ugyanis az a kőtalapzaton álló, hármaskopjafa-emlékmű, amelyet „anyaországtól elszakadt országrészek magyarságának emlékére” állíttatott 2004. november 27-én a Tamási Áron Erdélyi Kör, és amelyen fába vésték az író örök érvényű szavait is: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A civil szervezet mai tagjai évente kétszer helyeznek el nemzeti színű szalagot a Tamási-kopjafákon: március 10-én, a székely szabadság napján és október utolsó vasárnapján, a székely autonómia napján. Természetesen a Kör az évnek mind a háromszázhatvanöt napján közvetíti a világ felé a nagy székely-magyar író iránti tiszteletét, már önmagában azzal, hogy viseli a nevét.
Elidőztünk még a templom gyönyörű székelykapuja előtt – amely Barabási Somogy Örs erdélyi fafaragóművész alkotása és amelyet Mácsai Rudolf, Maglód Rudi bácsija adományozott a városnak 2007-ben – és közben Tódor Ilona elmondta, hogy a Tamási Áron Erdélyi Kört huszonnégy évvel ezelőtt alapította a farkaslaki születésű Solymosi Anikó; ennek hallatán már nem is volt szükség arra, hogy továbbérdeklődjünk a névadás okáról és miértjéről. Solymosi Anikó egyébként ma is tagja a maglódi szervezetnek, amelyet tíz éve Tódor Ilona elnök vezet és amely napjainkban negyven-ötven tagot számlál, többségükben székelyföldi származású családokat, de vannak soraikban Erdély más területeiről érkezett, és maglódi, sőt budapesti születésű tagok is.
Korábban volt a létszámuk ennél magasabb is, ám a tagság idősödik, a fiatalok közül pedig elég sokan lemorzsolódnak, mert vagy tanulnak, vagy házasságkötésükből kifolyólag elkerülnek a városból, vagy gyermeket nevelnek és ezért a közösségi életre nem tudnak elegendő időt fordítani. Időráfordításra márpedig nagyon is szüksége van annak, aki a Körhöz csatlakozik, az ugyanis felettébb aktív az egész esztendő folyamán.
Az évet rendszerint a farsangi bállal indítják. Nem volt ez másként idén sem, egyben ez volt az az alkalom, amikor bejelentették, hogy Tamási Áron születésének 125. évfordulóját emlékévvel ünnepli a magyarság. Ennek tiszteletére szóltak az író életútjáról és gondolatokat olvastak fel a műveiből.
Másik állandó programjuk a februári hónaphoz kapcsolódó Kárpát-medencei magyarok találkozója, amelyen vendégeket fogadnak, tüsténkednek az ételek előkészítésénél, az udvaron fogadják és ellátják a vendégcsoportokat, valamint elkészítik a vasárnapi ebédhez a főételt, amit népviseletbe öltözve fel is szolgálnak.
Március 15-i megemlékezésüket az önkormányzat által szervezett központi ünnepséghez csatlakozva hagyományosan Petőfi Sándor szüleinek az egykori lakhelyéül szolgáló ház előtt kialakított emlékhelyen tartják – és ezt Tódor Ilona már itt, ezen a helyszínen meséli nekünk. Petrovics István és Hrúz Mária faragott szobrát kopjafák, padok veszik körül a fűzfa lombja alatt.
Itt tudjuk meg azt is, hogy a Kör tagjai minden évben részt vesznek a patakparti majálison, állandó közreműködői a Maglódi Napoknak és más városi rendezvényeknek, rendszeresen megmérettetik magukat főzőversenyeken, hurkatöltő fesztiválokon, s nemcsak helyben, hanem a környező településeken is, és sehonnan sem térnek haza oklevelek, emléklapok nélkül.
A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat által életre hívott, fantasztikusan ötletgazdag Mesefalu elnevezésű, mindig a gyermeknap előtti szombaton tartott rendezvény sem bonyolódhat le a Tamási Áron Erdélyi Kör nélkül. Ilyenkor a felnőttek jelmezekbe öltöznek, a gyermekek pedig ügyességi teljesítményükkel, rejtvények, kisebb feladatok megoldásai révén fabatkát nyerhetnek, azzal pedig a Pipacs-lakban szörpöt, óriáspalacsintát és egyéb finomságokat vásárolhatnak. Aki több fabatkát gyűjt, az megörvendeztetheti e finom nedűkkel és eleségekkel a szüleit, hozzátartozóit is. Érdemes hát gyarapítaniuk a kicsiknek azokat a fabatkákat! Ugye nincs csodálkoznivaló azon, hogy miért ilyen népszerű ez a program és évről évre miért vesznek részt olyan sokan ezen a különleges, család- és gyermekbarát, fantáziadús eseményen?
A Kör vezetősége évente egyszer tanulmányi kirándulást is szervez országon belül, hogy anyahazájukat minél jobban megismerjék a valaha Erdélyből idetelepült honfitársak. S ki ne felejtsük a felsorolásból: nem kerüli el a figyelmüket a jótékonykodás sem, akár saját településük, akár határon túli közösségek rászorultjairól van szó.
Van még egy érdekesség a maglódi Tamási Áron Erdélyi Kör háza táján, amiről okvetlenül szót kell ejtenünk. Székely Csaba bőrműves és Madár Olga tűzzománcművész, baráti körük tagjaival együtt, évente három-négynapos kézművesfoglalkozásokat tartanak fiataloknak, teljesen ingyen! Egy ilyen foglalkozás alkalmával, a 2018-as Maglódi Kézműves Napokon készültek azok a székelyzászlót és címert ábrázoló alkotások is, amelyeket megszemlélhetnek fényképeinken a Kedves Olvasók.
Ezeket már a szervezet telephelyén fényképeztük, ahol Tódor Ilona jogos büszkeséggel mutatta a szintén Madár Olga által tervezett új logójukat, valamint zászlójukat és pólójukat, amelyek már ezzel az új logóval készültek. Tódor Ilona felhívta a figyelmünket a naprakész közösségi oldalukra is, megmutatta a szekrényben gondosan elhelyezett, frissen vasalt székely népviseleteket, amelyeket az utóbbi egyszázalékos adófelajánlásokból sikerült beszerezniük, továbbá könyvespolcuk ajtaját is kinyitotta, hogy ott mi örömmel fedezzük fel Tamási Áron Szülőföldem című kötetét. No és persze jó székely házigazda módjára Ilona friss kürtöskaláccsal kínált, és miközben mi alig győztük falatozni azt, továbbmesélt. Elmondta még, hogy az ősz beköszöntével a városi szüreti mulatság felvonulóit a Martinovics téren fogadták, október első hétvégéjén pedig teltház mellett tartották meg az erdélyi szüreti báljukat, amelyen néptáncsoportjuk mindig szerepel, és amelyen ezúttal ifjú hölgyeik mutattak be egy rövidke székely leányos táncot.
*
Regény- és novellarészletekből kötött jelképes csokor – Adventi felolvasóest
Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából a nevét viselő maglódi erdélyi kör 2022. december 2-án felolvasóestet tartott a Szeberényi Lajos Városi Könyvtárban, advent második vasárnapján pedig megnyitották Szász István Tas kültéri kerítéskiállítását, amely a megelőző napokban közvetlenül Leányfaluból érkezett Maglódra.
„»Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne« – ezt az idézetet vésették fel a Tamási Áron Erdélyi Kör tagjai a katolikus templomunk melletti kopjafáinkra, emlékeztetve nap mint nap, hogy valahol otthonra kell leljünk ebben a nagyvilágban, s mi, szülőföldünkről az anyaországba költözők itt Maglódon otthonra leltünk és itt is büszkén vállaljuk származásunkat, éltetjük hagyományainkat. Civil szervezetünk névválasztása pedig nem volt kérdés, Solymosi Anikó alapító tagunk Farkaslakáról származik, ahol 1897. szeptember 20-án látta meg a napvilágot a székelység és mára már a nagyvilág magyarjainak Ábelje. Regényeiből, novelláiból kiragadott részletekből kötöttem jelképes csokrot, megpróbálom bemutatni vidám, olykor szívfájdító, természetes prózáját, amelyből sugárzik, lüktet a szülők, a család és nem utolsósorban a szülőföld iránti tisztelete, végtelen szeretete” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a felolvasóestet székely népviseletben Tódor Ilona, majd Tamási Áron életrajzi ihletésű írásaiból ollózott részletekkel haladtak végig az életútján és a munkásságán.
Egy-egy fejezetet az elnök asszony a saját szavaival vezetett fel vagy kötött össze. Megindító és megérintő volt, amikor ezeket mondta:
„Erdélyben, szülőföldünkön közismert író, mi már a novelláin, regényein nőhettünk fel. Mi is Ábel rengetegeiben barangoltunk, mezőin hallgattuk a madarakat, átéltük a falusi élet mindennapjait, ismertük, milyen a mezei, erdei munka és a gyermeki csínjaink is hasonlóak voltak. A mi 40-50 évvel ezelőtti életünk még nagyon hasonlított az ő életére. Vérünkben lüktetett minden sora, vele sírtunk, nevettük, hittünk, és ami nagyon fontos, nem veszítettük el a reményt. Pedig gyermekkorunkban sokunknak a családja került szembe a székelységet elnyomó hatalommal, és igen, már gyermekként naponta éreztük a magyarság ellehetetlenítésének a súlyát. Voltak csendes fáklyavivőink, mint az én gimnáziumi magyarirodalom-tanárnőm, Tifán Magdolna, aki időben elkezdte kongatni a vészharangot, arra kért minket, hogy a születésnapokon ne csecsebecséket ajándékozzunk egymásnak, hanem magyar könyveket, mentsük a menthetőt, vigyázzunk rá, mert eljöhet az az idő, amikor gyermekeinket mi kell az anyanyelvünkre, szépirodalomra tanítsuk. Hittünk, bíztunk Isten segedelmében, ugyanúgy, mint Tamási Áron.”
A felolvasásokat felváltva végezték a kijelölt személyek s végül az egy óra tíz percig tartó megemlékezést Tódor Ilona ezekkel a szavakkal zárta:
„Engedjék meg, hogy számomra nagyon kedves idézetével zárjam beszédemet, köszönjem meg figyelmüket, felidézve sokunk gyermekkorát, édesanyáink iránti határtalan szeretetünket és édesanyáink határtalan szeretetét, ami örökre velünk marad. Sose feledjék, legyenek és legyünk bárhol, szétszakíthatatlan aranyfonallal vagyunk összekötve…” – mondta, és következett a részlet a Tamási-műből (Ábel a rengetegben):
„Ahogy kipattant a szemem, abban a pillantásban az ajtó is megnyílott, s hát kit hozott az Isten? Édesanyámat! Úgy felszöktem, hogy még a házat is szinte elvittem. Volt nagy öröm s szíveskedés mind a két részről. Anyám tyúklevest hozott nekem egy kantáros fazékban, s azt mindjárt oda is tette a tűzhöz, hogy felmelegítse. Éppen vasárnap lévén s délidő, így akart nekem tyúkleveses ünnepet szerezni. El is gondoltam, hogy milyen is, Istenem, az édesanya: eljött az étekkel ilyen messze is a gyermeke után, s még ha tudná, hogy a vadak megeszik, úgy is eljönne bizonyosan. Ez nagyobb dolog volt a bombáknál s nagyobb még a Nick Carternél is. Olyan nagy, hogy egyszerre sírni kezdtem. – Hát te mért sírsz? – kérdezte megijedve édesanyám. – Én örömömben – mondtam. – Milyen örömödben? – Én abbéli örömömben, hogy nekem is van édesanyám. Erre anyám is elkezdett pityeregni, s úgy sírtunk ketten, mintha fizették volna nekünk.”
Az erőnk az istenhitben és a magyar nyelvben gyökerezik – Adventi kiállításmegnyitó
Két nappal a felolvasóest után, december 4-én, advent második vasárnapján a közösség megnyitotta a katolikus templom kertjénél Szász István Tas Tamási Áron-kiállítását. Az alábbiakban Tódor Ilona elnök kiállításmegnyitó beszédéből idézünk részleteket:
Szeretettel köszöntök mindenkit a maglódi Tamási Áron Erdélyi Kör Tagjai nevében!
Idén ünnepeljük Tamási Áron születésének 125 évfordulóját és ezen alkalomból pénteken a Szeberényi Lajos Városi Könyvtárban felolvasóestet tartottunk regényeiből, novelláiból, és ma szeretném pár szóval a figyelmükbe ajánlani a katolikus templom kerítésére felállított vándorkiállítást. A tárlat anyaga Leányfaluról érkezett, ahol az író születésének 125. évfordulóján nyitották meg. Dr. Szász István Tas 85 éves orvos, író állította össze, aki gyermekkorában személyesen ismerte Tamásit, Kolozsváron házuk rendszeres vendége volt. (…) A tablókon időrendi sorrendben haladva végigkövethetők az író életének legfontosabb állomásai, ezért most inkább műveinek kisugárzásáról, üzenetéről beszélek néhány szóban. (…)
A székely furfangos észjárással, ahogy ma mondjuk, pozitív gondolkodással minden nehézségre úgy tekint, hogy hogyan lehet azt könnyebbé tenni, megoldani, és azon gondolkodik, hogy neki mit kell ebből tanulnia. A nehézségek ellenére is a szeretet szemüvegén néz a nagyvilágra, nem fogadja el azt, hogy ember az embernek ellensége. Az embert magát nézi, szeretettel közelít hozzá, cselekedetei alapján rangsorolja. „Mert a székely a tüzéhez hívja az idegent, és saját melegét is odaadná.” (…) Folyamatosan kiállt, harcolt a magyar anyanyelvünkért, vallotta, hogy a nemzet ereje az istenhitben és a magyar nyelvben gyökerezik. (…)
Bízom benne, hogy ha megnézik, átolvassák a kiállítás anyagát, kedvet kapnak egy-egy novellája, regénye elolvasásához, hagyják magukat átvezetni Székelyföld erdőin, mezőin, a végtelen szeretete szemüvegén át meglátni a nagyvilágot, erőt meríteni soraiból a mindennapokhoz.
Köszönettel tartozom Kérges László alpolgármesterünknek a közbenjárásáért, segítségéért, hogy ideérkezhetett ez a kiállítás, és Pálfalvi Tamás plébánosunknak, hogy helyet adott a felállításához.
Befejezésként egy gondolatot még engedjenek meg. Tizedik éve vagyok az Erdélyi Kör vezetője, és első perctől kerestem a lehetőséget, hol és hogyan tudnánk mi is segíteni itt a városunkban. Abban az évben érkezett ide Maglódra Böjte Csaba testvér és mi adományt gyűjtöttünk neki. Mindenki, aki adományt hozott, egy könyvjelzőt kapott más-más idézettel Csaba testvértől. S mivel hiszem, hogy minden okkal történik, az én idézetem időben és jókor érkezett. Azóta is a konyhaszekrényemen van, s ha nehezebb napok jönnek, csak elolvasom s erőt merítek belőle a továbblépéshez. Az én könyvjelzőmön ez áll: „Aki nem hiszi, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.”
Köszönjük Kérges László alpolgármesterünknek, hogy ezt az adventi forgatagot felkarolta, elkezdte és évről-évre bővíti. Egyre több tenni akaró ember áll mellé, köszönjük minden szervezetnek, akik részt vettek a tér feldíszítésében, hogy ilyen szép környezetben, hangulatban gyújthatjuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Köszönöm a figyelmet és áldott, szeretetteljes várakozást kívánok mindenkinek családom és a Tamási Áron Erdélyi Kör tagjai nevében!
A Tamási Áron-kerítéskiállítás Maglódon a tervek szerint féléven át fogja várni a látogatókat, érdeklődőket.
Ez idő tájt a maglódi Tamási Áron Erdélyi Kör napjai is a karácsonyi készülődés jegyében telnek: karácsonyi asztal- és ablakdíszeket, kopogtatókat készítenek, amelyeket tartós élelmiszerekből összeállított csomagokkal együtt adnak át a maglódi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnak, ők juttatják el rászoruló időseknek, családoknak.
Láthattuk: a Tamási Áron Erdélyi Kör igencsak aktív, minden időszakban tevékeny. 2022-ben is mozgalmas, tartalmas évet zárnak. S tagjaik mindezt az aktivitást szabadidejük nem sajnálásával, az esetek legtöbbjében saját fizikai és anyagi erejükből (parányi bevételekre a szervezet a tagsági díjakból, a bálok támogatójegyeiből, önkormányzati pályázati forrásokból és a felajánlott adó-egyszázalékokból tesz szert). Elszántságuk, elkötelezettségük példaértékű. Ők nem csak szülőanyjukkal, de egymással is aranyfonallal vannak összekötve.
Ha valaki szeretne csatlakozni hozzájuk, ne tétovázzon, ők nagy örömmel és szeretettel hívják, várják az Erdély bármely területéről elszármazott családokat tagjaik körébe.
Varga Gabriella
