Látott-e már valaki két utcát egymással párhuzamosan, ugyanazzal a névvel? Dunaújváros Újtelepen ez is megtörtént, és éppen a Tamási Áron utca került ebbe a kitüntetett helyzetbe!
Az „egyik” Tamási utca a városrész felőli oldalon, ahol a házak húzódnak meg szép egymásutánban, a telkek 6-os főút melletti oldalán pedig a „másik” Tamási utca választja el a sütő-főzőhelyektől, lugasoktól, játszóterektől, a Lakóterületi Szabadidő Club Sporttelepétől a kerteket.
Ha nem elég világos (első látásra nekem sem volt egyértelmű), a telkek, mondjuk úgy, alsó és felső részén utca van (kétoldalt ugye a szomszéd telkek), minden telken egy-egy ház. A város felőli utca mindkét oldalán házak, ám a 6-os út melletti telkek kellemes, díszburkolatos utcában, ahogy mondják, szervizútban vagy autóval is járható sétányban végződnek. Ennek az utcának a másik oldalán is mintha folytatódnának a kertek, csak nincsenek elkerítve a kíváncsiskodóktól.
„Mindkét” Tamási utcában gondozott virágoskertek, igényes házak (némelyik napelemekkel), piros lábasokban, fazekakban csodálatos dísznövények. Az egyik kertben a gyerekek álma, egy igazi házacska épült Grétinek, nyilván a család szemefényének.
Az utca már a rendszerváltozás előtt a Tamási Áron nevet kapta. A szomszéd utcákat sem akárkikről nevezték el: Zrínyi és Vak Bottyán. A városrész nagyjából négy évtized alatt fejlődött olyan kellemessé, hogy néha már-már Nyugat-Európa valamelyik híres üdülővároskájában érezheti magát az ember. Az egyik kertkapunál méretes lakókocsi. Már csak a tenger hiányzik.
Horváth Gábor Miklós
