
Szolnokon van Tamási Áron utca! De nincs! De van! De nincs! De van! Egy ekképpen zajló feltételezett vitában az a rendkívüli helyzet állna elő, hogy a vitatkozó felek mindegyikének igaza lenne. A Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola felvételi körzetének is része ez az utca, az egészségügyi alapellátás háziorvosi körzeteinek meghatározásában is ott találjuk (2. Körzet, rendelő helye: Szolnok, Vörösmező út 90.; 15. Körzet, rendelő helye: Szolnok, Indóház u. 23.; 16. Körzet, rendelő helye: Szolnok, Munkácsy M. u. 26.) és a XII. számú védőnői körzet (tanácsadó helye: Szolnok, Munkácsy Mihály utca 26.) illetékességi területében is szerepel. A Mannafood Ételfutár is feltünteti honlapján a rendelések ingyenes kiszállítási helyszínei között a szolnoki Tamási Áron utcát – csakhogy ott nem lakik senki. Azért nem, mert utca sincs. Helyesebben van, de csak egy utcanévjelző tábla és egy – ahogy képeinken is látják – keskeny, füves, bozótos, beépítetlen, mezőre-legelőre vezető nagyobbacska ösvényszerűség formájában. A Tamásira merőleges Kiss János utcában egyik udvarból egy kedves hölgy elmesélte, hogy a Tamási Áron utcanévtáblát néhány éve helyezte ki az önkormányzat, és voltak is olyan tervek, hogy megkezdődik a területen az építkezés, ám egy-egy ott lévő teleknek több tucatnyi tulajdonosa van, akik ki tudja, hol merre járnak, élnek, tartózkodnak éppen. Vélhetően annak idején a kárpótlási folyamatban jutottak telektulajdonrészhez, ám így a telkek sorsát egy irányba terelni enyhén szólva is eléggé nehézkes. Az erre való törekvés azonban fennáll, és biztosra vehető, hogy egy következő Tamási-jubileumi évben már egészen más képet fog mutatni magáról a szolnoki Tamási Áron utca.

Na de, ha már itt járunk, nézzünk kicsit körül. Megtette ezt maga Tamási Áron is, először 1933-ban. Kósa Károly Az Erdélyi Helikon estje Szolnokon című írásában a következőket jegyzi le:
1928-ban indult az Erdélyi Helikon című szépirodalmi és kritikai folyóirat, mely a két világháború közötti romániai magyar irodalom legrangosabb fóruma lett. Kora szépirodalmi termésének mennyiségben és minőségben jelentős hányadát közölte, munkatársa volt az időszak csaknem minden számottevő erdélyi írója. Így az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelenő lap sikerrel teljesítette feladatát, a romániai magyar irodalmi élet megszervezését. 1933 decemberében magyarországi előadókörutat tettek az akkor Romániában már népszerű, de itt még kevésbé ismert folyóirat munkatársai. Ennek egyik állomása Szolnok volt. Az est előkészületeiről rendszeresen beszámoltak a helyi lapok. Az első híradás már majdnem egy hónappal a nagy esemény előtt napvilágot látott. Később egyre gyakrabban és részletesebben ismertették a fejleményeket. A szervezést dr. Tóth Tamás polgármester, a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör elnöke irányította. December 12-én a fellobogózott pályaudvaron várták a Debrecen felől érkező írókat. A zsúfolásig megtelt színházban a főszerkesztő, Bánffy Miklós mondott köszönetet a fogadtatásért, majd vázolta, hogy az ország nagyobb városainak meglátogatásával a kulturális, különösen az irodalmi kapcsolatokat kívánják fejleszteni. Kemény János az erdélyi irodalomról beszélt, Kós Károly Az országépítő című történelmi regényéből olvasott fel részletet. Ligeti Ernő verseit, Tamási Áron egy elbeszélését olvasta fel. A hallgatóság minden előadót viharos tapssal ünnepelt. Az előadóestet jó hangulatú bankett követte. Erről Tamási Áron visszaemlékezését idézzük: „... olyan bankett volt, amelyen legalább százan voltak jelen... Szembe velem a főrabbi foglalt helyet... Azt mondottam neki, hogy az Ábel második kötetében nagyon jó szívvel írtam a szegény szakállas zsidókról, s szeretném, ha egy főrabbi is elolvasná, hadd lám, nincs-e zsidó szempontból valami zökkenő benne. A főrabbi kedvesen és szelíden rám nézett, és csak ennyit mondott: – Én azt hiszem, maga csak maradjon a székelyek mellett. Nemcsak bölcs ember volt, hanem igazi jó pásztora is a híveinek. Neki is kezdettem, hogy a szívembe véssem okos tanácsát, s mintha az Isten is úgy akarta volna, ahogy a főrabbi, éppen akkor megjelent a székelyek képviselője is.” Tamási Áron emlékezését megszakítva hozzátesszük, hogy a rabbi Heves Kornél volt, aki 48 évig pasztorálta szolnoki híveit, s márványtábla őrzi emlékét a szolnoki zsidó imaházban. A székelyek képviselőjének nevét nem tudjuk, csak azt, hogy orvos volt, s a bankett után meghívta az írót székelyesen berendezett lakásába. Az ott történtekbe is Tamási Áron avat be minket: „Láttam, hogy mondani szeretne valamit. – No, szólj! – biztattam. – Ha nem haragudnál meg, s ha megtennéd, kérnélek valamire. – Szólj hát! – Tedd meg, légy olyan szíves, hogy itt ezt a pálinkát úgy köszöntsd el, ahogy otthon szokták a székelyek. Megértettem és így szóltam: – A Jézus ne hagyjon el minket! Boldog volt, s elköszönte ő is. Közben a főrabbira gondoltam, és úgy találtam, hogy aki megteheti, az tényleg írjon csak a székelyekről: erről a fajtáról, amely megbűvöli az embert, mint a kígyó.” Forrás: www.kosakaroly.hu)

Később is megfordult Szolnokon Tamási, 1961. május 27-én például a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban ő nyitotta meg az ünnepi könyvhetet. 1962 februárjában szintén a Ságvári Művelődési Ház vendége volt, az Élő irodalom című esten szerepelt. A Szolnok Megyei Néplap így írt az eseményről: „Tamási Áron nagyon őszinte, meleghangú, lírai önvallomást tett, mint ahogyan mondta, néhány emberi szót akar szólni emberekhez. Ízes székely szólások szálltak az alföldi kultúrház színháztermében, amikor Tamási Áron elmondotta, hogyan jegyezte el magát az irodalommal. »Mint a kutya a sündisznót, úgy kerülgettem én a jogtudományt.« Csendes derültség futott át a termen, mint amilyen csendes, jóízű, mély derűt tükrözött az egész önvallomás.” (Kép és szöveg forrása: Kósa Károly.)
Szolnoki tartózkodásai alatt Tamási a jelek szerint a Tisza Szállóban szállt meg, a hotel vendégkönyve ugyanis őrzi a nevét.
Ez tehát a Tamásit személyesen érintő szolnoki múlt – és most nézzünk néhányat az élő emlékezet jelenbeli szemelvényeiből.

A budapesti Latinovits Zoltán Diákszínpad Tamási Áron: Vitéz lélek művével tartottak jótékonysági estet Szolnokon 2014 őszén, a Szolnok Segít Program keretében. (Az est során összegyűlt pénzből a Humán Szolgáltató Központ által javasolt rászoruló családokat segítették.)
A Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 2018 szeptemberében, amikor a Határtalanul Program révén felfedezték Erdély sóvidékeit, történelmi nevezetességeit és festői szépségű tájait, idegenvezetőjük előadásában érdekes történeteket hallgattak Tamási Áron és Orbán Balázs síremlékeinél – vagyis Farkaslaka nem maradhatott ki az útitervből.
Hasonlóképpen nem maradhatott ki az útitervből Farkaslaka a Szolnoki Fiumei Úti Általános Iskola több, köztük a 2019-es tanulmányi kirándulásából sem, hiszen számukra már hagyománnyá vált az erdélyi út a Határtalanul Program keretében és ilyenkor tiszteletüket teszik – mint ahogy 2019-ben is tették – Tamási Áron sírjánál.
Óh, és milyen jóleső volt látnunk, hogy a Szegő Gábor Általános Iskola (2019-es) nyári szünetre meghatározott kötelező olvasmányai között a leendő 8. évfolyamosok számára Karinthy Frigyes Tanár úr kérem karcolatfüzére és William Shakespeare Rómeó és Júlia drámája mellett Tamási Áron Ábel a rengetegben regénye is szerepelt!
Feltétlenül érdemes megemlítenünk azt is, hogy 2021 márciusában a székely szabadság napján Szalay Ferenc polgármester, miután elhelyezte koszorúját a két székely származású néhai katonatiszt, Nagy Gyula és Nagy Áron emléktáblájánál a belvárosi nagytemplom mellett, közösségi oldalán Tamási Áront idézte: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” „Hát tegyünk meg mindent közösen azért, hogy a Kárpátok bércei között több mint ezer éve otthont lelt magyarság valóban ott legyen otthon, ahol ősei hazát alapítottak!” – tette hozzá a város első embere.

Szolnokon járva bizony-bizony szóba kell hoznunk azt is, hogy az Ádámok és Évák ünnepe című, középiskolák diákszínjátszói számára szervezett színészi vetélkedőt és előadássorozatot 2010-ben a Szolnoki Szigligeti Színház hívta életre a Magyar Teátrumi Társasággal közösen. A rendezvény célja a fiatalok közelebb vitele a színházhoz és a magyar drámairodalomhoz, oly módon, hogy a diákok maguk adják elő olyan klasszikusok színeit, mint Az ember tragédiája, a Bánk bán, a Csongor és Tünde és más jeles színművek. Az ötletgazda Balázs Péter színházigazgató és Kiss József művészeti vezető volt. A 2010-ben megtartott első alkalom után, a szolnoki színház példáját követve a Veszprémi Petőfi Színház Paradicsomtól a pokolig címmel indított hasonló programot, míg a Soproni Petőfi Színház, a debreceni Csokonai Színház, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a keszthelyi Balaton Színház, a Békéscsabai Jókai Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház eredeti nevén vették át az ötletet.
A 2018-as Ádámok és Évák ünnepen a szolnoki Aranyos Szeglet Waldorf Iskola és Óvoda diákjai két produkcióval léptek a Szolnoki Szigligeti Színház színpadára, majd onnan három különdíjjal tértek haza. A gimnazisták Molnár Ferenc Vörös malom című darabját, a hetedik osztály pedig Tamási Áron Szegény ördög című meséjét játszotta el Gyuricza Zsolt magyar- és drámatanár átdolgozásában. A gimnazisták a „Legelgondolkodtatóbb darab”, a hetedikesek pedig a „Legőszintébb előadás”, míg Mester Boglárka a „Legjobb epizódszereplő” különdíjakat vehette át az értékeléskor.

A túránk szempontjából fontos, a felkeresett helyszínhez és ott a Tamási Áron-emlékezethez kapcsolható szemelvényeket mindenütt csak abbahagyni, megszakítani lehet, befejezni, teljessé tenni nem. Így volt, illetve van ez Szolnokon is, ahol a Tamási Áron utca ugyan a jövő idő tárgya, múltbéli és jelenbéli tény és valóság azonban az emlékek és a napjainkbeli történések végtelen tárháza. És az már csupán csak egy szerény, halk szavú ráadás, hogy Magyarország leghosszabb személyszállító vonatának, a pünkösdkor Székelyföldre tartó Össznemzeti Zarándokvonatnak, azaz a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz közös szerelvényének a Keleti pályaudvar után idén is Szolnok volt az első állomása. Aki találkozott a Tisza-parton, az Alföld szívében a csaknem másfél ezer utast szállító, mozdonyán a 125 éve született Tamási Áronra emlékeztető vasparipával, annak módja nyílt emlékezetébe és szívébe vésni a nagy író szavait: „Nincs módunkban kitérni a hűség elől.”
Varga Gabriella