„Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva” – kezdi dudorászni az ember, midőn a Nyergestetőn túl, már Kézdiszárazpatakot, sőt Kézdiszentléleket is elhagyva feltűnnek a látóhatáron Kézdivásárhely épületmagaslatai. „Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet” – emlékeztet az ének arra, hogy a legendás hírű székely szabadságharcos rézágyúit annak idején, 1849 első felében itt, Turóczy Mózes rézműves műhelyében öntötték. Nem véletlenül vált a város jelképévé a kökösi csatában elesett tüzérőrnagynak a róla elnevezett téren álló monumentális szobra, Nagyvarjasi Oláh Sándor szobrászművész alkotása. S onnan pár lépésre út, tér és egészalakos szobor emlékeztet Erdély másik nagy Áronjára, Márton Áron püspökre. Vetró B. András szobrászművésznek a polgármesteri hivatal jobb oldalán látható munkája ismét felveti bennünk a kérdést: vajon mikor fogjuk a boldogok sorában tudni Gyulafehérvár hitvalló főpásztorát?
Szokás három Áronként emlegetni Székelyföld három nagy személyiségét: az önálló székely tüzérség megteremtőjét és főparancsnokát: Gábor Áront, a sziklaszilárd hűséggel helytálló püspököt: Márton Áront, valamint a magyarságot az emberségen keresztül oly varázslatosan láttató Tamási Áront. Nos, Kézdivásárhelyen sem a Gábor Áron tértől, sem a Márton Áron tértől nem kell túl sokat sétálni vagy autózni a Deme László Műjégpályáig, amellyel párhuzamosan nem egyéb, mint a Tamási Áron utca vezet a városszéli pityókaföldekhez.
Ha Székelyudvarhelyen rácsodálkoztunk arra, hogy az utcanévjelző táblákon még a névadó születési és elhalálozási évszámát is feltüntették, akkor itt Kézdivásárhelyen végképp szóhoz sem jutunk – itt ugyanis a városvezetés még továbblépett és az évszámok mellett a névadó foglalkozását is megjelölte, természetesen mindkét nyelven, románul is, magyarul is.
Scriitor, író – áll Tamási Áron neve fölött és alatt a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városának legnyugatibb oldalán, a Deme László Műjégpályával párhuzamos kis utca legelején. De csak tizenkét éve áll ez itt, 2010 előtt ugyanis Stadion utcaként szerepelt ez a közterületecske a térképeken. Ekkor kapta meg a nagy székely magyar író nevét. Az utcanévjelző tábla másik érdekessége, hogy a felső részén egy Gábor Áront rézágyújával ábrázoló kisgrafika is helyet kapott, utalva arra és szemléltetve is azt, hogy a város nem felejt, a város emlékezik, a város büszke – egyebek mellett arra is, hogy Gábor Áron 70 rézágyújából nem kevesebb, mint 64-et itt öntöttek 1849 januárja és júliusa között.
Lám-lám, Tamási Áront és Gábor Áront egymás mellé helyezték itt Kézdivásárhelyen. És nem hiányzik Márton Áron sem a székelyek három nagy Áronja közül, hiszen alig-alig másfél kilométernyire innen, a Tamási utcától imára kulcsolt kézzel tűnődik a világ folyásán Erdély egyik nagy huszadik századi püspöke. Legalábbis nekünk, szemlélőknek úgy tűnik, mintha tűnődne a nagy főpap e kicsiny szoborkompozíción.
A 84 esztendős Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos, jelenlegi kolozsvár-kerekdombi plébános Farkaslakán született. Maga is íróember, számos újságcikk, tanulmány, könyv szerzője. Sokszor említi interjúiban, hogy három Áron nevű katolikus székely ember tartozik a példaképei közé:Márton Áron azért, mert „a töretlen hit bátor bajnoka, akinek jelleme a színét soha nem változtató, a püspöki címerében is látható egyenes fenyőhöz hasonlítható”. Gábor Áron azért, mert „nem a folytonos halogatás, hanem az azonnali cselekvés példaértékű katonaférfija volt, aki az 1848-as szabadságharc idején kimondta a fenyegető veszélyben azt, hogy lesz ágyú, és lett!”, Tamási Áron pedig azért, mert „a gondosan leírt magyar szó művészi rangú mestere”.
Hasonlóképpen gondolják ezt a kézdivásárhelyiek is, nemegy jelét adták már ennek – s nem csak közterületek elnevezésével, szobrok emelésével. Néhány évvel ezelőtt Tamási Áron két művét: a Görgeteg című előadást és a Szép Domokos Anna című novella-adaptációt vitte el a városba és mutatta be a Vigadó Művelődési Házban a Kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad társulata. Nem sokkal később ellátogatott ide a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata is, mégpedig a Tamási Áron műveiből összeállított Rendes feltámadás című darabjával. A szereplők és a szervezők így ajánlották akkor vendégjátékukat: „A Rendes feltámadás című Tamási-novella a szerző egyik legreprezentatívabb írása. A székely góbéság, életforma ilyenfajta megfogalmazása az élet szélsőséges pillanataiban alkalmas lehet egy népcsoport, illetve egy világszemlélet bemutatására. E novella dramatikus szöveggé való átformálása szükségessé tesz a szövegben több dramaturgiai fordulatot is – születés, szerelem, féltékenység, barátság, szülő-gyermek viszony, halál stb. Egy az élete vége felé járó ember számadása az életéről, olyan történet, amely csak az élet fontos lényegi kérdéseit feszegeti. E pillanatban már nincs szükség manírra, hazugságra, önámításra, hiszen hiányzik az ezekből fakadó érdek. Persze mindez Tamási szövegeiből. Az előadás az emberről szól, a székely észjárás és logika megfogalmazásában. Lesz, akinek a mondat ismerős, lesz, akinek az ember. De reményeink szerint legtöbben azok lesznek, akiknek mindkettő. Nem egy vidám történetről beszélünk, de ahogy azt elmeséljük, és ahogy viszonyulunk hozzá, megmosolyogtató és ironikus, így lehetővé teszi, hogy nézőként objektív státusból ítéljük meg saját szubjektivitásunkat. Ugyanakkor egy már-már a népszínmű kategóriába tartozó szöveg újrateatralizálása ez, a mai színházi nyelvezetnek megfelelően.” Akik pedig mindezt megalkották és megjelenítették: Énekes: Fülöp Zoltán m.v.; Fiú: Nagy Csongor; Demeter: Dunkler Róbert; Lány: Jakab Orsolya; Barát: Szűcs-Olcsváry Gellért; Asszony: Vidovenyecz Edina. Díszlet/Jelmez: Bíró Boglárka m.v. Mozgás: Lőrincz József. Rendező: Csurulya Csongor. Fény: Toásó István. Hang: Lőrincz József.
Gyakran vendégszerepelnek a városban a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészei is.
A nyári, napsütötte Tamási Áron utca végigjárásához rögtön annak az elején vásárolhatunk egy kis frissítőt a Zsuzsi ABC-ben, majd fényképezhetünk székelykaput, magunkba szívhatjuk virágos előkertek illatát, elképzelhetjük az utca képét a most még folyamatban lévő építkezések befejezése után és megcsodálhatjuk dolgos-szorgos kezek munkájának eredményét a hosszú krumpliültetvény-sorokon. Ha pedig gyermekünk a helyi Turóczi Mózes, a Molnár Józsiás, a Petőfi Sándor Általános Iskola vagy a Nagy Mózes Elméleti Líceum 0–4. osztályainak valamelyikébe jár, adjunk is rá rögtön kesztyűt-sisakot és írassuk be a Tamási utcával szomszédos korisuliba. Ki tudja, ezen a nagyon szép és kitűnően felszerelt műjégpályán a helyes korcsolyázás megtanulása után akár hokizó vagy műkorcsolyázó sportoló is válhat a csemetéből. A Tamási Áron utca környékén minden lehetséges.
A kézdivásárhelyi Tamási Áron utca szemmel láthatóan a fejlődés folyamatában van. A Háromszék című független napilap 2010. decemberi, Megújult a Tamási Áron utca című cikkében szereplő utalást, hogy tudniillik „a Deme László Műjégpályával párhuzamos kis utca”, hamarosan megváltoztatja a valóság és a „kis” jelzőt szükségtelenné teszi, az utca végén folyó építkezések legalábbis ezt sejtetik. S azok után, hogy a jelenlegi Stadion utcát a Haladás utcával összekötő kis Tamási-utcaszakasz burkolata pár éve alapozás után új aszfaltszőnyeget kapott és betonpiskótákból új járda is készült, mi több, az utca további szakaszán sem kell földúton közlekednie autósnak-gyalogosnak, a közterület egyre kevésbé hordoz városszéli hangulatot.
Kivéve úgy kb. a második felének, a merőleges Martin Luther utca utáni szakasznak a bal oldali részét a szép veteményessel. Ennek a gondozottsága és rendezettsége is felettébb jólesik a szemnek, akárcsak a távolban húzódó kék hegyvonulat. Jaj, mennyire, de mennyire hasonlít arra, amit Tamási a Világló éjszakában írt: „Északon pedig, ahol ritkafás és inkábbat füves hegyek terengnek, onnét a zöld már kiabál is harsányan az erdők felé, hogy hé, ne olyan lomhán. A nyugati részen, amott a messzeségben, falu tarkállik egy nagy hegy oldalában; dél felé pedig a föld elmerül a szemhatáron, s csak a lebegő világ hunyorog ott a fény nyughatatlan foltjaiban.”
A magasból pontosan ezt látnánk itt Kézdivásárhelyen, a Tamási Áron utcában.
Varga Gabriella
