Magyarság Háza Galéria, 1051 Budapest, Nádor utca 17.   |   Rendezvényszervezés: + 36 1 795 66 06

A Magyarság Háza programjaira az előzetes regisztráció javasolt. Kérjük, hogy a regisztráció megkezdéséhez kattintson a kiválasztott programra! Tartalmas időtöltést kívánunk!

Duna-parti Székelyföld-hangulat

Göd város Pest megyében, a budapesti agglomerációban, Budapesttől 25 kilométerre északra, Váctól kilenc kilométerre délre, a Dunakeszi járásban, a Dunakanyar közelében található. A Dunakanyar kapujának is szokták nevezni, vonzó nyaralóhely a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig húzódó kék folyó partján.

Göd város önkormányzatának képviselő-testülete az 5/2015. (II. 25.) Ök. határozatban rögzítette, hogy a Maxim Gorkij utca nevét Tamási Áron utcára módosítja. A változtatás megtörtént, az új elnevezés köztudatba való teljes beépüléséhez azonban még időre van szükség. Egymás alatt-fölött egyelőre még a régi és az új utcanévtábla is látható, és a lakók is – a megszokás, illetve megszokatlanság alapján – hol egyik, hol a másik elnevezést használják.

Maxim Gorkij, eredeti nevén Alekszej Makszimovics Peskov (Nyizsnyij Novgorod, 1868. március 28. – Moszkva, 1936. június 18.) ötszörösen irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz író, drámaíró, a századforduló világirodalmának egyik legnagyobb hatású alakja. Elsősorban a szocialista realizmus szellemében alkotott. A sztálini rendszer befogadta és elismerte, ugyanakkor leegyszerűsítve értelmezte. Sokat lehetne mesélni embert próbáló körülmények között telt gyermekkoráról (apja műbútorasztalos volt, korán meghalt, nagyapja nevelte fel), aztán arról, hogy miután 1884-ben nem vették fel a kazányi egyetemre, gyalog járta be Oroszországot, majd arról, hogy pályája kezdetén a szegények, csavargók, alkoholisták, a társadalomból kihullottak költője akart lenni, arról is, hogy 1905-ben részt vett a forradalomban, minek nyomán bebörtönözték, de gyorsan kiszabadult onnan, és arról is, hogy írói álnevének (Gorkij) jelentése: keserű  – ám nem ő a mi témánk, hanem az új névadó, és főleg az utca, amely immár Tamási Áron nevét viseli.

Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az utcában a nagy székelykapu és -kerítés a legfeltűnőbb jelenség. Az igazán nagy meglepetés azonban akkor éri az embert, amikor megtudja, hogy 2007 óta működik Gödön egy Székelykapuk Kft., amely vállalja székelykapuk és -kerítések faragtatását Székelyföldön, azok helyszínre szállítását és felállítását belföldön és külföldön egyaránt.

A történetet Borsiczky Ottó a következőképpen meséli el a vállalkozás weboldalán (www.szekelykapuk.com): „Barátommal 2006-ban elhatároztuk, hogy székelykaput állítunk a gödi nyaralónk bejárataként. Vonzódásomat a székelykapuhoz valószínűleg őseim székely mivolta okozza. A barátomnak, akit Mester Zoltánnak hívnak, sok barátja van Székelyföldön és sokat jár oda. Így történt, hogy elindultunk Székelyföldre, Kézdivásárhelyre. Több kapufaragó nevét ajánlották a barátom barátai. Az egyik faluba egy óriási székelykapun keresztül lehet bejutni. Azt mondják, hogy a világ legnagyobb székelykapuja. Csodálatos mintákat faragott a fafaragómester annak a kapunak az oszlopaira. Azt gondoltam, ilyet szeretnék én is, csak kicsit kisebbet. Megismerkedtünk a fafaragóval és rövid egyezkedés után megállapodtunk. Barátommal csodálatos székelykaput állítottunk fel Gödön. Azután elhatároztuk, hogy ha kell valakinek egy gyönyörű faragott székelykapu Magyarországon, vagy bárhol máshol, akkor mi tudunk abban segíteni, hogy legyen neki is. Az eltelt években ígéretünket megtartottuk. Azóta barátom, Mester Zoltán és én elkezdtünk székelykapukat faragtatni, hozni és állítani bárkinek, aki úgy gondolja, hogy szüksége van egy ilyen csodálatos székely alkotásra. Csatlakozott hozzánk a családunkból még három személy, így hatékonyabb lett a tevékenységünk. Már fakerítéseket is készítünk, építünk.” Ugyanitt egy szomorú hírt is megosztott a nyilvánossággal a vállalkozás vezetője: „Ebben a vírusos életünkben minket is elért a gyász. Id. Mester Mihályt, a legidősebb munkatársunkat legyőzte a Covid-19 (1937–2021). Nyugodj békében, Misi bá’!”

A gödi Székelykapuk Kft. honlapján az Érdekességek menüpontban nagyon is folytatódik a gödi meglepetések sora, annak Híres székelyek című almenüpontjában ugyanis hét híres székely között – Csaba királyfi, Orbán Balázs, Kós Károly, Gábor Áron, Kovács Piroska és Székely Mózes mellett – ott találjuk Tamási Áront is! Elolvashatjuk életútja rövid bemutatását és megtekinthetjük néhány könyvének borítóját is. Lám-lám, hányféleképpen bukkan fel a nagy székely-magyar író neve a Duna-menti Göd városában!

Kanyarodjunk is vissza gyorsan a Tamási Áron utcába, mert van ott még valami érdekesség: az utca Szudy Elemér (1880–1940) író, újságíró, közíró síremlékét is őrzi.

Az ezzel kapcsolatos ismereteket Göd város internetes oldaláról szerezzük meg. Eszerint Szudy Elemértől 1940-ben a Pázmány Péter utcai temetőben vettek végső búcsút családtagjai, barátai, kollégái, és mindazok a gödi polgárok, akik ismerték és tisztelték, ám özvegyének még ugyanabban az évben sikerült engedélyeztetnie, hogy Szudy Elemér teste a családi villa kertjében leljen örök nyugalomra. A mai Tamási Áron utcában található kripta fölött látható Krisztus-szobor a kétszeres Kossuth-díjas, nemzetközileg is elismert szobrászművész, Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) munkája és nagy valószínűség szerint 1944-ben készült. A Krisztus-alak a tekintetét az égre emeli, míg kezei a síremlék fejrésze fölött lévő mellvéden pihennek, amelynek hátsó oldalán ez olvasható: …Miből szőtték az én lelkem pókháló csipkejét, s mikor fog már elcsendesülni a zaklatott szellem? Majd csak akkor talán, ha visszaröppen újra abba a nagy felhőtelen végtelenségbe, amelyből számomra elküldetett?

A síremlék történetéhez hozzátartozik még, hogy a Rákosi-korszakban az ingatlant államosították, az özvegyet pedig a villa elhagyására kényszerítették. Később rövid időre ugyan visszakapta az épületet a kerttel együtt, ám a villa hamarosan ismét állami tulajdonba került. Az özvegy halálát követően az akkori községi tanács nem engedélyezte a családi kripta felnyitását, így az ő hamvait tartalmazó urnát a hozzátartozók a kertben helyezték el.

Szudy Elemér a budapesti egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, s mivel feleségével mindketten erdélyi származásúak voltak, újságírói pályafutását Kolozsvárott kezdte, majd Aradon az Arad és Vidéke című napilap felelős szerkesztőjeként folytatta. Az első világháború után települtek át Magyarországra, s később, egészen nyugalomba vonulásáig Szudy a Bethlen-kormány alatti miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott, utóbb annak vezetőjeként. Újságírói tevékenysége mellett több kötetet tesznek ki novellái, irodalmi tanulmányai és háborús feljegyzései, naplói. A Szudy házaspár Alsógödön telepedett le az akkori XIII-as számú (ma Kodály Zoltán) utcában, s az 1930-as évek elején épült meg a mai Tamási Áron utcában a családi kriptát máig rejtő kertben a villaépület, amely, ha nem is eredeti formájában, de ma is áll (ám nem látogatható).

Már-már a Duna vizének az illata is elér ide, érezzük, ahogyan az eredeti ötletekkel és fontos identitásjelző szimbólumokkal telített Tamási Áron utcában bandukolunk.

Köszönet hát Göd városának, nem kevésbé a Székelykapu Kft-nek…

Varga Gabriella