Menü Bezárás

Csűrnézőben Farkaslakán

A Tamási Áron testvére, Gáspár építtette csűrnek a szülőházuk mellett még nagy írónk is örült annak idején, valóságos ódát zengett róla önéletrajzi írásában. Ha most mellettem lépegetne az utcán Farkaslakán, nyilván a szülőháza felé indulna, ha azt kérném tőle, hogy ugyan, nézzük már meg együtt a csűrt.

Manapság azonban a leghíresebb csűr szülőfalujában az Ágnes-portán található, aminek Kultúrcsűr a neve. Tamási persze ezen a portán is otthon érezné magát, hiszen ebben a házban várta nagy szeretettel középső húga, Ágnes és férje, sőt itt látták vendégül író barátait is, amikor végre haza tudott látogatni Farkaslakára, és sikerült magával csalogatnia őket.

A száz évvel ezelőtt épült házat a Tamási Áron Művelődési Egyesület és a helyi polgármesteri hivatal jóvoltából éppen tíz éve újították fel teljesen. Tamási elképedve nézné, hogy eredeti berendezéseket talál, általa nagyon is jól ismert és szeretett bútorokat és használati tárgyakat.

És a csűr!!! Ez aztán a csoda. Ahogy az a régi székely portákhoz tartozott, a kert végén csűr. Ám ez egy valóságos csodacsűr.

Kép forrása: tamasiaronegyesulet.ro

Nem árulnám el Tamásinak, hogy az eredetit lebontották, és a régi fotóknak köszönhetően született újjá. A rendbe tett udvar, a hat éve felavatott csűr teljesen azt a hatást keltené Tamásiban, hogy a húgához látogatott haza. A csűr közösségi terébe lépve felhívnám a figyelmét a falon látható Tamási-fotóra, ahonnan igen szigorú arccal néz az egyszerű halandóra. Megvédené a portréját: „Egy komoly írónak legyen ilyen szigorú az ábrázata! Sokan gondolják, hogy egy komoly embernek így kell kinéznie, nem?” – fordulna hozzám teli szájjal mosolyogva, és én képtelen lennék ellentmondani neki, de nagyon örülnék, hogy jóleső izgalomba hozza a rendkívüli vendégeskedése.

Hitetlenkedne egy kicsit, hogy az itt található iroda a Tamási Áron Művelődési Egyesületé („Ilyen is van?” – kérdezné tettetett szerénységgel, de nagyon is egyetértene céljaikkal, munkájukkal). Az emeleten állandó fotókiállítás, a Kultúrcsűr programjai között pedig könyvbemutatók, koncertek, filmvetítések, vetélkedők, előadások, népdaloktatás… „Hirtelen nem is tudom, mi kéne még” – fűzné hozzá. „Talán egy hadnaggyal kellene egyeztetned az elképzeléseidet” – mondanám. „Elég volt a háborúban belőlük. Meg időnként utána is” – komorodna el az arca, de amikor kiderülne, hogy a Tamási Áron-díjas Hadnagy Jolánról, a Kultúrcsűr mindeneséről beszélek, hozzátenné: „Állok elébe!”

Bár így lehetne.

Horváth Gábor Miklós

X
X