Egyetlen árva utcatáblát láttam csak az egyik házon, először azt hittem, rossz helyen járok. Cserébe viszont épphogy megdermedt, friss aszfalton járhattam-kelhettem Nyékládháza bizonyára legkurtább utcácskájában, a Tamásiban. A zsákutca végén, egy idősotthon udvarán még javában folytak a felújítási munkálatok, szép sárga munkagépek pöfögtek szorgalmasan.
Már az kimondhatatlanul jólesett, hogy az utca egyetlen árnyékos helyén, egy kertkapu előtt állhattam meg az autómmal az éppen indulófélben lévő, kedves fiatalasszony engedélyével.
A nap természetesen (vagy inkább természetellenesen) ész nélkül sütött, mintha ezen a nyáron nem is történhetne semmi más.
Az imáimba foglalt asszonykától megtudtam, hogy az idősotthon tulajdonosának köszönhető az utca aszfaltozása. Más szempontból is jól jártak a vállalkozó úrral az itt lakók: még munkát is tud adni a környékbelieknek.
Aprócska utca, de takaros porták sorakoznak benne kivétel nélkül. Némelyik ház kifejezetten szemet gyönyörködtető. A napelemek sem ismeretlenek az itt élők számára.
Kerítésén könyöklő, idős szakállas férfi köszönt rám. Látszott rajta, hogy kedve szottyant egy kicsit beszélgetni.
Huszonhét éve élvezi az utca csendjét, nyugalmát. Jó kapcsolatot ápol az összes itt élő emberrel. Nem győzi áldani az eszét, hogy annak idején úgy döntött, Mályiból Nyékládházára költözik. Akkor még csak öten voltak az utcában, aztán tessék, hová fejlődött ez az egész. Büszke rá, hogy Tamási Áronról nevezték el az utcát, ahol álomra hajtja a fejét. Az író több művét olvasta, sőt szülőfalujában is járt, ahol nagyon szimpatikusnak találta a székelyeket. Tetszett neki, amilyen módon, lehetőségeik szerint, tudásuk, szívük-lelkük legjavát adva őrzik Tamási Áron emlékét. Nyékládházán a Tamási Áron utcában is szinte minden lakónak van valami kötődése Erdélyhez. Tamásit nem kell bemutatni senkinek, mindenki tudja, ki volt ő és hol van a helye a magyar irodalomban. A környező utcanevek is erről árulkodnak: Hargita utca, Kós Károly utca. Jó ebben az utcában élni, mondta, és különösen szép ajándék, hogy Tamási Áronról kapta a nevét.
Még hallgattam volna szíves-örömest a kiselőadást Tamásiról, a róla elnevezett utcáról, az erdélyi kötődésű lakókról, de tovább kellett indulnom, hogy más helyen, más emberekkel is elbeszélgethessek ezekről a dolgokról úgy, hogy a tervezett útikönyv kéziratának a leadási határidejéből semmiképpen se csússzak ki.
Horváth Gábor Miklós
