
Szegedről a Tisza, a dóm a szabadtéri játékokkal és Juhász Gyula jut eszembe. Na jó, a zseniális halételek is, de ez utóbbi részletezése már nem férne bele röpke beszámolómba.
Szóval a Tisza! „Öreg Tiszám, te régi, jó rokon – írja Juhász Gyula. – Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk.”
Így fogalmaz A dóm zenéje című versében: „Ember, bármily törékeny: lelki dóm vagy, / Vágyad, hogy az örök Istenbe olvadj, / S boldog magasba zengjen orgonádon / A földi bánat és az égi álom!”
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának szép főépületébe lépve (homlokzatán ez olvasható: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola) mi más juthatna eszembe, mint Juhász Gyula néhány sora A magyar ifjak éneke című verséből: „Mienk az élet tavasza, / Ránk várnak nagyszerű tusák, / És bennünk bízik a haza, / Hogy földerítjük májusát!”
Az intézmény évek óta az országos pedagógusképzési ranglisták élmezőnyében található. Az itt diplomát kapott fiatalok szinte kivétel nélkül a végzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak. Dr. Döbör András dékán mintha Juhász Gyulát idézné a kar legfrissebb felvételi tájékoztatójában: „Az itt szerzett tudással Önök azok, akik meghatározzák a következő generációk képzését, tudását és életminőségét, ezáltal a jövő Magyarországának képét.”

Aki azt gondolja, hogy csak Budapesten lehet színvonalas felsőoktatási intézményben tanulni, nagyon téved! Az egyre többet emlegetett egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek, Klebelsberg Kunónak köszönhetően, aki a tanár- és tanárnőképző főiskolákat összevonta és Szegedre helyezte, Szeged már az 1920-as években diákváros és a régió szellemi központja lett. Fennállásának 100. évfordulója alkalmából, 1974-ben, az intézmény felvette Juhász Gyula nevét.
A megalakuló Szegedi Tudományegyetemhez 2000-ben csatlakozott a főiskola. Az utóbbi években csak az elsőéves hallgatóinak a létszáma ezer körül mozog. Felsorolásához több mint ötven oldalas füzet kell, hogy fogalmunk lehessen az alapképzésekről, a felsőoktatási szakképzésekről, a mesterképzésekről és az osztatlan tanárképzésekről.

Az intézménynek két klubja is van, ahol a kari bulikon, könyvbemutatókon, irodalmi esteken, koncerteken találkozhatnak a diákok, de leülhetnek pár szóra bármikor egy kávéra, szendvicsre, üdítőre is. Az egyik klub a Juhász Gyula nevéből fabrikált Jugyu, a másik pedig az éppen felújításra, korszerűsítésre váró TÁK, a Tamási Áron Klub. Addig néhány nyugodt, csendes percre a Tankönyvmúzeumot is igénybe lehet venni. Oktatásügyünk jeleseinek munkáin kívül, ha hónunk alá csapunk például egy Juhász Gyula összest, ezt is olvashatjuk: „Örülj, hogy van egy csillag a sötétben, / mely fényét hinti rád; / mely elérhetetlen, de amely szeliden / ragyogja be az éjszakát.”
Mintha a két klub névadóiról beszélne a költő…
Horváth Gábor Miklós