Két szimpatikus fiatalember próbál segíteni a balmazújvárosi szürkületben Tamási Áron utcáját megtalálni. Nem könnyű feladat, mert, mint kiderül, a Tamási az Arany János utca folytatása, illetve egy szakaszon nagy költőnk helyett már nagy írónk nevét kapta meg, csak kiírva nincs sehol.
„Itt átnevezgettek utcákat – mondják a fiatalemberek segítőkészen –, le is szedték a táblákat, de nem raktak föl sehová új utcaneveket. Három-négy éve már így van ez.”
Valóban, se házon, se kerítésen, se korláton, se oszlopon nincs utcanév. Az állítólagos Tamási utca közértje zárva, nem tudok egy kellemesen hűs, koffeinmentes kapucsínót kortyolgatva elgondolkodni azon, hogy akkor most mitévő is legyek. Még szerencse, hogy egy autóüveg-fóliázó kiírta a reklámtáblájára az utca új nevét. Kalandom mégiscsak sikerül dokumentálni!
Rohamosan sötétedik. Valami pislákoló fényt vélek felfedezni a Tamási utcában, de nem egy vén banya vár csorgó nyállal, hogy még jobban felhizlaljon és hatalmas sütőlapátjával a kemencéjébe lökjön. Ez egy III. osztályú presszó. És micsoda XXI. századi élet zajlik benne! Az asztaloknál laptopok, és fogadni lehet mindenre, ami szem-szájnak ingere, itt még a végtelennek hitt fantáziám sem szab határt. Focimeccset is lehet nézni, meg úgy mellékesen alkoholt fogyasztani.
Ez az eléggé el nem ítélhető módon III. kategóriába sorolt, szuper presszó Lottózó Partner, a környék kedvelt fogadópontja. Templomi tisztaság, hatalmas asztalok, kényelmes székek csalogatják az embereket, kocsmabűzről szó sincs. Néha még izgatott hölgyek is konzultálnak a pult mögött álló fiatalemberrel. Nem a leittasodott férjeiket keresik halálra sodrófával: diszkréten számítógépbe diktálják fogadásaikat. Nem véletlen, hogy a sötét, kihalt utcában csak itt állnak autók, itt látni bicikliket, itt van egy kis életszag, egy kis pezsgés.
Kíváncsi lennék rá, a betérő vendégek közül hányan nyernek. Nem nagy összegekre gondolok elsősorban, csak a bizsergetően jó érzés miatt. Bár lehet, hogy számukra egyáltalán nem ez a lényeg, inkább az izgalom, a komoly társaság, hiszen itt tényleg nem az ital, a mértéktelen vedelés hozza össze az embereket, hanem a szenvedélyes játékszeretet.
Valahol, valahogy ki kell ereszteni a hosszú nap során felgyülemlett gőzt a meghitt családi vacsora előtt.
Horváth Gábor Miklós
