„1. Napirendi pont megtárgyalása: Közterület elnevezéséről szóló rendelet módosítása. Kerek Oszkár polgármester: A Rózsa Ferenc utca nevét meg kell változtatnunk, ezért megkértem két ott lakó munkatársat, hogy járják végig az utcában lakókat, és kérdezzék meg véleményüket az új utcanévről. Kérem, hogy adjanak tájékoztatást az eredményről. Fabu Anna Márta: Nem sok név merült fel. Volt szerencsém Farkaslakán járni, ahol Tamási Áron házát néztük meg, rokonszenvesnek találom ezt a nevet. Rózsa utca, Virágos út elnevezésre tettek még javaslatot az ott lakók. Írásban kértünk véleményt, és többségében Tamási Áron nevét választották. Molnár Istvánné képviselő: Tamási Áron név nekem is nagyon tetszik, és remélhetőleg bármilyen politikai fordulat sem fogja kikezdeni. Tiszteletben tartom az ott lakók véleményét, így én is ezt javaslom. Kerek Oszkár polgármester: Szavazásra bocsátja a javaslat elfogadását. A Képviselő-testület egyhangú igen szavazattal az alábbi határozatot hozta: 44/2013. (V.29.) KT határozat A Képviselő-testület a horti Mező Imre és Rózsa Ferenc utcákat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14.§ (2) bekezdésében előírt kötelezettségének eleget téve az alábbiak szerint nevezi át: A Mező Imre utca új elnevezése: Alfa utca A Rózsa Ferenc utca új elnevezése: Tamási Áron utca.”
Hort Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2013. május 29-én megtartott ülésének jegyzőkönyvéből idéztünk.
A határozathozatalt annak rendje és módja szerint cselekvés követte és 2014. május 18-án a falu apraja-nagyja egy igazán méltó névadó ünnepséget is rendezett. A jeles alkalmon Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere és a település küldöttsége is részt vett. Ünnepi beszédében Kerek Oszkár horti polgármester azt emelte ki, hogy ha ténylegesen szolidárisak akarunk lenni az erdélyi magyarsággal, akkor valami maradandót kell alkotnunk. Úgy vélte, ha egy utat elnevezünk Tamási Áronról, akkor az talán maradandó lesz a ma élők és az utódok számára is. Az író szülőfalujának első embere is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel, többek között ezeket mondta: „Külön öröm volt hallani azt, hogy szavazat alapján döntötték el az utca nevét, megtisztelő, hogy Tamási Áront választották. […] Lám, hatszáz kilométerről, a határon kívülről érkezve itt egy farkaslaki neve szerepel az utca névtábláján. […] Ez azt mutatja, hogy igenis mi egyek vagyunk, összetartozunk, mi együtt mindannyian magyarok vagyunk, függetlenül attól, hogy melyik országban vagy határrészen élünk. […] A magyar nemzet nem ez a kicsi ország, hanem ennél sokkal nagyobb, hiszen az egész Kárpát-medence talán a legnagyobb és legerősebb népe vagyunk. Mindig nagy öröm számunkra, amikor együtt lehetünk és együtt ünnepelhetünk, s kiváltképpen hogyha Tamási a hírnevünket továbbviszi.”
A képünkön is látható utcanévtáblát a két polgármester leplezte le, a műsor pedig a Horti Batthyány József Általános Iskola tanulóinak és pedagógusainak irodalmi összeállításával, valamint a kórus hangján szimbolikus erdélyi énekek felcsendülésével folytatódott.
A község észak-nyugati szélén húzódó kanyarulatos utcájának neve immár közel egy évtizede nem a mártír kommunista aktivistára, hanem a nagy székely magyar próza- és drámaíróra emlékezteti az itt lakókat.
Hort Heves megye dél-nyugati részén helyezkedik el, sík vidéken, a Mátra vonulatának déli lábánál. A vármegye egyik legnagyobb községe, lakosságának száma közel négyezer fő.
A Bajcsy-Zsilinszky úton haladva a Tamási Áron utca felé az ember – közeledjék bár autóval vagy gyalogosan – lelassít a kéttornyú, terméskő-falazású Szentlélek Eljövetele-templom mellett, sőt meg is áll, s ha az ajtaját nyitva találja, be is tér oda, hogy megszemlélje háromhajós, három márványoltáros belső terét és elcsendesedjék kicsit. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk: a sokat várt eső olyan erővel zúdult le azon a szeptember eleji napon, hogy csak a gépjárműből tudtuk végighordozni tekintetünket a templomon. De ezt olyannyira megtettük, hogy amennyire lehetett, körbe is autóztuk a különlegesen szép építményt.
Közben kémleltük az eget, vajon mikor világosodik meg valamelyest a sötétszürkébe ágyazódott színe, hiszen hamarosan a Tamási utcába érünk, és ott mégiscsak jó lenne kiszállni az autóból s gyalogosan járni be azt, ahogy eddig mindenütt tettük.
Az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert ha az eső nem is állt el teljesen, egy idő után annyira azért elcsendesedett, hogy kimerészkedjünk a keskeny utca és járda kövére.
Rendezett házak és udvarok, szép új kerítések, azok mellett sűrű virágágyások vonzzák magukra a tekintetet. A növényzet feléledve issza magába a szeptemberi, de aranyat érő esőt. A 15. szám alatt Fabu Flórián egyéni vállalkozó kamera- és megfigyelőrendszerek telepítését kínálja, garanciával, rövid határidővel, otthonok és munkahelyek értékeinek védelmére, építkezések megfigyelésére, távoli eléréssel, internetkapcsolattal, esemény esetén 12 órán belül felvételek kimentésével. Új rendszerek telepítését, meglévő rendszerek felújítását, karbantartását szintén vállalja a fiatalember.
Kedves település Hort. És olyan kedvesen rögzítette 2015. évi erdélyi osztálykirándulásukat Blahó Éva, a Horti Batthyány József Általános Iskola akkori VII. osztályos diákja is, amikor a Nagy Utazásról ezt írta (részletek): „2014 januárjában kezdődött. Ekkor határoztuk el, hogy az osztályommal indulunk a Határtalanul pályázaton. Erdély volt a választott útvonal. Az elhatározást tett követte, s augusztusban értesültünk az eredményről, hogy megnyertük a pályázatot. Innen kezdődött az igazi munka. A tanulókkal beosztottuk az útvonalat, ki melyik várost, melyik földrajzi vagy történelmi helyet dolgozza fel s tart belőle kiselőadást a társainak. Amire elérkezett az indulás időpontja, a diákok felkészülten várták a látnivalókat. 2015. április 16-a volt a nagy nap, hajnali 5-kor útnak indultunk. Az első megállónk Aradon volt, ahol koszorúztunk az aradi vértanúk emlékművénél. Itt énekeltük először a Székely himnuszt. Innen továbbindultunk Dévára. Nagy élményt jelentett mindenkinek, hogy felvonóval mentünk fel a várba, amiről már irodalmi ismereteink is voltak. Utunkat innen Farkaslakára folytattuk, ahol a szállásunk volt. Nagy szeretettel s finom vacsorával vártak bennünket. A második napon helyben maradtunk. A reggeli után Tamási Áron sírján helyeztük el a koszorúnkat, majd a helyi iskola diákjai vártak bennünket közös programra. Egy fát vittünk ajándékba, s reméljük, sok évig díszíti iskolájuk udvarát s emlékeztet a horti hetedik osztályos diákokra. Barátságos foci- és kézimeccset szerveztek, mi pedig minden diáknak s kollégának apró ajándékokkal kedveskedtünk. Amíg igazgató bácsi és vendéglátóink a szülőkkel ebédet főztek, addig a diákok szekerezésen vettek részt. Nagy élmény volt, mindenki nagyon jól érezte magát. […] Reméljük, még lesz alkalom, hogy egyszer visszamenjünk Erdélybe.”
Talán arra is lesz alkalom, hogy egyszer mi is visszatérjünk Hortra. S ha az a nap napsütéses lesz, többet látunk majd belőle. S talán a Szentlélek Eljövetele-templomba is betérhetünk, és itt, a Tamási utca közvetlen szomszédságában is hálaimát mondhatunk azért, hogy összetartozásunkat e település lakói is ilyen nyilvánvalóan megélik és ennek jegyében nagy erdélyi írónk emlékét is ilyen szeretettel ápolják. Köszönet érte!
Varga Gabriella
