
Kellemetlen, hűvös széllel várt Nyíregyháza. Amikor dél körül hét ágra sütni kezdett a nap, én még akkor is úgy éreztem, hogy a nyolcadik ágon ülök. A szél elfújta ugyan a felhőket, de a Tamási Áron utca hatalmas fáiról kilószámra hullottak a levelek, nem átlagosnak mondható csúszásveszéllyel fenyegetve az alattuk alattomosan meghúzódó tócsák miatt a gyanútlan járókelőket.

A kukásautó komoly forgalmi akadályt képezve araszolgatott az autóm előtt. A jóindulattal is csak másfél sávos úttest egyik oldalán, akár egy gondosan megrajzolt sorminta, szinte egymásba értek a parkoló kocsik, közöttük nem egy ukrán vagy román rendszámmal.
A nemrég felújított társasházak homlokzatát vagy zöld, vagy barna, vagy sárga színű csíkokkal díszítették, hogy a látvány ne legyen unalmas, s a garatra kelleténél alaposabban felöntő lakók is könnyen hazataláljanak.
Kis kerteket, parkokat, játszótereket alakítottak ki sok-sok ház előtt, mellett, mögött, szép számmal padokat, sőt szőnyegporolókat is láttam. Nem tudom, hogy az új évezred porszívó- és szőnyegtisztító csodáinak a korában ki cipeli még le csapkodni a szőnyegeit mondjuk a harmadik emeletről és vissza. Legyen ez azoknak a gondja, akik valamiféle nosztalgiázás céljából hajlandóak a szőnyegeik porát szívni. Az egykor gyermekek megfenyítésére is szíves-örömest használt prakker ez irányú szolgálatai megszűnni látszanak, nem azért, mert jobbak lettek a gyerekek, csak már megint nem lehet tudni, akár az ötvenes évek táján, hogy a kedves szomszéd mit forgat a fejében, ha esetleg nem ért egyet jelen esetben a körülötte élők nevelési elveivel és különösen a gyakorlatával.

Egy hatalmas park másik oldalán álló házakra is Tamási utcát írtak ki. A parkban hinták, mérleghinták, pingpongasztalok, csúszda, homokozó, madáretetők és halott facsemeték sorakoztak. Ez utóbbiak nem illettek az idilli képbe. E házaknak az oldalában sűrűn beépített szervizútféleséget találtam, megszámlálhatatlan fából készült kulipintyóval, amelyeket raktárnak és többségében garázsnak használnak.
Zárható kalitkában, rácsok mögött, mint a rosszfiúkat, lánccal, lakattal őrzik a szelektív kukákat, nyilván nem véletlenül.
A „Tamási-negyed” másik oldalán Paprika Jancsi Zöldség Gyümölcs Vegyes Üzlete befuccsolt. A mellette lévő, 2019-ben alapított Deszkás Pub nyitvatartása még kifogástalanul olvasható, de jól láthatóan már ez a vállalkozás is tönkrement. Egy ideig a helyiség kiadásával próbálkoztak, de a megroggyant, kívül-belül alaposan elpiszkolódott építmény lassan, de biztosan az enyészeté lesz.
Igaz, otthon a nagyképernyős televíziókészülék előtt egy kényelmes fotelban sörözgetve/borozgatva sem elviselhetetlen az élet.
Horváth Gábor Miklós