Jó szokás szerint a település Tamási utcáját Kiskunmajsán is a legszélén keresse, akinek az a mániája, hogy tiszteletét tegye minden, a nagy írónk nevét viselő helyszínen. A mezőgazdasági területekről nem lenne sok értelme értekezni, az utca másik oldala viszont kifejezetten kellemes látványt nyújt az elejétől a végéig.
Egy hatalmas fehér kutya – szerencsére kerítés mögött – jelezte, hogy nem csinálhatok ellenőrzés nélkül semmit. Néhány kollégája nagy kedvvel hozzáugatott, amit nem is csodálok, mert szép épületek, gondozott udvarok, kertek vannak rájuk bízva, és nyilván nem kapnak dicséretet, esetleg rágcsálnivalót sem, ha nem jelzik éberen az efféle gyanús kalandorokat, mint én.
Remélhetőleg nemcsak a hozzám hasonló palimadarak, hanem az igaziak is észreveszik a madáretetőt az utcán. Ősszel még könnyű csipegetnivalót találni, de hamarosan itt a tél, hóval, faggyal, és akkor bizony elkél egy kis segítség ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű eleséghez jusson a madárvilág. Csak a begyek egészséges szintentartása végett. Meg a magok íze miatt.
Egy baromi nagy – mondhatom, nem sértődik meg – szürkemarha bámult rám, ahogy tüsszentettem egyet, lehet, hogy egészségemre kívánta, nem értettem pontosan. Hogy kipányvázták, nagyobb bizalmam volt hozzá, mint amennyi szokott lenni bennem a marhákhoz általában.
Tűzrakóhelyek, fatörzsek ülőkének, tűzrevalónak szalonnasütéshez, paprikáskrumplihoz, bográcsgulyáshoz, pörkölthöz. És mindez mondjuk friss, ropogós héjú parasztkenyérrel. Nem folytatom, mert nekem már csodamód akkor is gyarapodik a testsúlyom, ha csak beszélek egy jóféle ételről.
Ha kicsit jobban megterhelné a gyomrát valaki, mindjárt itt a játszótér, focipálya, le lehet mozogni a felesleget.
Szép szál acéltorony a következő látványosság, valami erősítő szerkezet lehet televízióműsorok vételéhez, a mobiltelefonok szolgáltatásaihoz, és ki tudja, mire használható még. Egy kismadár például megpihent rajta éppen. Ez rendben is van így, nem lehetne természetes állapotnak tartani, ha a szürkemarha ülne a tetején.
Több cég választotta telephelyéül a Tamási utcát, és innen indul bevetésre a helyi tűzoltóság, vagy még izgalmasabban mondva, a katasztrófavédelem.
Traktorok jönnek-mennek, persze, van, aki nemcsak nézelődik, hanem dolgozik, sok a munka ősszel a földeken, bár nem irigylésre méltó az sem, amikor a kellemes nézelődés után valami értelmes összefoglalót kell kisütni a látottakból. Nem elmesélni a borozóban, hanem leírni. A szó, mint tudjuk, elröppen, az írás viszont ki tudja meddig őrzi, hogy sikeres volt a kísérlet vagy nem annyira.
Horváth Gábor Miklós
