A borús idő, sőt időnként cseperésző eső ellenére is szívet melengető program Ajak Tamási-negyedében körülnézni. Nyugodtan nevezhetjük így, mert az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde szépen felújítva, korszerűsítve egy hatalmas parkban várja a város, a környék fiataljait a legkisebbektől a majdnem felnőttekig.
A parkoló mellett Szent II. János Pál pápa egészalakos szobra néz szelíden a látogatóra.
A parkban nagy a sürgés-forgás, szülők érkeznek gyalogosan, gyereküléssel felszerelt biciklivel vagy autóval a gyerekeikért, tanárok beszélgetnek az iskola aulájában, tanulók köszönnek el egymástól filmekből ellesett módon, idősebb korosztályok számára megjegyezhetetlen és érthetetlen koreográfiával.
Az eső visszaültetett az autómba, de úgy éreztem, a legjobb helyen vagyok az intézmény védőszentje mellett. Előttem a bölcsi és az ovi, mögöttem a Nefelejcs vendégház. Ha még rosszabbra fordul az idő, bebocsáttatást kérek valahová. Első blikkre ez a vendégház lehet. Addig is utánanézek interneten a város nevének, hogy meghaladjak kis dolgozatom elkészítésében, hálát rebegve azoknak, akik zsenialitásukkal hozzájárultak a technika vívmányainak olyan pancserek által is viszonylag jól használhatóvá tételében, mint amilyen én vagyok.
Ahogy gondoltam, Ajak neve valószínűleg az ajak, száj, nyílás, rés, szűkület szóból született. De ez csak az egyik feltételezés. A név eredetét tekintve utalás található még Ajak Miklós birtokossal kapcsolatban: az első említést az 1290-es évekből származó oklevelekben olvashatjuk. 1299-ben a nagyváradi káptalan már Kis Ajakot és Nagy Ajakot említ oklevelében. Legrégibb műemléke a mai református templom, amely eredetileg katolikus volt. Építési ideje a XIII–XIV. századra tehető. Első írásos emléke 1332–1335-ből való, amelyből megtudhatjuk, hogy Szent Miklós tiszteletére szentelték fel.
A falu betelepítése a XIX. század elején kezdődött el. Három az egyben: három terület alkotta a falut, Magyarvég, Nagyajak (Faluderék), Kisajak (Tótvég).
Ajak ma már város. Három egyházközösség is működik benne. A római katolikus a legnagyobb lélekszámú, majd a görög, aztán a református következik. Könyvtár, sportpályák és kultúrház is várja az itt lakókat.
A Tamási iskola honlapjának képes beszámolói szerint a hetedik évfolyamos tanulók nemrég Horvátországban jártak a Határtalanul pályázati program keretében. Wass Albert megrendítő gondolatát idézik: „Fél világot is bejárhatod, más földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel.”
Dél-Lengyelországban a Wacław Felczak Alapítvány gyermekeknek szóló, a magyar–lengyel oktatási–művészeti–vallási projektek szervezésére és lebonyolítására, a kapcsolatok erősítését megcélzó pályázatát elnyerve töltöttek néhány napot az iskola tanulói.
Szintén a Határtalanul program keretében a végzősök Erdélybe utaztak. Ismét a honlapot idézzük: „Nyolcadikosainknak ez volt az utolsó közös kirándulásuk, reméljük jó szívvel, szeretettel emlékeznek majd vissza ezekre a boldog, felejthetetlen pillanatokra!”
Rozinka Mihály intézményvezető elsőként azt említi meg írásában, hogy az egykor kántortanítói iskola falát ékesítő feszület öt éve visszakerült a Tamási iskola aulájába. „Az ajaki emberek a legnehezebb történelmi időkben sem hagyták üresen templomaikat, megőrizték és felvállalták Istenbe vetett hitüket. A családok nagy többsége a mai napig keresztény szellemben neveli gyermekeit” – írja nem kis büszkeséggel az intézményvezető.
Indulok. II. János Pál pápára nézek. Mintha a táblára írt szövegre hívná fel a figyelmemet: „Vigyázat, gyerekek!”
Megfogadtam a tanácsát. Óvatosan, körültekintően, csigalassan autóztam körbe a Tamási-negyedet. Nemcsak a tanároknak, papoknak, bölcsis- és óvónéniknek, szülőknek, mindenkinek fokozottan figyelnie kell a gyerekekre. Ők az új Magyarország.
Horváth Gábor Miklós
