Volt valamikor réges-régen egy táncdal, amelynek a refrénjében valami ilyesmit énekeltek, hogy: „Vándorcirkuszos szeretnék lenni, / hóban, esőben a cirkusszal menni.” A második sorral még véletlenül sem értek egyet, de a cirkuszt nagyon szeretem. A vándorcirkuszosoknak viszont, akár egy híradós tudósítónak, állandóan utazniuk kell. Hogy miért hozom szóba mindezt? Kis szösszenetem végén kiderül.
Ha egy túrázó megcélozza a szántóföldet, jól teszi, amennyiben a Tamási Áron utcát keresi Kalocsán. Egysávos az arra vezető út, így jobban jár, ha figyel és lehúzódik a szemből érkező járműféleség (többnyire mezőgazdasági munkagép) elől, mert nyilván nem szerencsés összetűzésbe keveredni a helyiekkel.
A szántó szélén már új telek határait jelölték ki nemrég tekintélyt parancsoló karókkal. Egy szálkás szőrű kiskutya nem törődik vele, megöntözi őket gondosan, mert ez az ő vadászterülete, tudnia kell minden betolakodónak. Nem is követem a példáját, pedig jólesne. Esetleg cikken kívül megtörténhet.
Érdekes ez a Tamási utca, nem aszfaltozták, mégsem sáros: jókora betonlapokat fektettek le szép sorjában, mint a Budapesttől Balatonig vezető országúton még a hatvanas évek környékén.
Az egyik utcatáblán ez olvasható: Ecetgyár utca 11. Lehet, hogy korábban így hívták ezt az utcát, vagy csak megtetszett valakinek ez a tábla valahol és megajándékozta magát vele.
Kukák kihelyezve minden ház elé, úgy látszik, időnként nemcsak a fővárosban csúsznak kicsit a szemétszállítással. (Holnap pirosbetűs ünnep minden valamirevaló naptárban.)
Feltűnőek az otromba, barátságtalan téglakerítések. Olyan építmények, mintha ki akarnák zárni velük saját magukat a közösségi létezésből. Egy pillanatra se, véletlenül se lássák őket, ne tudja senki, mit művelnek a kerítésen belül. Vagy valami miatt szeretnének elbújni a világ elől?
Itt vannak mindjárt, akik viszont nagyon is meg akarják mutatni magukat a világnak. Vándorcirkuszosok autóit, semmi mással össze nem téveszthető szállítóeszközeit pillantom meg. Nem tudom, melyik társulat, de éppen tíz éve, hogy interjút készítettem ifj. Wertheim Istvánnal, az Eötvös Cirkusz műszaki vezetőjével. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor sorolta: huszonnyolc szállítóeszköz oldja meg a fuvarfeladatokat. Hét kamion a cirkusz kellékeit, az ülésrendszert, a sátrat, a kerítést, a fénytechnikát szállítja. Négy speciális kocsiban az állatok élvezik az utazás örömeit. A három tigrisnek és a nyolc oroszlánnak például nyitható oldalú szállítóketrece van kifutóval, a porondra vezető hálóval. És persze a különleges kocsik további serege: terráriumkocsi, lovaskocsi, takarmányszállító, pénztár, büfé, konyha, a szereplők, a családtagok, az állatápoló, a műszaki személyzet lakókocsijai… Helyszínre érkezéskor és távozáskor szemrevaló kis traktor segíti a le- és fölrakodást, amely az egyik produkcióban megjelenő ősrégi gépkocsihoz hasonlóan külön teherautóban teszi meg a fellépések helyszínei közötti kilométereket. Ha elindul a karaván, úgy száz tonna körüli súlyt kell megmozgatni.
A tizenöt fellépő művésszel együtt az építők, sofőrök, karbantartók, a szakács és a családtagok közel ötvenen voltak. Akkor egyébként összesen közel negyven állat élt együtt a társulattal.
De jó tudni, hogy nem minden vándorcirkuszt tett tönkre a covid és az energiaválság.
A cirkusz varázslata örök!
Horváth Gábor Miklós
Utóirat:
Először járt Kalocsán 2022-es vadonatúj műsorával, Arany-díjas produkcióival Magyarország egyik legnagyobb és legszínvonalasabb utazócirkusza, a fővárosi Magyar Vargas Nagycirkusz. A Tamási Áron utcával párhuzamos Ecetgyár utcában, a kertvárosi iskola mellett óriási fűtött sátorban várták a szórakozni vágyókat október 27–30. között, naponta kétszer is. Egyik előadáson Kalocsa város polgármestere, Filvig Géza és családja is megtisztelte jelenlétével a társulatot és műsorát. „Köszönjük a Magyar Vargas Nagycirkusznak, hogy ellátogattak városunkba! Gratulálok a színvonalas előadásukhoz, mellyel sok örömet szereznek a kalocsai gyerekeknek!” – jegyezte be közösségi oldalára 2022. október 29-én Filvig Géza polgármester.
***
