Szentegyháza (románul Vlăhița) Szentegyházasfalu, Szentkeresztbánya, Lövétebánya és Homoródfürdő települések 1968-as összecsatolása révén jött létre. 1990-ig Vlahica volt a neve, a Szentegyháza nevet 1990 óta viseli (a Vlăhița a település román elnevezését jelöli).
A Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötő út mentén, Hargita megyében található. A település a földkerekség legmagasabban fekvő (850 m) magyar városa, hétezer körüli lélekszámának kilencvenöt százaléka székely-magyar. A város nevét a Haáz Sándor zenetanár által megálmodott és létrehozott, idén negyvenéves Szentegyházi Gyermekfilharmónia (a Fili) is öregbíti.
2018-ban megfordult a településen az álruhás Mátyás király is hű lantosával! Hogy ez nem hihető? Dehogynem! Elég fellapozni a Madéfalvától Edmontonig: Mátyás király Emlékév a világban a Magyarság Háza szervezésében című képesalbumot, abban jól látszik ennek a nem mindennapi eseménynek a fényképes megörökítése. Aki nem hiszi, járjon utána!
A szentegyházi Tamási Áron Általános Iskolában 1852 óta folyik az oktatás. 1923-ig egyházi iskola volt, majd az 1948-as államosítás nem kerülte el ezt a tanintézményt sem. A mai iskola első épületét 1956-ban emelték és 1963-ban épült fel a második épülete. 1972-ig az általános iskola és a gimnázium együvé tartozott, ekkor az elméleti líceum ipari líceummá alakult és az I–VIII. osztály 2-es számú Általános Iskola elnevezéssel működött tovább. 1986-ra elkészült az iskola harmadik épülete is. A Tamási Áron nevet 1990-ben vette fel. Abban az időben három épület, 27 osztály, 700 diák és 30 tanár tartozott az intézményhez. A Gábor Áron Szakközépiskola tagintézményeként működő általános iskola jelenleg három épülettel, tizenhat osztályteremmel és hét kabinettel rendelkezik.
Bejárata közelében egy Tamási Áron-bronzplakett fogadja az érkezőt, a portré fölött ezekkel a szavakkal: „És egy jó szóért, amit adtok a székelynek, leborulok előttetek.” Tamási Áron 1897–1966). Alkotója Bodó Levente szobrászművész, aki 1949. január 20-án itt született (papír szerint azért Lövétén, mert ott volt a szülészet), tősgyökeres szentegyházinak tartja magát. Mindössze tanulmányi éveit töltötte távol otthonától; mint mondja, megrögzött lokálpatrióta. Arcképcsarnok nagyjainkról – Bodó Levente színes grafikái című kiállításán, amely 2018. március 15-én nyílt meg Szentegyházán, olyan arcok tekintettek a látogatókra, mint: Orbán Balázs, Kós Károly, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Jókai Mór, Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor, Arany János, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, József Attila, Nyirő József és Tamási Áron.
A szentegyházi iskola udvarára készült alkotását az író születésének 100. évfordulója alkalmából, 1997. május 23–24-én rendezett Tamási Napokon leplezték le. Ugyanezen alkalommal iskolazászlót és kopjafát is avattak, és hófehér betűkkel írták ki az iskola homlokzatára Tamási Áron nevét. Tamási Áron élete és munkássága címmel muzeális értékű állandó kiállítást nyitottak és a diákok száz akácfacsemetét ültettek. Bíró Bálint tanár az ünnepségről írt beszámolójában a Tamási Áron-plakettről így ír a Szentegyházi Hírlap 1997. májusi számában:
„Emlékplakettet avattunk bronzból – kőkemény, mélyre lehatoló, szilárd talapzaton és magasba nyúló, két szárnyú, hófehér »kőoszlopon« nyugvót, mozdulatlant. Emléket állítottunk érzéseinkből, gondolatainkból, tisztességként emlékezetőrzésre. Gondolat-tisztaságát, amilyent Bodó Levente szobrászművész is alkotásában elképzelt, művészi üzenetét fogalmazva meg benne. Olyant, amilyent a nagy székely író, a legilletékesebb mester is formál bennünk műveiben munkáló láthatatlan kézzel. Az emlékplakett hirdesse örök időkre a szentegyházi Vasüzem munkaközösség öntőcsoportjának a hozzáértő művészi-szakmai munkáját is. A talapzat és a tartóoszlop elkészítése, művészi kivitelezése Balázs István és Máthé János urak mesteri munkájáról tanúskodjék. A magunk formálódásán, tisztulásán érezzük, s valahányszor belépünk az iskolakapun, a szembeötlő emlékplaketten lássuk s érezzük: Tamási él és általa örökké élni fogunk.”
(Zárójelben említjük, hogy 2006. március 20-án a Tamási Áron Általános Iskola portása észrevette, hogy a dombormű eltűnt a kőállványról. Alig pár nap múltán, március 24-én az iskola egyik tanítványának édesapja találta meg az iskolakert mellett. Mindezekről Kristó Tibor számolt be a Hargita Népe 2006. március 25-i számában megjelent, Helyére fog kerülni a dombormű – Megkerült a Tamási-plakett című cikkében.)
Az 1997. májusi Tamási Napokon, mint jeleztük, kopjafát is állítottak az író emlékére. Bíró Bálint tanár erről így írt: „Iskolánk munkaközössége a centenáriumi emlékünnepélyre kopjafát állíttatott. Az emlékoszlopot a szentegyházi fafaragók csoportja készítette. Az emlékoszlopra faragott minden egyes jelnek, rovásnak jelentése van és nagyon sok mondanivalója. A faragók külön-külön belevésték mindazt, amit éreztek Tamási Áron író és hőse, a Székelyföldről elinduló, bolyongó s végül hazatérő Ábel iránt. Kemény, időtálló tölgyfába vésett titkos jeleivel hirdesse örök időkön át, hogy vagyunk és még van dolgunk a világban.”
Az ünnepségen a diákok az akácfacsemeték mellett tujafacsemetéket is ültettek, azzal a gondolattal, hogy azok – amint Bíró Bálint tanár írja – „erőteljes gyökereket eresszenek ebben a szegény, szikes talajban, s magasba szárnyaló, egyenes tartású örökzöld koronát. Emlékeztessenek Tamási Áron utolsó írásainak eszmei mondanivalójára, az élettel és az életért való hősi emberi harcra.”
Az idézett szavakból is kicseng, hogy az iskola közössége milyen nagy szeretettel és megbecsüléssel ápolja névadója emlékét. Minden évfordulón – s nem csak akkor – megemlékeznek róla. 2016-ban, az író halálának 50. évfordulója évében például a tanév folyamán több rendezvénnyel is tisztelegtek a fél évszázada elhunyt író emléke előtt. Benedek Zsófia és György Edit kísérőtanárokkal 270 diák vett részt 2016. február 23-án a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár által szervezett Tamási Áron-felolvasómaratonon. A pedagógusok beszámolója szerint az RMDSZ – Communitas Alapítvány és az általános iskola Pro Iuventute Egyesületének pályázatával és támogatásával 60 tanulót kiváló tanulmányi eredményeiért és jó magaviseletéért az iskola érdemkirándulással jutalmazott. „2016. június 11-én tíz pedagógus kíséretében Tamási Áron nyomában jártunk. Utunk első állomása a parajdi sóbánya volt, majd meglátogattuk Józsa László műhelyét Korondon, ahol betekintést nyerhettünk a hagyományos székely fazekasság rejtelmeibe. Legfontosabb célunk Tamási Áron szülőházának és síremlékének felkeresése volt. Pakot Zoltán, aki anyai ágon rokona az írónak, élményszerű történeteket mesélt az író életéből, részletesen bemutatta a közel 150 éves emlékházat, megtekinthettük a Tamási-emlékkiállítást, az alkotásaiból, leveleiből és fényképeiből válogatott gyűjteményt. A jutalomkirándulás utolsó állomása az író síremléke volt. A gyerekek lelkesen, élményekkel, információkkal gazdagodva tértek haza a tanulmányútról. Programjaink célja az volt, hogy tudatosítsuk diákjainkban az író gondolatát: Egyedül a lélek tesz emberré minket” – írták a pedagógusok, Benedek Zsófia és György Edit, Tamási nyomában – székely értékeink megismerése című beszámolójukban a Hargita Népe hasábjain.
Szentegyházi Gyermekfilharmónia
A Tamási Áron Általános Iskola tanulói közül többen tagjai a méltán neves és világszerte nagyon kedvelt, 140 székelyruhás diákból – 100 énekesből és 40 tagú fúvós-vonós zenekarból – álló Szentegyházi Gyermekfilharmóniának. Ismerjük meg őket közelebbről – s nem csak azért, mert Tamásis diákok is nagy számban vannak közöttük.
1982 júniusában az 1. sz. Általános Iskola (ma Mártonffi János Iskola) hagyományos tanévzáró ünnepélye alkalmával a Haáz Sándor zenetanár által betanított amatőr iskolai rézfúvós- és vonósegyüttes az iskolakórussal közösen megszólaltatott néhány részletet ismert klasszikus művekből. Az egyedi hangzású műsorral nagy sikert arattak, számos kedvező visszajelzés érkezett hozzájuk és ez további munkára sarkallta őket.
A Gyermekfilharmónia nevet 1983-ban vették fel és 1985-ben a logójuk is elkészült Bartha Sándor és Miklóssy Dénes képzőművészek elképzelései alapján. A tagoknak saját jelvényük, nyakkendőjük, egyenruhájuk van. Hangszereiket javarészt szüleik vásárolják, de az együttes is komoly hangszerállománnyal rendelkezik, amelyből kölcsönöz a gyermekeknek. Szentegyházán nem lévén zeneiskola, a hangszeresek oktatását a Tanulók Háza zenekörein végzi Haáz Sándor és néhány volt tanítványa.
Rendszeresen szerepelnek Erdély városaiban és falvaiban, mostanra már jóval több mint ezer fellépést tartanak számon. Mint mondják, számukra ugyanúgy nagy megtiszteltetés bemutatkozni szórványban, eldugott falvacskákban is, mint a világ nagy városaiban és központi helyein. 1990 óta évente külföldi, főleg anyaországbeli hangversenykörutakra utaznak. Szállításuk három busszal történik, ellátásukat cserekapcsolataik révén oldják meg. Kiemelkedő fellépéseik között tartják számon a törökországi, brüsszeli, kanadai turnéikat; a Magyar Országházban tartott koncertjeik, a debreceni virágkarneválon, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, az Uránia Filmszínházban, Magyarország legszebb székesegyházaiban, a bécsi Stephansdomban és más jeles helyszíneken való fellepéseik életre szóló élményt jelentettek nekik.
Egy jeles alkalmat külön is megemlítünk. Pál László kismartoni püspöki vikárius, kanonok, egyházmegyei bíró, a kismarton-szentgyörgyi osztrák és a burgenlandi magyar hívek plébánosa is Szentegyházán született 1960. október 8-án. Általános iskolai tanulmányait is itt végezte. Ezüstmiséjét 2011. szeptember 22-én Bécsben a Stephansdomban is megünnepelte, nem is sejtve, hogy falusfelei, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai fogják koncertjükkel köszönteni őt… El lehet képzelni a ténnyel való szembesülés pillanatait!
A turnékon a gyermekek útinaplót vezetnek, amelyből részleteket a honlapjukon és a helyi újságban is megjelentetnek.
Repertoárjuk rövid klasszikus művekből, egyedi hangszerelésű népdalfeldolgozásokból, történelmi dalokból és más népek dalaiból áll. Minden decemberben gyertyafényes karácsonyi hangversenyeket tartanak. Az évek során négy CD-jük is megjelent (Zöld CD: „… nótánk szálljon”, Klasszikus és népdalfeldolgozások, 2001; Kék CD: „Angyalok szózata”, Karácsonyi énekek, 2004; Barna CD: „Föl, föl vitézek”, Katonanóták, más népek dalai 2006; Szürke CD: „Báránykámon csengő szól”, Népdalfeldolgozások és nyugat-európai dalok 2014) és munkájukat több kitüntetéssel is elismerték (Magyar Örökség-díj, 2003; Bartók Béla-emlékdíj, 2006; ifj. Haáz Sándor karnagy, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, Polgári tagozata, 2011; Rotary-díj, 2018; Fiatalok a Polgári Magyarországért díj, 2019).
A negyven év alatt a város közel kétezer gyermeke vett részt a Filharmónia munkájában. Minden olyan kapun, ahol valaha filis tag lakott, kis zászlókat tűztek ki.
Honlapjukon olvasható bemutatkozásukban azt is leírják: a Gyermekfilharmónia elsődleges feladata a hagyományőrzés, emellett olyan nem titkolt céljuk is van, hogy a muzsikaszó, az éneklés, a népdalok erejét felhasználva közösséget teremtsenek. Ezzel mód nyílik arra is, hogy a magyarságot, a magyar kultúrát is óvják a Hargita lábánál. Ennek érdekében táborokat, vetélkedőket is szerveznek. Kiszállásaikat, rendezvényeiket két civil szervezet, a Szentegyházi Gyermekfilharmonikusokért Alapítvány és A Gyerekfiliért Alapítvány támogatja, ezen kívül pályázatokból és turisztikai vállalkozásukból gyűjtik a pénzt munkájukhoz.
Zárszavak
A szentegyházi Tamási Áron Általános Iskolában a névadójuk emlékére állított plakett és kopjafa mellett az 1997. májusi ünnepségen, mint említettük, iskolazászlót is avattak. A pedagógusok szavaival kezdtük és azzal is zárjuk összeállításunkat. Bíró Bálint tanár így fogalmazott: „Iskolazászlót avattunk. Jelképes motívumaival elődeink hagyatékát szándékszunk megőrizni. Őrizni a bátorságot, az emberséget és a reményt. Emlékeztessen, hogy sohasem szabad elfelejtenünk mindazt, amit az emberiség a maga szelleméből csiholt. Mindig őriznünk, élesztenünk kell az elődök, a fáklyát gyújtók és vivők tüzét. Valahányszor felemeljük e zászlót, a nagy példaképünk, Tamási Áron mellett érezzük, mintha Orbán Balázs, Benedek Elek, Tompa László, Nagy Imre, Kodály Zoltán is itt lebegnének. E zászlóadjon reményt, hitet, hogy kibírhassuk a sokszoros tűzpróbát, amely összekovácsol egy közösséget, a Tamási Áron Általános Iskola nevelői, tanulói és szülői munkaközösségét.”
Szakács István pedig azzal kezdte köszönetkifejezését: „Mester az, aki emberi minőséget ad át tanítványainak.”
Kísérjenek kegyelmek minden olyan mestert, aki emberi minőséget ad át tanítványainak!
Varga Gabriella
