„Utcanévnapok sorozatunkban április 2-án az Áronokat ünnepeljük, Isten éltesse Őket sokáig! Dunaújvárosban a Tamási Áron utca is ezt a nevet viseli.” Szó szerint ezt olvashatjuk Dunaújváros megyei Jogú Város honlapján egy 2021. április 2-i bejegyzésben. S aztán így folytatja a bejegyzés tartalmát létrehozó Buza Andrea, az Intercisa Múzeum muzeológusa: „Az író élettörténetét az alábbi összeállításban olvashatják. Utcanévnapok sorozatunk célja, hogy minél több dunaújvárosi utca névadójának történetét bemutassuk. Tamási Áron 1897. szeptember 19-én vagy 20-án született Erdélyben, Farkaslakán székely földműves családban…” és így tovább.
Zseniális. Egyszerűen zseniális! Utcanévnap – aki ezt kitalálta, kalapemelést érdemel!
Amúgy a Közép-Dunántúli régióban, Fejér megye délkeleti részén, a Duna jobb partján járunk, a Dunaújvárosi járás székhelyén, a megye (Székesfehérvár után) második legnépesebb településén. Jelentős gazdasági, kulturális és sportközpont és egyetemváros. Negyvenötezer körüli lakosa van.
Bekanyarodunk az Újtelep nevű városrészbe, s már látjuk is, hogy az április 2-i névnapos utca a Hunyadi János utca és az Alsó-Foki-patak között van. Magaslatról indul meredeken le, majd úgy hatvanméternyi ereszkedés után kilencvenfokos kanyart vesz jobbra s onnan immár szintben és vonalban is egyenesen folytatja útját úgy háromszázötven méteren keresztül, a 61-es házszámig, az utca végéig. De ott azon a korábbi ponton, ahol a kilencvenfokos kanyarulat bekövetkezik, egy másik, kisebb utacska is megnyílik a patak felé, nem sejtetve, hogy pontosan hová is vezet. Nagy bennünk a kíváncsiság: a bejárás sorrendjében előrevesszük a titokzatosat és elindulunk mi is a patak irányába.
De nem megyünk el addig, mert itt újabb kilencvenfokos kanyar áll előttünk, párhuzamosan az imént említettel, csak kicsit lejjebb.
Rögtön a sarkon egy lila bicikli jelzi, hogy itt is a Tamási Áron utcában vagyunk, mégpedig a 15. szám mögött. Ez fontos, hogy mögött, ez a kövezett szép szervizút ugyanis a fő Tamási Áron utca páratlan oldali házsora mögött vezet el.
De hol is vagyunk mi most tulajdonképpen? Nyaraló-, üdülőtelepen? Emitt a kemence, amott a sütögetőhely is erre utalna, de aztán jobban körülnézve, megállapítjuk, hogy ez itt mégiscsak egy városi lakóutca. Több mint gyönyörű! Dús növényzet, rendben tartott környezet, csend. Csodáltató és marasztaló látvány, hangulat. Nem is haladunk túl gyorsan, percenként és méterenként meg-megállunk, annyi az ámulnivaló. Egyik oldalon a természet lágy öle, útmenti részén az is kiparcellázva, hiszen ezek a kis telekrészek is a házakhoz tartoznak. Másik oldalon a lakóépületek, csalogató udvaraikkal. Kirándulóútnak ennél szebbet-jobbat akarni sem lehetne. Szép lassan eljutunk a „Tamási Áron-szervizút” végére, a Vak Bottyán utcába s azon pár lépés megtétele után visszakanyarodunk a fő, a lényegi, az elsődleges Tamási Áron utcába.
Nem mindennapi, művészien megalkotott felirat jelzi a 61-es számú ház falán, hogy ez bizony a Tamási Áron utca. Szerencsénkre a ház tulajdonosai – egy kedves, örökfiatal házaspár – éppen akkor érkeztek haza, hát szóba is elegyedtünk velük. Elmondták, hogy a feliratot ők maguk készíttették egy helyi alkotóval. Elgondolkodunk: mennyi lokálpatriotizmust, elköteleződést és figyelmességet rejt egy ilyen döntés és cselekedet! Minden tiszteletünk az övék!
Ennek az utcának is megannyi pontja szolgál vállalkozások székhelyéül, de most valahogy nem ez vonja magára a figyelmünket. Sokkal inkább az utcából nyíló Platán köz, Nyírfa köz, Eper köz, Juhar köz és Tölgyfa köz, s legfőképpen a lépten-nyomon jelen lévő dús és változatos növényzet. Akárha egy botanikus kertben lennénk! Már csak a kiírások hiányoznak a színpompázó virágok és zöldellő ágak típusainak megnevezésével. Volt idejük a növényeknek a hetvenes évek óta ily méretűekké terebélyesedni.
De ez itt nem botanikus kert, hanem egy csendes külvárosi lakóutca. Ízléses, igényes. Jó lehet itt lakni.
Ám nem feltétlenül kell az önkormányzat honlapjára kattintanunk vagy a Tamási Áron utcába betérnünk azért, hogy ebben a mezőföldi városban a 125 éve született nagy erdélyi írónkról halljunk. A Dunaferr Szakközép- és Szakiskola tanulói is jelentkeztek már vers- és prózamondó versenyekre Tamási-műrészletekkel, mint például Barabás Mariann 2006-ban az Ábel a rengetegben regényrészlettel a Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Írószövetség és a Magyar Versmondók Egyesülete nemzetközi vetélkedőjére, ahol az országos döntőig is eljutott.
És a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház is játszotta nemrég (2018-ban) Tamási sziporkázó művét, a Jégtörő Mátyást, amelyben két történetszál és két világ, a szellemi és a földi fonódik össze egy misztikus történetben. Arról szól, hogy egy szellem a csillagokból a Földre érkezik, két szegény székely, Mátyás és Márta esküvője napján, hogy vigyázza, igazgassa sorsukat. Csodálatos dolgok történnek: a gólya beszélni kezd, az anyósról kiderül, hogy boszorkány, az após lidércet költ a hóna alatt. A szellem pedig mindeközben különböző állatok testébe költözik, hogy így lehessen a választott pár közelében és óvhassa őket. A darabot Őze Áron rendezte. Szellemet Szina Kinga, Mátyást Ágoston Péter, Mártát Jókai Ági, Sári nénit Polgár Lilla, Mózsi bácsit Jegercsik Csaba, Elek bácsit Gasparik Gábor, Alajost Pataki Ferenc, Pap, Bátor szerepét Hajmási Dávid alakította.
És számos példát sorolhatnánk még arra, hogy miként van jelen Tamási Áron Dunaújvárosban – akit e sokféle módozat és alkalom között utcanévnaposként is megismerhettek az itt élők.
Varga Gabriella
