Balatonfüred mind a mai napig apám egykori munkahelyének, az Országos Szakipari Vállalatnak a szakszervezeti üdülőjét, gyermekkorom egyik legcsodálatosabb helyszínét jelenti nekem. Először csak a gyümölcsöskert – azóta sem ettem olyan finom szőlőt és őszibarackot – vált az Annabella Szálloda építési munkálatainak a martalékává, aztán megszűnt az üdülő is. Igaz, addigra már megszűntek a családi nyaralások: szédületesen korai házasságkötésemmel egy teljesen más világ előnyeit és hátrányait élvezhettem, illetve szenvedhettem el.
S hogy mindez hogyan kapcsolódik Tamási Áronhoz? Nos, nem titok, neki is igen gyakran gyűlt meg a baja a ki tudja, milyen okból gyengébbiknek nevezett nemmel. Meghallgattam volna tapasztalatait, tanácsait, de még csak kilencéves kölyök voltam, amikor meghalt, így aztán sorozatosan elbotlottam én is hasonló magánéleti buktatókon.
Füred ugye a halász-révész szobor – pár éve már a Bujtor István-emlékmű is – a mólónál, a Nobel-díjas indiai költőről elnevezett Rabindranáth Tagore sétány, a Jókai-villa, az Anna-bál, a híres-nevezetes fagyizók, éttermek, strandok, de a Tamási utcájáról sohasem hallottam. Ez az utca a város vízparttól távol eső részén, a szórakozni érkezők érdeklődési körén kívül helyezkedik el.
Élet azért van benne bőven, pechemre a tulaj egy perccel azután érkezett meg szép piros autójával, amikor nemes egyszerűséggel az árnyékos kocsibejárójába sikerült ügyesen benavigálnom magam felhevült járművemmel.
Dél környékén nem sok árnyékos parkolási lehetőség van a balatonfüredi Tamási Áron utcában. Viszont itt található a Dunántúli Regionális Vízmű Védterülete (idegeneknek belépni tilos), szuper autóhifiszerviz, -beépítés, -forgalmazás (vasárnap csak előre egyeztetett időpontban!), és az a szerény kis tábla is, amely a Lóczy-barlang felé irányít.
Két- és háromszintes társasházak árulkodnak arról, hogy szép számmal élnek itt a vakáció elmúltával is. Zajlik az élet, pedikűrös, manikűrös, géllakkos, fodrász hirdeti szolgálatait, sőt egy hatalmas fakereszt hívogatja a kihívásokat kereső kalandort egy meredek utca végén, egy domb tetején.
Nem esküszöm meg rá szervezetem totális káoszba zuhanása következtében, de mintha valamilyen módon még ez az utca is a Tamásihoz tartozna.
Horváth Gábor Miklós
