Menü Bezárás

Szolgálóleányok
portréfilm a topolyai apácákról
Szerbia

Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint. Szüzesség, szegénység, engedelmesség – e hármasság jegyében élik az életüket a Miasszonyunkról elnevezett topolyai apácarend tagjai.  

Mennyire zárt egy zárda? Hogyan élik mindennapjaikat az apácák? Nincsen melegük kánikulában a hosszú fekete ruháikban? Hogyan képzelik el Istent? Tévéznek-e? Milyen nehézségek adódnak az életükben? Megannyi kérdés merülhet föl az emberben, ha látja valahol ennek a titokzatos világnak a képviselőit

A film bepillantást enged az idős nővérek világába. A zárdában Cili Cica is fekete-fehér uniformist hord, akárcsak öt gazdája. Világuk rendezett és tiszta, akárcsak a lelkük és az elméjük. Szinte mindnyájan már gyermekkorban elhivatást éreztek Istentől a szolgálatra. Az Isten iránti vonzalom elhomályosította bennük az olyan érzéseket, mint a szerelem vagy az anyai ösztön. Mindazonáltal nem gondolkodják túl a dolgokat. Végzik a napi munkájukat, ki-ki legjobb tudása szerint. Van, aki piacra jár és főz, akad, akinek a kertészkedés vagy a takarítás a kedvenc elfoglaltsága. Egyikük a szentmisére való ostyát süti.

Bevallják, hogy időnként akadnak köztük is súrlódások, az engedelmességet sem mindig könnyű megvalósítani. De alapvetően békében és nyugalomban élnek, nem csak lakótársak, hanem támaszai is egymásnak.

Mennyire zárt a zárda? Nem érzik magukat bezártnak. Kimehetnek sétálni, rokonokhoz is elutazhatnak. A forgatás alatt kirándulást tesznek a közeli tóhoz, sőt egy drón röptetésével is megpróbálkoznak.  Ez, persze, különleges alkalom, nem része a napi rutinnak.

A hétköznapokon imádkoznak és dolgoznak, mint elődeik évszázadok óta.

Hírlevél feliratkozás!

Adatkezelési Tájékoztató megtekintése

X
X