Ülök a farkaslaki Kultúrcsűrben Hadnagy Jolán vetítettképes előadására várva. Ő szaladoz a földszinten az iroda és a közösségi terem között, a gyaloglástól szomjas közönségnek hatalmas ásványvizes flakonokat cipel, poharakat oszt, közben projektort állít be, kivetítőt húz fel, laptopot indít – s ezt így együtt, kb. egyszerre. Aztán megtartja a vetítettképes előadását és a végén népdalra is fakad. A közönség kérésére még egyre. És még egyre.
Mennyi energia van ebben az asszonyban! Nézem, ahogyan az előadás után elpakol, s olyan tökéletes rendet rak, mintha nem is járt volna itt senki.
Szemmel láthatóan örömmel és büszkeséggel tölti el az Ágnes-porta és a Kultúrcsűr jelenléte, látványa, s hogy ez így legyen, arra minden oka meg is van. Cs. Nagy Ibolya el is mondta a laudációjában 2017-ben, amikor Hadnagy Jolán a Tamási Áron-díjat Budapesten a Bethlen Gábor Alapítványtól átvette, hogy: „Az író testvérének, a haza-hazalátogató Tamásinak rendszerint szállást adó Ágnesnek a háza már régen az enyészeté lett volna, ha az egyesület elnöknője nem látja meg az összeroskadni akaró, lakóit régen elvesztett épületben a valahai épet-teljeset, s nem építteti újjá, régi formájára szabva, előbb képzeletében, utóbb mesterekkel, kalákás falubeliekkel, pályázatok, adminisztratív akadályok útvesztőiben is bolyongva közben. […] Hadnagy Jolán víziója nyomán lett ismét élővé, vendégházzá, alkotóházzá alakulva a hajdani porta, a remények szerint nyugodt munkára áhító írók, művészek majdani alkotóhelyévé.”
Ebbe a csűrbe is kulturális életet álmodott, könyvbemutatókat, kiállításokat, filmvetítéseket, zenei esteket, vetélkedőket, előadásokat, színjátszó eseményeket, népdaltanulást… Életet álmodott az épület falai közé és köré.
„Ezt a földet nekünk kell fénnyel behintenünk, ezt nekünk kell kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével… feldíszítenünk” – idézi Tamási Áront.
De nem csak idézi: e szavakat Hadnagy Jolán követi is, hordozza is. Ezért van ennyi energia ebben a házban s ebben az asszonyban.
Tamási Áron bár hosszú ideig (1944 és 1966 között) Budapesten élt és alkotott, amikor csak tehette, hazalátogatott szülőfalujába. Utolsó levelei is arról tanúskodnak, hogy véglegesen is hazakészült, házat szeretett volna venni Farkaslakán, ott szándékozta leélni élete hátralevő részét. Ennek a lehetősége nem adatott meg számára.
Farkaslaki hazatérései alkalmával általában nem a zsúfoltabb szülői háznál szállt meg, hanem (Fancsaliné Tamási) Ágnes húgánál, ahol a „szilaj sógorral” mindig szeretettel fogadták a „szűzmáriás királyfit”, a kedves „bátyját”, bárkivel és bármennyi időre is érkezett hajlékukba. Mert bizony Tamásival együtt sok ismert személyiség is járt és alkotott ebben a házban, köztük Illyés Gyula, Féja Géza, Németh László, Tímár Máté, Sütő András, Nagy Imre, Tompa László, Czine Mihály, Izsák József és még sokan mások. Amint azt Hadnagy Jolán, a Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke is megállapítja: ennek a háznak irodalomtörténeti értéke van, akárcsak a szülőháznak.
„Ágnessel csak az öröm gyarapodik, mert testvérem ő is, a középső húgom. Minden emlékemet csak jónak mondhatom, ami véle kapcsolatos. Sőt testileg és eszemben egyaránt fürgébb vagyok, ha csak a nevit is hallom. Mert a gyorsaságnak észjárásban és mozdulatban mindig Ágnes volt a példaképem, amióta embereket ismerek. Egyszerre több helyen jelen lenni és egyszerre többfélét megcsinálni, soha senki sem tudott úgy, mint Ágnes” – írja a Szülőföldemben.
A nagy otthonkereső író ebbe a házba tért haza, itt talált otthonra, itt alkotott, pihent, gyűjtött a beszélgetések során olyan további ihletforrásokat, amelyekből aztán újabb írásremekek fakadtak.
„Nyugodalmas jó éjszakát kívánunk egymásnak; […] nekem pedig megveti Ágnes az ágyat. Magos itt falun az ágy, mintha intene arra, hogy ég és föld között van az alvó: a földi élethez sem közelebb, mint a szabad lélek birodalmához. Másként is fekszik belé az ember: fölfelé megy érzéseivel együtt és egy vonalba kerül a csillaggal, amely a messzi hegyek fölött kinyílott a takarodó égen és kövéren béesik az ablakon.
A másik szobában Ágnes is eloltja a lámpát, és a mély falusi sötétben puhán, észrevétlenül ring a magos, játékszerű ház. Ringanak mind a többiek is, végig a völgyben, a szőke Nyikó két partján. S mint a bölcsőrengető óriás, ha elszenderült már a gyermek, elalszik a nagy hegy is a falu felett.
Természeti és emberi veszéllyel szemben egyaránt Isten gondjában vagyunk; s reggel úgy dugjuk ki ebből a fejünket, mint egy csoda-zsákból, amely meleg és puha belül, s kívül harmatos” – áll a Szülőföldem lapjain.
A múlt század ’20-as éveiben épült, omladozó zsalugáteres-tornácos házat Ágnes néni halála után Tamási özvegye, Bokor Ágota segítségével az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) többségi tulajdonjoggal megvásárolta az örökösöktől, majd 2011-ben, abban bízva, hogy megmentése érdekében a helyi közösség hatékonyabban tud tenni, az EMKE Országos Elnöksége az ingatlan tulajdonjogát a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesületnek és a helyi polgármesteri hivatalnak átadományozta. Meg is kezdődött rögtön a ház felújítása. „Akkor még nem volt rá elegendő pénz, de Istenben bízva hozzáfogtunk: jótékonysági estet szerveztünk, téglajegyet árultunk, támogatókat kerestünk. Az aládúcolt faház alapjait megerősítettük, az eredeti boronafalat, mennyezetet, ajtókat és ablakokat felújítottuk, a vakolatot kívül-belül levertük, kicseréltük a villanyvezetékeket, újravakoltuk a falakat, az új faanyagos tetőszerkezetre ráraktuk a farkaslaki templom régi cserepeit. A fedésnél az egyesületi tagok is részt vettek, ahogyan régen is szokták: kalákában segítettek. A ház berendezése is eredeti, olyan bútorokat és eszközöket őriz, amelyeket Tamási Áron is használt. 2012 szeptemberében már fel is avattuk a megújult irodalomtörténeti értékű székely házat” – számolt be a munkálatokról Hadnagy Jolán, és elmesélt még egy érdekességet: „Megható pillanatnak lehettünk tanúi, amikor már a virágcsokor is felkerült az újrafedett házra: egy galamb repült be a nyitott ajtón. Ő volt az első látogató.”
A házhoz tartozó csűrt már jóval korábban lebontották, az egyesületnek azonban régi álma volt annak helyén és hasonlatosságára egy új csűr megvalósítása. 2012-ben elnyertek egy európai uniós LEADER-pályázatot, ami nagyon kecsegtető volt, százszázalékos támogatást igért. (A LEADER program az Európai Unió vidékfejlesztési politikájának része, az Európai Bizottság által kidolgozott négy közösségi kezdeményezés egyike. Neve a francia Liaison Entre Actions pour le Development de l’Economie Rurale, magyarul: Közösségi kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében megnevezés kezdőbetűiből származik – szerk.)
„Belevágtunk, bár akkor még nem tudtuk, hogy ez közel sem lesz ilyen egyszerű. Sokat bolyongtunk a bürokrácia útvesztőin. Volt, amikor közel jártunk a kivitelezéshez, ám a kivitelezést vállaló cég meggondolta magát és elállt az ígéretétől. Irat irat hátán, futkosás Gyulafehérvárra, Csíkszeredába, még egy irat, még egy igazolás, még kettő, már azt hittük, kifutunk az időből, amikor sikerült a második kivitelezővel szerződést kötni és hozzáfogni a munkálatokhoz. A teljes támogatás ígérete is szépen hangzott, ám egyre több el nem számolható költség, kiadás is felmerült, mint például a szigetelés, a többletalapozás vagy a lépcső” – magyarázza Hadnagy Jolán. Az elnyert 60 ezer euró mellett a munkálatok elvégzéséhez mintegy 60 ezer lejes önrészre is szükség volt, amit jótékonysági estekből és adományokból gyűjtöttek össze. Isten és az emberek segítségével végül a rendbe hozott kert felső szegletében korabeli fotók alapján újjászületett az eredeti formát visszaadó és a régi székely porta képét visszaállító, korszerű anyagokból épített, modern belterű, küllemében a tájba és a faluképbe is beleillő, 300 ezer lejnyi összértékű közösségi és művelődési ingatlan, amely Ágnes néni udvarát olyanná tette, mint amilyen Tamási Áron hazalátogatásai idején volt. Az építmény alsó szintjén kapott helyet a közösségi terem és a Tamási Áron Művelődési Egyesület irodája, az emeleten pedig kiállítóteret alakítottak ki.
A farkaslaki Kultúrcsűrt 2016. januárban, a Magyar Kultúra Napjához kötődő rendezvénysorozat részeként avatták fel, megszentelését és megáldását a falu szülötte, Jakab Gábor pápai káplán, kolozsvár-kerekdombi plébános végezte. Röviddel azután, 2016 májusában meg is nyílt a felső szinten Váradi Péter Pál veszprémi fotóművész Erdély-Székelyföld ezer pillanata című fotókiállítása, amely állandó tárlatként fogadja a ház falai közé érkezőket.
Ugyancsak fényképek alapján a régi galambdúcos, zsindelyes kapu pontos mása is létrejött. Az anyagot a farkaslaki Fehér-Nyikó Közbirtokosság adta, a kaput is ők készítették el és állították fel.
A legfrissebb jó hír pedig az, hogy a Bethlen Gábor Alap 700 ezer forint összegű támogatásából 2022. év végéig csatornarendszert is sikerült csináltatniuk a Kultúrcsűrre és az Ágnes ház feljáratához.
Megnyitása óta a farkaslaki Kultúrcsűr számos program helyszíne volt könyvbemutatóktól kezdve koncerteken, kiállításokon és filmvetítéseken át a különböző foglalkozásokig, egyidejűleg segítve ezzel az író emlékének ápolását, üzenetének elmélyítését és az utókor lelki, szellemi fejlődését, gyarapodását. S mindezek révén mindenki, aki erre jár és az itt történtekből részesedik, eltelik „annak a reménységnek erejével, melyet erről a földről az egész nép az élet természetes vágyával küld a világba”.
Mi más lehetne ennél fontosabb?
Varga Gabriella
