Vecsés messze földön híres ízes káposztájáról és más savanyúságairól, a vecsési savanyú káposzta 2012-ben méltán kapta meg a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjegyet. A vecsési savanyúságok és káposztás ételek legnagyobb gasztro-kulturális eseménye a Káposztafeszt, ezt minden év szeptemberében rendezik meg.
Akit pedig Vecsés kulturális élete csábít a városba, bizonyára ismeri a híres meseírónő, Bálint Ágnes (Németh Sándorné, Adony, 1922. október 23. – Vecsés, 2008. október 24.) József Attila-díjas író, szerkesztő, dramaturg munkásságát. Frakk, Kukori és Kotkoda, valamint számos kedvelt mesefigura megálmodója Vecsésen élt és alkotott. Ereklyéit őrzi az Emlékház és szintén emlékét idézi a róla elnevezett Kulturális Központ, illetve Mesefesztivál is.
Vecsés Budapesttől tíz kilométerre, a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtértől 2-3 kilométernyire, a Duna Pest megye teraszos völgymedencéjében terül el, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombvidék találkozásánál. Keletre a Gödöllői-dombság vonulatai láthatók, dél felé pedig a Duna-Tisza közötti hátság vonulatai kezdődnek. Vecsésen halad át a 400-as számú főút, a 100-as számú, Budapestet Debrecennel összekötő vasútvonal, valamint a Ferihegyi repülőtér egy része (a másik fele már Budapesthez tartozik). Ily módon a fővárostól közúton és vasúton is könnyen megközelíthető; személygépkocsival 10-15 percnyi a távolság, de vasúton és busszal sem több 20-25 percnél. Budapestről a Ferihegyi repülőtér felé vezető gyorsforgalmi úton vagy az Üllői úton is meg lehet közelíteni.
A város 218 utcája egyikének neve így hangzik: Tamási Áron utca! Egy picike kis utcácska a zöld körzetben, a város csendes és nyugodt, erdővel, családi házakkal közrefogott területén. Még alakulóban van. Épületek csak az utca egyik oldalán és annak is csak a felén állnak, helyrajz szerint azok is a Széchényi utcához tartoznak. Az új házak építése folyamatban van, de mintha ez a folyamat elakadt volna. Hétköznapon, munkaidőben vagyunk, de életnek, mozgásnak semmi nyomát nem látjuk az építkezésen. Sebaj, ami késik, nem múlik.
Az utca betonozott és keskeny, a mindennapi szóhasználatban azt mondanánk róla, hogy „tipp-topp”. Valóban az: gondozott, rendezett. Ottjártunkkor is éppen a füvet nyírták. A lakatlan oldalán elhelyezkedő zárt parkolón túl várja vendégeit a Széchenyi utcáról nyíló és befele a Kós Károly utca jókora részén végighúzódó Hotel Stáció, négycsillagos wellness- és konferenciaközpont. A Tamási utca vége egy játszótérrel összekapcsolt sportpálya mellett halad el, amely a merőleges Wass Albert utcából nyílik.
Milyen érdekes: több helyütt is tapasztaltuk már, hogy ahol Tamási Áronról utcát neveztek el, ott a közelben Wass Albert utca is van – többek között Dunakeszin, Pomázon is. Óhatatlanul is felmerül az emberben a kérdés: a két kortárs író (Tamási 1897-ben, Wass 1908-ban született) vajon milyen kapcsolatot ápolt egymással?
Hát eláruljuk: nagyon is közelit! Czegei Wass Albert fiának, Czegei Wass Hubának Tamási Áron volt a keresztapja! Huba egyik írásában – a Mit mondana ma Wass Albert? címűben – így utalt az édesapja és a keresztapja közötti barátságra: „Nemesi származása ellenére Wass Albert szívéhez az egyszerű emberek álltak közel és gondolkodását azok alakították. Minden embert értéknek tartott. Erre példa lehet, hogy egyik legjobb barátja Tamási Áron volt, aki egyszerű családból származott – aki nekem keresztapám volt.”
A két író közötti szoros baráti viszony sejlik ki abból a levélből is, amelyet Wass Albert 1945. október 7-én a Bajorerdőből írt Tamási Áronnak:
„Kedves Áron!
Ez már jó nehányadik levél, amit Hozzád írok, ilyen meg olyan alkalmakat kilesve. Itt éldegélek Évával az erdők között, a gyerekek is mind jól vannak, hála Istennek. Ebadta németjei mindenünket elrabolták, még a gyermekruhák javát is, de nem tudták elrabolni a hitemet és reményemet, hogy egyszer még valamennyien otthon leszünk, s élhetjük a magunk kis életét, nyugalomban és békességben, elölről kezdve az otthon építését.
Úgy számítom, hogy már ezt a telet valószínűleg ki kell itt húzzam, mert bizonytalanba nem indulhatok el a négy kis lurkóval télvíz idején. De tavasszal csak hazajuthatunk, ugye? Sok itt a szomorú magyar, tele van velük a bajor erdő.
Írj pár sort, ha lehet, a Vörös Kereszt útján, hadd tudjak rólatok valamit. Itt úgy érzem magamat néha, mintha én maradtam volna Lótként egyedül.
Magdóval együtt szeretettel köszönt
Wass Albert
Huba kézcsókjait küldi Keresztpapának!”
(Éva: Wass Albert felesége, sz. Siemers Éva. Magdó: Salgó Magda, Tamási Áron második felesége. Huba: Wass Albert fia.)
Többszörösen helye van hát egymás mellett Tamási Áronnak és Wass Albertnek, így a róluk elnevezett utcáknak is!
A még formálódó vecsési Tamási Áron utcába mindenesetre érdemes volna később valamikor visszatérni, és megtekinteni, hogy mi változott a 2022. májusi látogatásunk óta.
Ám ha már a Vecsésen élt Bálint Ágnes említésével kezdtük eltűnődésünket, hozzuk szóba azt is, hogy ő a Telekfalva krónikája című könyvéhez (2001) írt előszavát nem más, mint Tamási Áron gondolatával és annak továbbgondolásával kezdte: „»Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne« – írta nagy székely írónk, Tamási Áron. Csak úgy lehetünk itthon valahol, ha szeretjük azt a helyet, csak úgy szerethetjük, ha ismerjük. Ismernünk kell az elődök teremtette anyagi és szellemi értékeinket, falunk eredetét, folklórkincsét, népművészetét, hagyományait, egyháza és iskolája történetét, mert a múlt értékei jelenünk teljesítményeivel együttesen szolgálják jövőnket…”
Lám, így találkozik össze egymással a három író: a Vecsésen élt Bálint Ágnes, az emigráció nagyja, Wass Albert, és az ő fiának keresztapja, Tamási Áron.
Összetalálkoznak, mert összetartoznak.
Varga Gabriella
