…a Koller Panzióval, annak csendjével, lenyűgöző festményalkotás-gyűjteményével, a vendégfogadók kedvességével, a székelyföldivel tökéletesen megegyező ízű töltöttkáposztájával, a Kossuth Lajos utca – Tamási Áron utca sarkán lévő ház udvarán a csodálatos székelykapuval, és túránk félelmetesnek beállított, de valójában biztosan nagyon aranyos cicusokat rejtő Tamási Áron utcájával határozottan marasztaló helynek éreztem ezt a várost.
Ahhoz, hogy megértsük, miért írták ki Bonyhádon az utcanévtáblákon az utca szót németül is – Straße, jelen esetben Tamási Áron utca / Straße –, bele kell pillantanunk röviden a város történetébe. Az önkormányzat weboldalán található leírás szerint Bonyhád az erdélyi Gyula fia, István király unokatestvére, Bonyha után kapta a nevét. Már a törökök másfél évszázados jelenléte alatt (1542–1687) szerbek kisebb csoportjai menekültek erre a vidékre a Balkánról, a török uralmat követően pedig, amikor a Völgység – a Tolna–Baranyai-dombvidékhez tartozó kistáj a két megye határán – elnéptelenedett, a magyar és a szerb népesség nem volt elegendő az újranépesítéshez, ezért ekkor a vidék birtokosai elkezdték betelepíteni ide a németeket. Tolna vármegyében Tevelen kezdődött a telepítés 1712-ben. A zsidóság a század végén települt meg Bonyhádon. A XVIII. század közepétől két évszázadon át a város meghatározóan német és zsidó jellegű volt és a lakosságszám folyamatosan nőtt. 1782. június 5-én a település mezővárosi privilégiumot, vásártartási jogot kapott II. József királytól. Bonyhád hovatovább a Völgységi járás központjává nőtte ki magát.
A közigazgatás országos átszervezése 1872-ben megszüntette a mezővárosi rangot, és Bonyhád újra község lett, majd 1903-tól nagyközség, de a járási székhely megőrizte a kisvárosi jellegét, sőt azt középületekkel – járási hivatalokkal, bankokkal – fejlesztette. A XX. század elejére Bonyhád ipari, kereskedelmi és közigazgatási szerepköre még hangsúlyosabbá vált. Az első világháborúban a Völgység férfilakossága többnyire az olasz fronton harcolt. A hősi halottak aránya magas, Tolna megye a hatodik a megyék sorában. A két világháború közötti korszakban közigazgatásilag Bonyhádhoz csatolták Börzsönyt (1928) és Ladományt (1940). A második világháborúban, 1944 júliusában Bonyhád két zsidó gettójából 1344 személyt deportáltak Auschwitzba és közülük csak alig néhányan tértek vissza. 1945 januárjában 1866 német nemzetiségű lakost vittek málenkíj robotra, majd vagyonelkobzás, végül a kitelepítés sújtotta a lakosságot. Az orosz front 1944. november 30-án haladt át Bonyhádon.
A háború után három lépcsőben erőszakos német kitelepítés zajlott, amelynek során a völgységi németek csaknem felét, 13 299 főt telepítettek ki Németországba. A németek helyére 3298 családot telepítettek be. A családok kétharmada bukovinai székely volt, a többi erdélyi, bácskai és anyaországi. 1947–1948-ban 495 család felvidéki család érkezett Mátyusföldről.
Bonyhád több nyelvű, vallású és szokású lakosságának feszültségei és ellentétei az évek során eltűntek és ma már békésen élnek egymás mellett a különböző népcsoportok. A lokálpatriotizmust növelte a nagyközség várossá nyilvánítása 1977-ben. A lakosság közérzetét javították az utóbbi évtizedek fejlesztései is: a Városháza rekonstrukciója, az új ivóvízbázis építése, a sétálóutca kialakítása, a Szecska városrész jelentős bővülése, a Városi Kórház és Rendelőintézet felújítása vagy éppen a Bonyhádi Termálfürdő megnyitása.
Bonyhád lakossága a hozzá tartozó Börzsöny, Ladomány, Majos, Tabód, Tabódszerdahely községekkel együtt ma hozzávetőlegesen 14 ezer fő.
A bonyhádi székhelyű Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége évtizedek óta szoros kapcsolatot ápol a délvidéki Székelykevén, Sándoregyházán és Hertelendyfalván élő bukovinai székely-magyarokkal, sőt Bonyhád a mintegy nyolcvanezer fős Pancsovával 2010. március 15-én testvértelepülési megállapodást is kötött.
2014 szeptemberében bonyhádi küldöttség járt Pancsován és annak külvárosában, Hertelendyfalván az ottani Székely–Magyar Művelődési Egyesület Tamási Áronról való elnevezésének 45. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen; 2016 augusztusában Bonyhádon a XXVII. Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztivál egyik fellépő vendégegyüttese pedig a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület volt. 2019 májusában Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere is köszöntötte a jelenlévőket Hertelendyfalván a Tájház avatóünnepségén, 2021-ben pedig a Bonyhádi kistérséghez tartozó Izmény község önkormányzata 8+1 személyes kisbusszal ajándékozta meg a dél-bánáti települést. Hosszan lehetne sorolni még a példákat az anyaországi és az al-dunai bukovinai székelyek lakta két település közötti sokéves kapcsolat szorosságára, innen pedig nem szükséges túl sokat kutakodni a Völgység fővárosa és Tamási Áron emlékezete közötti további szálak felfedezéséhez, s azt sem nehéz kitalálni, hogy ezt is bőség jellemzi.
A Határtalanul! Program keretében például több alkalommal utaztak a bonyhádi Széchenyi István Általános Iskola hetedik évfolyamos tanulói határon túli magyarok lakta területekre, így Székelyföldre is és 2018 júniusában sem maradhatott el a koszorú elhelyezése Farkaslakán Tamási Áron sírjánál. S mindazon diákok közül, akik felkészítőtanáraikkal együtt a tanulmányi kiránduláson részt vettek, bizonyára többen megtekintették 2018. szeptember 9-én a bonyhádi Vörösmarty Művelődési Központban a Brisbanei (Ausztrália) Magyar Színtársulat vendégszereplését, amelyen Tamási Áron Hullámzó vőlegény című háromfelvonásos színpadi játékát mutatták be a Bethlen Gábor Alap és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával megvalósult Kárpát-medencei turnéjuk keretében (a darabot a gödöllői kastélyban, Kocson és Pakson, Délvidéken Hertelendyfalván, Felvidéken Rimaszombaton, Erdélyben Marosvásárhelyen, Székelykeresztúron, Nyárádszeredán, zárásként pedig Tamási Áron szülőfalujában, Farkaslakán mutatták be). A bonyhádi rendezvényen – amelyet Lukács József, a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ igazgatóhelyettese szervezett meg – elsőként Vizin Balázs, a város kommunikációs munkatársa, majd Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője köszöntötte a jelenlévőket és Szabó Tibor, Bonyhád alpolgármestere fejezte ki örömét az előadás kapcsán. A színvonalas produkciót telt ház előtt mutatta be a Sipos Ika vezette ausztráliai magyar amatőr társulat. A színjátszó csoportot a magyarság megőrzése érdekében az ausztráliai magyar református gyülekezet lelkipásztora, az Erdélyből származó Kovács Lőrinc hívta életre 2007-ben. A bonyhádi közönség is megbizonyosodhatott arról, hogy a vendégek a maguk natúr, népies és klasszikus komédiáival milyen nagy szolgálatot tesznek a magyar nyelv és kultúra ápolásáért.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet idei, a magyar zászló és címer megünneplésére nyolcadik alkalommal meghirdetett és Tamási Áron 125. születési évfordulójának tematikájával is kibővített rajz- és esszépályázatán a Bonyhádi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola több diákja is figyelemre méltó eredményt ért el Tamási Áron: Ábel a rengetegben munkájával. A rajzpályázat 2. korcsoportjában, az általános iskola I–II. osztályosai körében III. helyezett lett az író névrokona, Hadikfalvi Áron (felkészítő tanár: Csábrák Gyöngyi), Bank-Bareith Dorina pedig különdíjat nyert (felkészítő tanár: Csábrák Gyöngyi). A 3. korcsoport, azaz az általános iskola III–IV. osztályosai körében szintén III. helyezést ért el Jakab Szófia (felkészítő tanár: Csábrák Gyöngyi), Bank-Bareith Hanna és Varga Leona pedig különdíjat érdemelt ki (felkészítő tanár: Csábrák Gyöngyi). A 4. korcsoportban, az általános iskola V–VI. osztály kategóriában Bölöny Ákos különdíjat nyert (felkészítő tanár: Vercse Adél).
Jelen pillanatainkban is ott találjuk Tamási Áron nevét és emlékezetét a város különböző pontjain, s nem csak az íróról elnevezett utcában (ahová éppen igyekszünk), hanem például a Solymár Imre Városi Könyvtárban is, amely így hívja irodalmi kvízre a könyvtárlátogatókat: „Tesztelje tudását és játsszon velünk minden hónapban! 13+1 kérdéses irodalmi kvízünk kitölthető online a 2022-es évre kattintva. A minimum 75%-ot elérő kitöltők között minden hónap végén könyvajándékot sorsolunk ki.” 2022. szeptemberben természetesen Tamási Áron életével és munkásságával kapcsolatos ismereteiket tehették mérlegre a játékosok, s bár a nyeremény elnyerésének a lehetősége naptár szerint már lejárt, a játék kedvéért a teszt IDE KATTINTVA még elvégezhető.
Most pedig forduljunk be valóban a Koller Panziótól alig több mint egy kilométernyire lévő, a Kossuth Lajos utcáról nyíló és a Babits Mihály utcába torkolló, alig háromszáz méternyi hosszú Tamási Áron utcába.
A Bonycom Bonyhádi Közüzemi Nonprofit Kft. 2016 második felében elvégezte a Tamási Áron utca páros és páratlan oldali betonjárdáinak felújítási munkálatait, látjuk is rögtön, hogy burkolat szempontjából is jó állapotú utcába tértünk be. A 2019 szeptemberében rendezett XXXII. Tolna Teljesítménytúra ötkilométeres útvonala is átvezetett ezen az utcán, nem kevésbé a Gyalogtúrák Bonyhád környékén című három ajánlott sétaútvonal közül a második is magában foglalta a Tamási Áron utcát.
Harapós és kiszámíthatatlan cicákról tanúskodnak a kerítésekre kihelyezett táblák, de mi ezen kiírások valóságtartalmát nem tudjuk tanúsítani. Az utca közepén baloldalon nyílik a Kosztolányi Dezső utca, villanyszerelőt keresve pedig bekopoghatunk a 3. szám alá a Z-Bintech Kft-hez. A jobboldalon fenyőfacsemeték növekednek az egyik kertben.
Igazán kellemes volt itt Bonyhádon ez a koraőszi csendes napsütötte séta. A Tamási Áron utca végére érve pedig igen-igen jólesett látnom, hogy a 16-os házszám táblájára a tulajdonos nemzeti címerünket is elhelyezte. Apróságnak tűnik, a tábla mérete sem nagy, mégis mennyi mély és szép érzést sűrít magába és hordoz magában…
Rég volt ilyen szép két napom! Meg is állapítottam, hogy a Koller Panzióval, annak a csendjével, lenyűgöző festményalkotás-gyűjteményével, a vendégfogadók kedvességével, a székelyföldivel tökéletesen megegyező ízű töltöttkáposztájával, a Kossuth Lajos utca – Tamási Áron utca sarkán lévő ház udvarán a csodálatos székelykapuval, és túránk félelmetesnek beállított, de valójában biztosan nagyon aranyos cicusokat rejtő Tamási Áron utcájával határozottan marasztaló helynek éreztem ezt a várost.
Igen, a Völgység fővárosa, Bonyhád nagyon is marasztaló!
Varga Gabriella
