Miközben azon gondolkodtam, hogy Vásárosnamény nevéből a „vásáros” elég érthető és egyértelmű számomra, a másik fele, a „namény” viszont elég vicces, a város Tamási Áron utcájához közelítve egy emléktábla vette el minden viccelni való kedvemet. A Tündérpázsit Biztos Kezdet Gyerekház takaros épületének oldalán ugyanis ez olvasható Tamásiról: „Ebben az épületben tartották fogva az erdélyi írót 1935. áprilisában.”
Valahogy mindenre számítottam, csak erre nem! Mi történhetett 1935. áprilisában? Mit csinált, merre járt Tamási ekkor? Talán az 1934-ben megjelent Bajlátott szülőföld című társadalomrajzával akadtak gondok?
Ha szorult helyzetbe kerülök Tamásival kapcsolatban, mindig Féja Gézához fordulok egy kis segítségért. A két jóbarát, Féja és Tamási írásaiból egész pontosan kiderül, hogy 1935 áprilisában a képviselőválasztások tisztaságáról szándékoztak saját tapasztalataik alapján véleményt alkotni többek között Vásárosnaményban. Itt egy szolgabíró vezetésével tíz csendőr és két fölfegyverkezett finánc igazoltatta őket mindjárt a vasútállomás várótermében. Ezután bekísérték őket a főszolgabíróságra, ahol éjjel tíz órától éjfél után két óráig hallgatták ki őket. Tamásit kiutasították, szállodába kísérték, ahol csendőrök őrizték az álmát. Féja másnap még szabadon mozoghatott, aztán Gulácson őt is csendőrőrsre kísérték, Vásárosnaményba kocsikáztatták, majd kiutasították. A választásokon egyébként megbukott Bajcsy-Zsilinszky Endre Tarpán, Erőss János pedig Vásárosnaményban. „Az emberek azt beszélik – írta elkeseredetten Tamási Választási társasjáték című cikkében –, hogy a »hideg terror« buktatta meg őket, a sajtó azonban végig szabadnak mondja a választást.”
Az ominózus épületben ma egyéni tanácsadással és számtalan szolgáltatással várják a 12–14 éves tanulókat a gyermekjóléti alap munkatársai.
A Tamási Áron utcában nemrég felújított római katolikus templom, görögkatolikus templom, az Apáczai Oktatási Centrum telephelye áll egymás után szép rendben, mintha udvariasan a parkhoz szeretnék vezetni a kalandozót, ahol van látnivaló gazdagon.
Rákóczi-szobor, Trianon-emlékmű, Mózes tízparancsolata fába vésve, Dr. Tomcsányi Pál-emlékmű, szökőkutak, lakatfa, üdítőital-kupakokat gyűjtő, hatalmas szív, kényelmes padok.
Utoljára egy viszonylag kicsi szobor adta föl nekem a leckét: öreg, nagybajuszú parasztbácsi egy zsák tetején ül, de nem tudtam megállapítani, hogy összeharácsolt valamit vagy éppen kiszórni készül zsákja tartalmát, nemes gesztussal átadva kincseit mindenkinek.
Maradjunk az utóbbiban. Olyan szép, olyan felemelő, olyan megnyugtató lenne.
Horváth Gábor Miklós
