Jeles dátumok tömkelege jut eszembe a szentegyházai Tamási Áron Általános Iskoláról.
Százhetven évvel ezelőtt kezdődött az oktatás az akkori épületben. Ötven éve vált külön a gimnáziumtól. Huszonöt éve Tamási-emlékmű fogadja a látogatót az épület mellett. Az ünnepi eseménysorozat alkalmával kopjafa is készült az Erdélyből kirajzott fiatalok, talán mint Tamási legnépszerűbb regényhőse, Ábel emlékére, valamint iskolazászlót is avattak. És idén negyven éve alakult a Gyerekfili, akik nélkül nincs karácsony nálunk, mert ünnepi CD-jükre olyan kihagyhatatlan műveket válogattak, amiket hallgatni, dúdolni, énekelni kell ilyenkor. Angyalok szózata címet kapott összeállításuk éppen ebben az évben lett nagykorú. Kodály Zoltán is örömmel és büszkeséggel nézhet a Szentegyházi Gyermekfilharmóniánál történtekre, hiszen az ő zenéről, zeneoktatásról, a muzsika csodálatos, közösségformáló erejéről vallott nézetei, gyakorlati tanácsai valósultak meg, váltak a tanulók mindennapjaivá a Filinél.
Szintén nem kerek évszám, de fontos: harminckét éve vette fel Tamási Áron nevét az iskola. (Ezzel legalább egy pillanat erejéig József Attilára is gondolhatunk.)
Az épület falán magyarul szerepel az intézmény neve, fölötte csupán egy román zászlót lenget a fáradt szél, bár egy másiknak is lenne helye a zászlótartóban…
A bejáratnál kétnyelvű a felirat, az Oktatási és Kutatási Minisztérium égisze alatt folyik itt a munka.
A Tamási-emlékmű egymás mellé helyezett két oszlopa engem a zuglói Zoborhegy téri Regnum Marianum templom tornyára emlékeztet. Az ég felé nyújtózik mindkettő, de nem szédülnek bele, mert betonbiztos alapokon állnak.
Visszatérve a Gyerekfilire, nagy öröm tudni, hogy sikerült megteremteniük a működésükhöz szükséges anyagi feltételeket, hátteret, ahogy bemutatkozó füzetecskéjükben írják: „az együttes rendszeres kiszállásaihoz, tánctáborokhoz, valamint szépteremtő kalákáihoz”.
Zárszóként álljon itt a Gyerekfili egyik legszebb és sajnos ma a legaktuálisabb dalának szövege: „Égi szent béke jöjj, / vár e dúlt világ. / Bontsd ki már szárnyadat, / várunk rég terád. / Tűnjön el földünkről / gyűlölet és harc, / Boldogan ragyogjon / minden emberarc. / Félelem éjében / égi fénysugár, / Győztesen törj elő, / béke jöjj el már! / Béke, jöjj el már!”
Horváth Gábor Miklós
