„Nem veszünk semmit, nem adunk el semmit, nem térünk át semmilyen hitre, és ezt a KUTYA is tudja!!!” – áll a miskolci Tamási Áron utca egyik kerítésén.
„De mi nem árusítunk semmit, nem is gyűjtünk semmit, nem is térítünk át senkit semmilyen hitre, de ezt a kutya sem tudja!” – szabhatnánk magunkra a figyelmeztetés szavait; úgy belekezdenek ugyanis a hangjelzésadásokba a házőrző ebek, hogy aki a délutáni sziesztáját töltötte, most biztosan felébred. Arról nem is beszélve, hogy ha eddig nem voltunk feltűnő jelenségek itt az utca kövén bandukolva és a fejünket hol erre, hol arra forgatva, hát most aztán azok leszünk. Pedig mi csak sétálunk az utcán, fürkésszük a jellegzetességeket, keressük az érdekességeket. Ez minden, amit teszünk, mert ezt az utcát is Tamási Áronról nevezték el, és most Tamási-év van, amelyben mi sajátságos túrát járunk a róla elnevezett helyeken.
Nem az Andrássy Gyula, hanem a Szarkahegy utca irányából indulunk miskolci helyszínünk bejárására. Az utcának ez a vége eléggé bozótos, de kedvünkre való a dús növényzet és a ritkán látott, virágokkal telített különleges fa látványa, miként az utca rendezettsége, amúgy csendessége és kellemes hangulata is.
A legszembetűnőbb jelenség itt a 30. szám alatt lévő ORI+MED Állatorvosi Rendelő, amelyet dr. Orosz Iván, a rendelő alapítója vezet. A honlapjukon olvasható bemutatkozása szerint 1989-ben végzett az Állatorvostudományi Egyetemen. Első kisállatpáciensei a kutyás barátok állataiból, majd azok barátainak, ismerőseinek kedvenceiből kerültek ki. „Mondhatni szájhagyomány útján terjedtem” – írja a kedves veterinárius. Hamarosan szükség lett egy rendelőre – folytatja –, amit a Berekalján a Majláth utcán barátaitól bérelt. Egyre többen igényelték a háznál történő kezelést is, ezt a mai napig csinálja. Kezdetben magánállatorvosként működött, majd feleségével megalapították a Dr. Orosz és Társa Bt-t, ebből fejlődött ki a jelenlegi ORI+MED Állatorvosi Rendelő. Közben folyamatosan fejlődtek, újabb műszereket, diagnosztikai berendezéseket vásároltak, környezetet szépítettek. Egy a korábbinál jobban felszerelt új műtőt is sikerült kialakítaniuk. Jó kapcsolatot ápolnak a többi állatorvoskollégával, időnként konzultálnak is velük, ha a páciens érdeke úgy kívánja. Alapításától fogva kapcsolatban állnak a Miskolci Állatsegítő Alapítvánnyal (MÁSA), rendszeresen végeznek nekik ivartalanítási műtéteket. Kedvezményekkel támogatják a Miskolci Makogó Egyesületet is. „Rendelőnk családias, igyekszünk nemcsak jól dolgozni, de jól is érezni magunkat együtt és a páciensekkel” – zárja bemutatkozását dr. Orosz Iván.
Oh, vajon érintik-e őket az esedékes KATA-változások? Épp a napokban derült ki, hogy a kormány módosította a KATA-törvényt, ennek megfelelően szeptembertől alapvetően megváltozik a kisadózó vállalkozások (vállalkozók) tételes adója, a KATA. Elvileg van itt még egy Bőrműves Bt. is a 22. szám alatt. Vajon katás bt-k ők is? Ha igen, akkor ősztől más adózási formával kell folytatniuk vállalkozásukat. Remélem, ettől az érintettek közül senki nem esik kétségbe. Végtére is vannak megoldások, amelyek közül választani lehet, és ha jól belegondolunk, a KATA-törvény megváltoztatásának okát is meg kell értenünk… (mondom én, aki szintén érintve vagyok a dologban).
Nos, billeg-ballagva tovább a négyszázötven méternyi utcácskán, látunk itt a szép házakon szép házszámkiírásokat is (mint a 16-os és a 39-es), a termelői mézet kínáló táblán kívül azonban más vállalkozások jelenlétével nemigen találkozunk (a világhálóra támaszkodunk, amikor azt mondjuk, hogy a 11. szám alatt van a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület székhelye, a 16. szám alatt a Best Plaza Kft., a 23. alatt pedig az Arcus Center Kft. székel). Lehangoló viszont a látvány a Tamási utca – Andrássy utca sarkán: mindkét oldalon lakat került a szolgáltatókra: bal oldalt a Zsóka Csemegére is és jobb oldalt az SRS Personeel munkaerőközvetítő irodára is, amely szebb napjaiban Hollandiába közvetített munkavállalókat parkgondozási, húsfeldolgozási, raktárosi, termelési munkákra, munkakörökre. Közhely, de igaz, hogy semmi sem tart örökké… Remélhetőleg számukra is, akik előtt becsukódott egy ajtó, kinyílt egy ablak. Vagy egy másik ajtó.
No de, ne eresszük közel magunkhoz a búslakodást, inkább irányítsuk vissza gondolatainkat Tamási Áronhoz. S itt most engedje meg nekem az olvasó, hogy ne arról beszéljek, Miskolc mely iskoláinak mely diákcsoportjai keresték fel a Határtalanul Program keretében Farkaslakát és ott milyen élményeket szereztek, még csak arról se szaporítsam a szót, hogy május 11-én, Miskolc város napján a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutatta a Tamási Áron Énekes madár színműve nyomán készült, Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz című táncszínházjátékát a Magyar Állami Népi Együttes. Inkább szóba hozom azt, hogy Kölnben és Düsseldorfban is megemlékeznek idén Tamási Áronról, és ennek a ténynek, ennek a valóságnak a gyökerei Miskolcra vezetnek vissza!
Itt született ugyanis, gyermekéveit is itt töltötte, tanulmányait is itt végezte és munkaéletét is itt kezdte meg a 2008 óta Németországban élő Mustos Edit. Nem írok a neve mögé foglalkozást, mert abból túl sok van neki. Inkább elmondom, hogy a zeneművészeti szakközépiskola elvégzése után 2000-ben szerzett diplomát zeneelmélet-szolfézs, karvezetés szakon, majd 2001-ben zongorakísérő-korrepetitor és blockflöte szakokon. Miskolcon az Erkel Ferenc Zeneiskolában és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban tanított, majd Bőcsre került, ahol 2008-ig tevékenykedett; az oktatás mellett a jezsuita templom kántora volt. 2008 nyarán érkezett Németországba, ahol eleinte nyelvet tanult, majd felvételt nyert az esseni Folkwang Művészeti Egyetemre, ahol blockflöte szakon, régizene specializációval mesterfokozatot s ezzel párhuzamosan kántori oklevelet szerzett. 2010-től a Kölni Érsekség Római Katolikus Magyar Lelkészségének titkárnője, kántora, kommunikátora, a hétvégi magyar óvoda és iskola pedagógusa és egy sor közösségi, kulturális program kezdeményezője és szervezője.
Miskolci látogatásunkkor épp ő is hazalátogatott Düsseldorfból – nem kérdés, hogy nekünk találkoznunk kellett!
Amikor meghallotta, hogy a Tamási Áron utcából jövünk, azonnal sűrű mesélésbe kezdett! Ezeket mondta:
„Hála Istennek, idén pünkösdkor újra Csíksomlyóra zarándokolhattunk Lukács József plébánosunk vezetésével. Ilyenkor a zarándoklatunkat mindig összekötjük különböző kirándulásokkal, igyekszünk újabb helyszíneket felkeresni, hogy minél jobban megismerhessük Erdély szépségeit. Idén, Tamási Áron születésének 125. évfordulója évében nem hagyhattuk ki Farkaslakát, ahol meglátogattuk az író sírját és szülőházát. Az emlékhely melletti kerítésen méltó kiállítás mutatta be Tamási Áron életét és műveit. Farkaslakán a nem messze lévő kis parasztházban, ahol született, életét végigkísérhettük a bölcsőtől a sírig, és emlékül egy nagyon szép gondolatot hozhattunk magunkkal a Szülőföldem című művéből: »Most csend van és hevesen süt a nap. Fénye zuhog… Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk; s a föld, amelyen élünk és meghalunk.« Azért is volt ez különleges élmény számunkra, mert a kölni és düsseldorfi havi Zenés Irodalmi Kávéházunk alkalmával – amelyre a verseket, az irodalmat kedvelőket várjuk, egy csésze finom kávé vagy tea mellett magyar költőkkel, írókkal ismerkedünk – idén kétszer is Tamási Áron írásaival foglalkoztunk. Egyik alkalommal az életéről beszélgettünk, megnéztük az Ábel a rengetegben című filmet, a következő alkalommal pedig, egy hónap múlva Józsi atya olvasott fel részleteket a műveiből. Ki fogjuk próbálni az online Tamási Áron-játékokat is…”
Így esett hát, hogy Miskolcon járva Kölnbe és Düsseldorfba is eljutottunk, hatalmas boldogsággal annak hallatán, hogy ebben az évben az ott élő magyarok közösségi életét is a Tamási Áronra való emlékezés határozza meg! Köszönet ezért Mustos Edit titkárnő-kántor-tanító-szervező-író-szerkesztő-blockflőteművész…mindenesnek és Lukács József plébánosnak!
Varga Gabriella
