A belépés ingyenes.
Az első világháború kirobbanását követően – a szerb hadszíntér közelsége miatt – 1914 őszén Bács-Bodrog és Torontál vármegyében is hadikórházak alakultak. Erre a célra nagyobb középületeket, gyakran iskolaépületeket vettek használatban. A hadikórházak személyzetét helyiek alkották: a városi/községi orvosok, valamint önkéntes ápolónők teljesítettek szolgálatot. A gondos ápolás ellenére is, a hadszíntéren szerzett súlyos sebesülések, vérmérgezés, vagy járványos betegségek – különösen a tífusz és a kolera pusztított – következtében számos ápolt elhunyt. Számukra a meglévő felekezeti temetőkben külön parcellát nyitottak, ahová a hősi halottakat temették. A háború idején a katonai hatóságok mellett a lakosság is gondot viselet a katonai temetőkről.
Az első világháború befejeződését követően a Délvidék előbb szerb megszállás alá került, majd a Trianoni békediktátum értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. A katonai temetők – noha a békeszerződés szerint karban kellett őket tartani – gazdátlanokká váltak. A Bácska 1941-es visszacsatolását követően a még meglévő temetőket felújították. Hősi emlékműveket is emeltek, amiket azonban az 1944es impériumváltás során a partizánok rendre elpusztítottak.
Az első világháború centenáriuma kapcsán kutatótársaimmal bejártuk a Délvidék településeit és dokumentáltuk, hogy mi maradt meg az első világháborús osztrák-magyar katonai temetőkből.
