Kagylók és keblek
Varga Melinda költői estje

Varga Melinda A fásult kebelnek nincs költészete (verses krónikák az erdélyi irodalmi életről) és Tizenkét kagyló című versesköteteinek kiállítással és zongorajátékkal egybekötött bemutatója

Közreműködnek:
Varga Melinda, József Attila-díjas költő, az Irodalmi Jelen versszerkesztője
Várnagy Andrea, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész
Szekáry Zsuzsanna képzőművész, újságíró

Beszélgetőtárs:
Böszörményi Zoltán, Magyarország Babérkoszorú-díjas és József Attila-díjas költője, az Irodalmi Jelen alapító-főszerkesztője

„Végtére minden csak játék, az este, az irodalom, az ősz, hogy késésben vagyok, a város és az idő is, ahogy ez a könyv is.”
„Arany János 1852-ben kelt, Hiú sóvárgás című versének utolsó négy sora így szól: »Örömből, keservből dalforrás fakadhat, / Az elpattanó szív még egy hangot adhat: / De, amikor ízenként zsibbad el érzete; / A fásult kebelnek nincsen költészete.« Az idézet utolsó sora lett Varga Melinda a kolozsvári irodalmi élet verses krónikáit összefogó kötetének a címe. Az olvasóban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy közel ötszáz évvel Tinódi Lantos Sebestyén énekes, verses krónikái után, a huszonegyedik század második évtizedében miért adta a fejét egy költő ehhez hasonló vállalkozásra. Míg Tinódi a török bitorolta Magyarország történéseiről számolt be, többek között Eger várának diadalmas megvédéséről – és amikor Dobó István, az egri várkapitány erdélyi vajda lett, követte őt Erdélybe –, addig Varga Melinda a kincses város lüktető irodalmi életét választotta krónikái tárgyául. Merész vállalkozása kétségtelenül témában és látásmódban egyik legerősebb kötetét eredményezte. A gyűjtemény két ciklusból áll, az elsőnek Költőnek lenni rock end roll, prózaírónak kínszenvedés, a másodiknak, mely alkalmi verseket tartalmaz, A mindenség ingujjban címet adta.
A krónikák 2016 októbere és 2017 decembere között születtek. Az írások geneziséről, az ötletről könyve előszavában a költő így vall »Minden Molnár Vilmos Álljunk meg egy szóra-estjével kezdődött. Szellemes, jó hangulatú rendezvény kerekedett belőle, sokat nevettünk, az író és beszélgetőtársa, László Noémi is formában volt, csak úgy repkedtek a poénok. Belém bújt a kisördög, és nem hagyott nyugodni: mi volna, ha mindezt versben írnám meg? …úgy éreztem, azt, ami igazán lényeges egy esten, nem tudja egy száraz és tárgyilagos tudósítás visszaadni. A mondatok hangsúlya, a cigarettaszünet, az író nevetése, a költő bájos mosolya, ízléses ruhája, az épület, a falak, az évszak és a napszak, és végül, de nem utolsósorban az, ahogy én érzem magam, aki elmegy az estre, és hírt adok róla, mind hozzátartozik az irodalmi rendezvényhez.«” (Részlet Böszörményi Zoltán a kötetről írt esszéjéből)

A Tizenkét kagyló című verseskötetről
„Varga Melinda József Attila-díjas költő nyolcadik kötete, a Tizenkét kagyló a női megélésekkel, ősszimbólumokkal való könnyed játék, mitikus keretbe helyezett útmutató a férfiaknak a nőkről. A szövegvilág – bár sok esetben nőalakjait Zeusztól eredezteti, testrészeiket Aphrodité örökségeként tartja számon – közel marad a hétköznapok nyers és gyakran kijózanító tapasztalatához.
A női identitás már az idők kezdete óta képlékenységet, misztériumot hordoz magában. A nőábrázolásokat a kultúrában, művészetekben, irodalomban emiatt fluiditás jellemzi: nem lehet mezsgyék közé szorítani, egyetemes meghatározással illetni azt, hogy milyen is a nő valójában, hogyan tapasztal, hogyan nyilvánul meg, és hogyan választ társat magának. Ennek ellenére a társadalmi berendezkedések és a hétköznapi tapasztalat egyfajta eltávolodást eredményezhet a női minőségek ősi megélésétől és az ösztöneinkbe kódolt természeti mintától. Ez az elidegenedés olyan jelenség, ami feltámasztja az igényt a visszacsatoláshoz, ezáltal kíváncsiságot eredményezve a mítoszok, hiedelmek és a kozmikus tér nyújtotta archetipikus tapasztalatok irányába.” (Lázár Kinga recenziója)

rák
pirkadattal, mézszínű nappal
kenték be mellét.
ha szerethet,
nincs dolga a rációval,
untatja, mi szív nélküli, hűvös.
Szeléné, az otthon, a család,
a termékenység istene ült a bölcsőjénél.
az istennő Héliosszal hált újholdkor,
és megpillantotta Endymiont,
a gyönyörű halott, fiatal istent,
rögtön szerelembe esett,
ötven csillaggyermek született a nászból.
ő is ennyit szül neked,
csak ne siess el, megvár a munka,
bújj vissza puha paplan alá,
ott leljen rátok a dél.

Időtartam: 60 perc

A részvétel ingyenes. Előzetes regisztráció javasolt: regisztracio@magyarsaghaza.info. A regisztráció a Magyarság Háza elfogadó válaszlevelével aktiválódik. Helyfoglalás érkezési sorrendben. Kérjük regisztrált vendégeinket, hogy helyüket legkésőbb a meghirdetett kezdési időpont előtt húsz perccel foglalják el! Nem regisztrált vendégeinknek a fennmaradó szabad helyek függvényében tudunk helyet biztosítani. További információ: info@magyarsaghaza.net  
 
Kérjük, olvassa el https://magyarsaghaza.net/wpcontent/uploads/2022/02/8_2021_altalanos_adatkezelesi_tajekoztato-5.pdf linken található Adatkezelési Tájékoztatónkat!