Szép Amáliák 
cselédregény 
Lovas Ildikó könyvbemutató estje 

„A leírt szavak nem történetet írnak, hanem alakítják a történetet – ki gondolta volna, hogy a kettő között nemcsak éles, de átjárhatatlan a távolság?”  
 
„Utószó helyett  
E regény szereplői fiktívek, még ha vannak köztük olyanok is, akiknek a neve megegyezik olyan valós személyekével, akik a vajdasági magyar közösség kulturális és irodalmi életét, sajtótörténetének alakulását, politikai irányvételét – a regény cselekményének idején – jelentős mértékben befolyásolták, meghatározták, irányították. […] Újabban megtanulhattuk, hogy a jelen megváltoztatásának egyik módja a múlt megváltoztatása. […] Úgy véljük, a folyamatosan változtatott múltat csak úgy őrizhetjük meg épségben, ha a lehető legtöbb módon értelmezzük – ez a regény is egy múltértelmezési kísérlet. A személyes–kistérségi–nagytörténelmi hármas állandó kölcsönhatásával a regény térideje valóban ,,inneni”. Noha nemcsak idefókuszál, de képtelen ezeken kívül helyezkedni, így köt össze, így válik a nemzeti részévé. A szegedi élelmezési probléma, a csendőr hazavágyódása, a demarkációs vonallal, mint metaforával, ami aztán határrá minősül, a Budapesten megalakult Nemzeti Tanács ideáramlásának tényével amolyan erővonal-áramlási oldalról is megközelíthető a történet. Fontosnak tartjuk jelezni, hogy a regény nem törekszik semmiféle teljességre, egyetlen célja, hogy megértsen valamit azokból az évekből, amik elmetszették az egykori jelen(ek) folyamatosságát. A jelen(ek) folyamatosságának (többszöri) elmetszéséből fakadó tapasztalatot, a talpra állás és útkeresés mozaikját kívánja a regény átnyújtani az Olvasónak.” 
(Lovas Ildikó: Szép Amáliák) 

„A mű stílusa az az egyedi hangvételű, mással nem összetéveszthető írói stílus, mely leköti az olvasót, letehetetlenné teszi a művet. A regény alapvető célja a mélységes emberi humánum ábrázolása, mely korokon, történelmi traumákon átível. Mindemellett az emberi sors küzdelmes volta, a földi lét értelmének megtalálása – akár sejtetve és csavaros megoldásokkal is – bontakozik ki. Feldolgozhatóak-e huszadik századi történelmi traumáink? Megoldható-e, hogy őseink transzgenerációs traumáit – melyet a titoista évtizedek is meghatároztak – ne vigyük tovább? Ez a regény fogódzkodót nyújthat e folyamathoz is. Akár abból a szempontból, hogyan élhető meg a kisebbségi lét sikeresen.” (Tóth Eszter Zsófia)  

„A vajdasági magyar tényirodalom nagyregénye remek megvalósulását tarthatjuk most a kezünkben. Meglátásom szerint tehát újabb vajdasági magyar író tollából született meg egy nagyregény, talán éppen az ötödik. Az első Sinkó Erviné volt, majd következett Brasnyó Istváné, aztán idesorolhatnánk Gion Nándor trilógiáját, valamint Tolnai Ottónak az utóbbi néhány évben, eddig folytatásban megjelent három vaskos kötetét.” (Bordás Győző) 

Meghívott: 
Lovas Ildikó, József Attila-díjas magyar író, kritikus, műfordító, szerkesztő 

Beszélgetőtárs: 
Brenner János, szerkesztő 

Időtartam: 60 perc 

A részvétel ingyenes. Előzetes regisztráció javasolt: regisztracio@magyarsaghaza.info. A regisztráció a Magyarság Háza elfogadó válaszlevelével aktiválódik. Helyfoglalás érkezési sorrendben. Kérjük regisztrált vendégeinket, hogy helyüket legkésőbb a meghirdetett kezdési időpont előtt húsz perccel foglalják el! Nem regisztrált vendégeinknek a fennmaradó szabad helyek függvényében tudunk helyet biztosítani. További információ: info@magyarsaghaza.net  
 
Kérjük, olvassa el https://magyarsaghaza.net/wpcontent/uploads/2022/02/8_2021_altalanos_adatkezelesi_tajekoztato-5.pdf linken található Adatkezelési Tájékoztatónkat!