Menü Bezárás

Élő emlékhelyek

Csak kapkodja fejét az ember Farkaslakán a Tamási Áron téren, annyi látnivaló van erre a nevezetes helyre sűrítve. A tér Millenniumi Emlékparknak keresztelt részében található Erdély első trianoni emlékműve. Itt állnak az aradi vértanúink kopjafái. És itt áll, kicsit oldva talán megrendítő emlékezésünk, sötét, szívszorító gondolataink özönének feszültségét, ha nem vigyázunk kellőképpen, könnyen elkeseredettségbe, depresszióba szédülő hangulatunkat az Ábel Bölcsője Panzió.

Ez az épület szinte mosolyog, kedvesen hívogat, szívünket-lelkünket nyugtatgatja, simogatja nevével, puszta létezésével. Hirdeti: a székelységet és a magyarságot sújtó több évszázados igazságtalanságok, feszültségek, harcok, háborúk ellenére az élet élni akar, ahogyan Ady verséből tudhatjuk, és Erdély keleti csücskében sem a pusztulásról, szenvedésről, megaláztatásról és tragédiák sorozatáról szólnak a legfrissebb hírek.

A panzió kapuján szó szerint ezt olvashatjuk: „A székely ház mértékadó dísze és koronája a székely kapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda, levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyébe újat teremt, mert az a székelykapu tényleg él és részt vesz mindennapi kűzdelmes életének vérkeringésében: élővé válik azáltal hogy a székely lelkét leheli belé amikor kifaragja és az Isten nevét vési rá, szelíd és áhitatos betükkel…”

Halk, szerény kérdés: vajon miért nem írták oda, hogy Nyirő Józseftől való ez a gyönyörű megfogalmazás?

A panzió kerítésén fotókiállítás, a csodálatosan gondozott park padjain pedig kényelmesen leltárba lehet venni a látottakat.

De jó fényképen, szívünkben dokumentálni azt a sok nemzeti színekkel díszített koszorút, nemzeti színű szalagot, pántlikát, a sok égő mécsest, gyertyát, amelyekkel a folyamatosan érkező látogatók ellepik a Tamási tér emlékhelyeit!

A panzió udvarán mintha Tamási szólna hozzám: „Nagyon kemény fába vágja fejszéjét, aki szobrot akar csinálni rólam!” – mutat a szobrára, ahogy elsiet mellette. – „Ez a fej, ez az arc nem adja könnyen magát” – simítja mindkét kezével a füle mögé a haját, és egy pillanatra olyan pózba vágja magát, mint aki modellt akar állni. Már nyitom a szám, már mondanám, hogy a szobor készítője a panzió tulajdonosa, elismert fotográfus, komoly művész ember, de Tamási amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul el is tűnt a szemem elől.

Mondják, kicsit elidőzött még a kerítéskiállítás előtt, néhány felvételhez visszalépett és egész közel hajolt hozzá, mintha rögzíteni szeretné magában az Ábel Bölcsője Panzió tulajdonosának, Jakab Emilnek a Trianon-emlékműről készített fotóin látottakat.

Horváth Gábor Miklós

X
X