Nem kell ahhoz a híres regény, A három testőr eszelős rajongójának lenni, hogy ismerősen csengjen D’Artagnan, Athos, Porthos és Aramis, azaz Alexandre Dumas négy muskétásának halhatatlan jelmondata: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”
Nos, azonnal ez jutott eszembe, amikor a hivatalosan több mint három évtizede a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület szerteágazó tevékenységéről tudomást szereztem. Az alapvetően és természetesen Tamási emlékének ápolására, hagyományaink, értékeink megőrzésére és minél szélesebb körben történő terjesztésére szövetkezett csapat időről időre megújul, felfrissül, kerek évfordulókon, amint az ebben az évben is elmondható, ötletesen gazdagítja, bővíti, színesíti önként vállalt feladatait.
Farkaslakán járva mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy a falu híres szülöttje, Tamási Áron az, aki köré szerveződik szinte minden fontos esemény, érintse az a lakók apraját vagy nagyját. Az ő nevét lehet látni, olvasni közösségi házakon, tereken, oktatási intézményen, az ő szobrát őrzik mint különleges ereklyét több helyen.
Tamási szinte még gyermekként került el szeretett falujából, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy néhány évtized múlva a világ különleges, egyéni hangon fogalmazott irodalmi alkotásokat kedvelő olvasói már tudták, kicsoda. Ennek a rendkívüli pályát befutott szülöttjének az életére, munkásságára emlékezik, és – erőt merítve saját álmai megvalósításához – ünnepli sikereit a hét minden egyes napján Farkaslaka. Úgy tartják, Tamási értük tette, amit tett, s most rajtuk a sor, hogy érte, persze egyúttal magukért, falujukért is tegyenek.
Tamási Áron soha nem felejtette el, honnan jött, művei alapján persze nem is tagadhatta volna, hiszen még azzal is megvádolták, hogy tollbamondják neki a történeteit, és egyszerűen csak be kell emelnie az írásaiba egy kis székely falu utcáján, kocsmájában, bármely részén, ahol az izgalmas, vérbő élet zajlik, elhangzott párbeszédeket. Amikor tehette, hazalátogatott, s az idecsalogatott barátainak is büszkén és szívesen megmutatta, hol töltötte gyermekkorát, milyen ősi titkokat rejtenek a házak, kertek, fák, pókhálós zegzugok és a székely lélek.
Farkaslaka nélkül nem vált volna Tamási azzá, ami lett. Farkaslaka viszont Tamási nélkül nem lenne a székelyek, magyarok, a hagyományainkat, értékeinket tisztelők zarándokhelye.
Horváth Gábor Miklós
