Hidason állítólag van egy Tamási Áron Művelődési Ház. Okoskütyük egy szép parkhoz vezettek, benne a Hidasi Roma Nemzetiségi Önkormányzat Emlékműve „az 1900-as évek elején a községbe települt cigányság tiszteletére”, aztán két fából faragott szobor, egy elcsigázott, betegesen sovány férfi, mellette, közel lépve hozzá, szerintem egy nyakát mélyen behúzó, bánatos nagy madár. Talán a szerencsétlen albatrosz, amin Baudelaire részeg matrózai hasukat fogva röhögtek.
Messzebbről nyilván minden szemlélőnek csak a férfi csomagja. Valaki megsúgta, hogy ez az alkotás a Hidasra betelepített, majd kitelepített németek emlékműve. Valami hasonló kompozícióra is gondolhatunk, mint a színészlegendánk, Timár József utolsó alakításáról, Arthur Miller Az ügynök halála című drámájában Willy Lomanról készült fényképre a hatalmas bőröndjeivel.
Nem láthattam színházban az előadást, de a fénykép és a megrázó történet máig bennem él. A Nemzeti Színház ügyelője, Zsolt István írta meg az előadás tévéfelvételének torokszorító kulisszatitkait: „Timárnak az utolsó előadáson már nem volt ereje kilépni a tapsrendben a vasfüggöny elé, így másnap az üres színházban vették fel a jelenetet, s a hangot alákeverték. Itt és ekkor búcsúzott Timár az üres színháztól.”
A park egyik szélén székelykapu, és épült szép játszótér, kondipark is itt nemrég. Öreg fák alatt padok, nem messze tőlük egészséges facsemeték várják türelmetlenül, hogy nagyra nőjenek. Még messzebb focipálya, Vegyes Élelmiszerbolt, szóval minden erre a környékre van sűrítve, ami fontos lehet.
Kiemelt helyen, a park közepén álló épület mellett Borsos Miklós szobra látható Tamási Áronról. Nem véletlen tehát a székelykapu, amit Hidas község önkormányzata állíttatott! „Őseid helyébe fiaid lépnek” – hirdeti a faragás rajta, egy híres zsoltár-idézet. Meg Tamási legtöbbször emlegetett mondata: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A faragások között találhatjuk Hidas címerét is.
Az épület főbejáratánál egy tábla tájékoztat arról, hogy ez a Csorba Győző Könyvtár. Én a Tamási Áron Művelődési Házat keresem, de nem találom, pedig párszor körbesétálom az épületet, és sehol sincs kiírva, se kicsiben, se nagyban Tamási Áron neve.
A járókelők számára egyértelmű, hogy ez a „kultúrház” Tamási Áronról van elnevezve. Azt mondják, ne legyenek kétségeim, bátran higgyem el nekik.
Mit tehetek? Feltámadt a szél, leülök egy padra. Ha sikerül átmelegednem a napon, elhiszem.
Horváth Gábor Miklós
