Menü Bezárás

Dányban is otthon – de változások időszakát éli a Tamási utca

Teljesen sík terület, tereprendezést nem igényel, közművek az utcában, nyugodt környezet. Gödöllő húsz perc, Pécel tizenöt perc, Isaszeg tíz perc. Így hirdet eladó telket a Pest megyei Dány község Szentkirály nevű részének alsó felében, a Tamási Áron utcában egyik ingatlanközvetítő oldal.

Szentkirály – álljunk meg itt egy pillanatra. Falu a faluban? Mi is ez valójában? A kérdés megválaszolásához a világhálóra támaszkodunk. Eszerint Szentkirály Dány település része, egyike a legfiatalabb magyarországi településeknek. Az 1990-es évek elején a dányi önkormányzat az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezeti központ környékén építési telkeket parcellázott ki, amelyeket a nemzetközi menekültügyi bizottság hozzájárulásával főként az Erdélyből menekült vagy áttelepült családok vásárolhattak meg, építhettek és laktak be. Az így elkezdett építkezésekhez később más, magyarországi és külföldi – szerbiai, angliai, görögországi… – betelepülők is csatlakoztak. Itt épített az Erdélyi Református Gyülekezet a katolikus egyházzal közösen használt ökumenikus templomot, amelyet 1998. november 15-én együtt szentelt fel a két akkori nagyváradi magyar egyházi vezető, Tőkés László református és Tempfli József katolikus püspök. A templom körül emlékfát ültetett a püspökökön kívül Orbán Viktor miniszterelnök és a gyülekezetet alapító Németh Géza családja is. A templomban minden vasárnap délután fél 3-kor református istentiszteletet, alkalmanként pedig római katolikus szentmisét is tartanak.

Egy Erdélyben, Kézdivásárhelyen született és Dány-Szentkirályban felnőtt, utóbb a Tamási Áron utcában lakott fiatal hölgy, Dánielné dr. Babos Zsuzsánna egyetemi adjunktus a Dány-Szentkirályban Élő Lakosok Egyesülete, későbbi nevén a Tegyünk Együtt Szentkirályért Egyesület elnökeként, illetve egy időben az önkormányzat független képviselőjeként is igen sokat tett az itt élő közösségért. Zsuzsánna Dányban járt általános és zeneiskolába, gimnazistaként a Dányi Ifjúsági Fúvószenekar nagydobosa volt. Családot is itt, Dány-Szentkirályban alapított, két gyermeke, Sára és Barnabás is itt született. A szentkirályi lakosok érdekképviseletét zászlajára tűző, 1990-ben alapított Dány-Szentkirályban Élő Lakosok Egyesülete elnöki tisztét 2011-ben vette át. Az egyesület tagjaival Zsuzsánna számos település- és közösségfejlesztési tevékenységet folytatott: megszervezték a Szentkirályi Ifjúsági Sátras Tábort, a Tavaszi Emlékhadjárat szentkirályi Kenyérköszöntő ünnepségét – amely azóta Dány-Szentkirály Falunapjává nőtte ki magát –, az évszakoknak megfelelő ünnepi, szabadidős, szórakoztató és ismeretterjesztő, kulturális, népszokásokon és népművészeti tevékenységeken alapuló, valamint egészségmegőrző sportrendezvények mellett több, a településrész tisztántartásáért, szépüléséért és fejlődéséért kezdeményezett rendezvényt valósítottak meg. Ösztönözték a magánvállalkozásokat, kirándulásokat szerveztek, gondot fordítottak a környezet- és állatvédelemre. „A szentkirályi közösségi munkám kapcsán nem csupán hasznos időtöltést kerestem magamnak, hanem hivatástudatból, komoly célokért küzdöttem. Ennek hatására mélyebben érdekelt a közösségekkel való foglalkozás, nemcsak a programok, rendezvények tekintetében, hanem a közösségek működési mechanizmusainak tudományos vizsgálata terén is” – nyilatkozta a Dányi Krónikának két évvel ezelőtt. Ugyanebből az interjúból tudtuk meg, hogy Zsuzsánna időközben doktori fokozatot szerzett az ELTE-n, ahol mint a felnőttképzés és a civil-nonprofit szektor kutatóját felkérték, hogy a Pedagógiai és Pszichológiai Kar Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetében dolgozzon. Azóta főként közösségfejlesztési, felnőttképzési, módszertani kurzusokat tart, illetve kutat. Férjével pedig megalapították a számítógép-, periféria- és szoftver-kiskereskedelemmel foglalkozó Szimplexum Bt-t, s bár a vállalkozást ma már, amióta a fiatal család Isaszegre költözött, a PiCi Shop Számítástechnika és IRODAellátóban találjuk, teljes rokonsága továbbra is Dány-Szentkirályban él, miként az egyesület és a Bt. székhelye is a Tamási Áron u. 8. szám alatt maradt.

A mindössze százméternyi hosszúságú Tamási Áron utcában a házszámok pontosan eddig: a 8-as számig tartanak, s figyelembe véve, hogy megvásárolt, de üresen hagyott, valamint eladó telkek is állnak itt, nem nehéz kitalálni, sem elhinni, hogy az aszfaltozatlan utcácska egyik és másik oldalán is két-két ház áll.

Vegyes érzelmek kavarognak a fű-, fa- és virágillatos kora esti órákban erre járó, már hónapok óta Tamási Áron utcákat látogató vándorban. A névadóját kézírásszerűen jelző utcanévtábla – kevés ilyent láttunk eddig –, az ugyancsak fára faragott első házszámjelölő tábla különleges és épp ezért jólesik a szemünknek. A 8-as szám alatt lakó és velünk szóba elegyedő hölgy kedvessége is levesz a lábunkról. Meghat a történet, hogy utcájuk nevét az itt élő erdélyiek maguk választották, hogy mindig érezzék: itt is otthon vannak. Az utcácska jobb oldalán a dús növényzet látványa akár felüdítő, felfrissítő is lehetne, ám a pozitív benyomások között jelen lévő elárvultság jegyei még jobban elmélyítik bennünk a környéken honoló csendet. Emitt még meg sem kezdett életvitelek, amott elkezdett, de megszakított mindennapok nyomát őrzi az itt még meg sem tervezett, ott már felépített, de be nem fejezett ház. Kettősség: tervezés és lemondás, elkezdés és abbahagyás, szapora kutyaugatás és mérhetetlen csend, gondozott kert, udvar és természetadta érintetlen növényzet váltja itt egymást a valóságos és a gondolati térben.

Valahogy mégsem azzal az érzéssel távozunk a dányi Tamási Áron utcából, hogy láttunk valamit, amit hamarosan bekebelez a múlt… valahogy nem, nem ez volt az érzésünk. Inkább valami változót, valami átalakulót sejtetett a környék és épp ezért nem voltunk lehangoltak. Továbbá Tamási-túrázókként feldobott bennünket az a tudat is, hogy a Dányi Széchenyi István Általános Iskola a Határtalanul Program keretében 2018. május 9–13. között tanulmányi kiránduláson vett részt Székelyföldön, amelynek harmadik napján Farkaslakát és ott a Tamási Áron-emlékhelyeket is felkeresték, mi több az író munkásságát a diákok egy kiselőadásból is megismerhették. „Különböző székely kapuk összehasonlítása, minták rajzolása, motívumok gyűjtése, Tamási Áron síremlékének megtekintése” – állt a készület idején a tanulmányi kirándulás programtervében. Utólag a beszámolóba pedig ezt jegyezték fel a résztvevők: „Farkaslaka, Tamási Áron szülőfaluja volt az ezt követő célállomásunk. Megcsodáltuk emlékhelyét, megállapítottuk, az Ábel-trilógiát a magyarság apraja-nagyja nagy kedvencként tartja számon, igazi zarándokhellyé téve a kis falut.”

„A magyarság apraja-nagyja nagy kedvencként tartja számon.” Ismételjük el ezt még párszor. Érdemes.

Varga Gabriella

X
X