„Székelyföld egyik legjellegzetesebb és legnagyobb írója több ízben is ellátogatott Kecskemétre. 1933-ban járt a hírös városban először. A Szépmíves Céh tagjaival jött. Erdélyi mivoltukra való tekintettel csinnadrattás fogadtatást szervezett nekik a város akkori vezetősége” – írja a Hírös Naptár, a kecskeméti értékőrző helytörténeti weblap. A helikoni írók 1933-ban magyarországi irodalmi körutat tettek s ennek állomásai között – Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok, Szeged és Budapest mellett – Kecskemét is szerepelt. Érdemes percek egy irodalmi körúton című, a Magyarságban, a Brassói Lapokban és gyűjteményes kötetekben is megjelent írásában Tamási így ír a rónák fővárosáról: „Kecskemét varázslatos város. Vendéglátó gazdám egy folyton kacagó, kedves tanár volt. Kitűnő költő is. A gyöngyöző mustot juttatta folyton az eszembe. Este, mikor mentünk ketten az előadásra, táncolt a téli vihar és seperte a havat. Furcsán hatott rám ebben a tündéri városban a zordság.” A hírös megyeszékhelyet máshol „nagy templomos és tiszta város”-nak nevezte, amelyben „a gyönyörű városházát béborítja az izzó napsugár”.
1934-ben, amikor a Hírös Héten ismét Kecskeméten járt, ottléte kapcsán ezeket jegyezte fel: „Láttam, hogyan kel fel és hogyan nyugszik el az alföldi város; láttam suhogó röptét a gondolatok és a dal szárnyain; ettem pompás kenyerét és gyümölcsét; ittam ezeregyéjszakai borát – de mindig és mindenütt csak kettő érdekelt igazán. Az ember és a föld.” S ha már föld: ezt is egy alföldi kirándulása kapcsán vetette papírra: „Könny jön az ember szemébe, ha arra gondol, hogy mire nem képes ez a föld, ha anyaföldnek nevezi a magyar” (Gondolat és árvaság – Esszék, cikkek, útirajzok, riportok 1923–1935).
Ami a Kecskeméti Hírös Hét Fesztivált illeti: azt 1934-ben rendezték meg először, az 1933-as gazdasági világválság után, annak érdekében, hogy a térségben élők piacot találjanak termékeiknek. Becses ereklye került elő az 1934-es hírős hétről című írásában a Petőfi Népe újság 1996. augusztus 29-i száma így utal vissza az eseményre: „Az 1934-es első hírős hét országos szenzáció volt. A homok metropoliszába a budapesti polgárság színe-java is ellátogatott. A kecskeméti Szentiványi Ervinné tegnap érdekes dokumentumot hozott be szerkesztőségünkbe. Korábban már olvasta a Petőfi Népében, hogy az 1934-es hírős héten itt járt – többek között – Tamási Áron, valamint Tóth Aladár, az Operaház akkori igazgatója. Szentiványi Ervinné képeslapokat gyűjt és a hasonló hobbit űző társai az országból mindig felajánlják neki cserére, ha kecskeméti képeslap kerül hozzájuk. Így történt ez azzal a képeslappal is, amit Tóth Aladár 1934-ben Kecskemétről küldött Budapestre feleségének. Külön érdekesség, hogy a képeslapot aláírta Kodály Zoltán és Tamási Áron is. Ezt az üdvözlőlapot szerezte meg Szentiványi Ervinné. Azt természetesen mondani sem kell, hogy 1934-ben a posta külön bélyegzőt készített, Hírős Hét Kecskemét felirattal. A becses képeslapon is ez a bélyegző van.”
Tamási Áron Magyar sorskérdések – Egy erdélyi író gondolatai című füzete is Kecskeméten jelent meg szerzői kiadásban 1937-ben. A röpirat a zsidókérdésről első kiadása különnyomat volt a Bartha Miklós Társaság 1937. április 21-i ülésén tartott előadásának az akkor már a Márciusi Front gondozásában megjelenő Válasz szépirodalmi és társadalompolitikai folyóirat 1937. évi május havi számában megjelent leiratának és az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda nyomtatta.
1962 májusában is járt Tamási Áron Kecskeméten, szerzői estjét a Cifrapalotában tartották meg. Nem sokkal később a Katona József Színház előadását tekintette meg; a kecskeméti teátrum a Boldog nyárfalevél című darabját vitte színre. Az ősbemutató főbb szerepeiben Margittay Ágit és Fekete Tibort láthatta.
1962. december 25-én kelt levelében az előadás kapcsán Tamási Áron így méltatta a kecskemétieket:
Emberi szavak – A kecskeméti bemutató alkalmából
Ezt a színpadi játékot két évvel ezelőtt írtam. Azóta ide-oda fújta a szél, ami nyilván nem a színdarab mondanivalója miatt történt, hanem a címében levő „nyárfalevél” miatt, mellyel a szél, amint tudjuk, játszani szokott. Márpedig, nem lehet tagadni, egy idő óta, s mostanság is, eléggé szeles a világ.
Bolydult volt a légkör akkor különösen, 1946-ban, amikor színpadi munkám eseményei történtek vagy történhettek. Sőt akkor volt igazán megbolydulva! S mint ilyen időkben, amikor új szelek űzik a régit, általában történni szokott: hát akkor is kavarogtak a szabályok, amelyek az emberi együttélés rendjét általában szabályozták. A régi rend, mely bajokat szült, összeomlott. Az omlás elemi ereje nemcsak a régi és igazságtalan társadalmi rendet zúzta széjjel, hanem megingatta az emberi együttélés erkölcsi szabályait is. Ha azt nézem, hogy ezekkel az erkölcsi szabályokkal visszaélt a régi rend, akkor ez is természetes. Csakhogy: az emberi együttélésnek vannak olyan erkölcsi szabályai, amelyek állandó jellegűek. Vagyis: semmiféle társadalmi rendben nem lehet nélkülözni őket. Ha tehát ezek a szabályok kárt szenvednek, akkor nem a bennük rejlő erkölcsi tartalom a hibás, hanem hibásak azok, akik visszaéltek vele.
A bizalom egyike azoknak az erkölcsi szabályoknak, amelyeket az emberi együttélésben nem lehet nélkülözni. Most azért említem egyedül a bizalmat, mert a Boldog nyárfalevél lényegében ezt kívánja, művészi formában, ábrázolni. Úgy látszik, hogy aránylag korán tettem, két évvel ezelőtt. Aránylag, vagyis színpadi formában. Mert a politikai közélet irányító gondolatai között már akkor helyet talált a bizalom kérdése. Persze, amíg az én „nyárfalevelemet” ide-oda fújta a szél, azalatt már irodalmi formában is többször beszéltek erről a kérdésről. Ami nemcsak helyénvaló, hanem örvendetes is.
Ennek az örvendezésnek a folyamatában látom a Boldog nyárfalevél bemutatását. Ami annál nagyobb öröm a számomra, mert egyben elégtétel is. A színház, ahol darabom színre kerül, a Katona József nevét viseli, keserű életének színhelyén. Ha ő küszködött, a sok engesztelés után talán magam is vihetek neki egy virágszálat: a bizalomnak egy vidám virágát. S hogy ezt elvihetem, köszönet a segítő társaknak: a színháznak és a játszó művészeknek; s akik a szellemi gondosságban ápolják őket: a város és megye vezetőinek.
Reményemet és írói kedvemet gyarapítanák, ha nem csalódnának a munkámban, melynek szép és tisztes hajlékukban helyet adtak.
Kecskemét, 1962. december 25.
Online műveltségi vetélkedő
Ezek után ugorjunk át a mába! S ha eddig megszokhatta az Olvasó, hogy egy-egy felkeresett településen alaposan körüljárjuk, hogy milyen jeleit találjuk a Tamási Áron-emlékezetnek, akkor most előrebocsátjuk, hogy nem fogjuk ezt tenni. Azért nem, mert szokásos kutakodásunk kezdetén egy sehol máshol nem látott és nem tapasztalt kezdeményezésre bukkantunk, amelynek a bemutatása már önmagában pontos képet fog adni arról, hogy mennyire fontos a kecskemétiek számára a Tamási Áron emléke iránti tisztelet kifejezése.
Történt ugyanis, hogy a kecskeméti Nyugdíjasok Klubjainak Megyei Jogú Városi Szövetsége, Tamási Áron munkássága előtt tisztelegve, a Tamási Áron 125 Emlékév alkalmával 2022. júniusban online műveltségi vetélkedőt hirdetett a kecskeméti alap- és középfokú oktatási intézmények 12–17 éves tanulói, valamint a Kecskeméten élő szenior korosztály számára. A vetélkedőn négy főből álló csapatok és egyéni versenyzők egyaránt részt vehettek. „»Nem tartozom semmiféle stílusirányzathoz. Legközelebb talán a realizmushoz állok. De a valóság számomra nemcsak társadalmi vonatkozásában él, hanem az emberi lét egész tudományos és költői világára kiterjed« – írta Arcképem vázlata című önéletrajzi vallomásában a 125 éve született Tamási Áron. Az emlékezés és tisztelet méltó módja, ha elmélyedünk a Kossuth-díjas író terjedelmes életművében” – jelezték a szervezők. A rendezvény fővédnöke dr. Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselő, védnökei Zsámboki Anna, a Kecskeméti Tankerületi Központ igazgatója és Kormányosné Makai Eszter, a kecskeméti Nyugdíjasok Klubjainak Megyei Jogú Városi Szövetsége elnöke voltak.
A vetélkedő feladatait Juhászné Balasi Franciska elnökségi tag állította össze. Ehhez, illetve a feladványok eredményes megoldásához is komoly kutatómunkára, Tamási Áron egész életművének, regényeinek, novelláinak, drámáinak alapos ismeretére volt szükség.
A nyolc feladat közül az elsőben, a Farkaslakától Farkaslakáig – egy regénybe írt életút címűben le kellett írni röviden, akár egyetlen szóval, hogy hogyan kapcsolódik a megadott kilenc idézet Tamási Áron életéhez. A második, Harcostársak és vetélytársak az irodalom frontján című feladatnál egy betűrácsban Tamási tizenkét író- és költőkortársának a nevét rejtették el, ezeket kellett megtalálni és betűrendbe állítani. A harmadik feladat Nyissunk egy ablakot, és pillantsunk be az író néhány regényébe! címet viselte és itt nyolc rövid regényrészlet alapján kellett rájönni az adott regény címére. A negyedik, Tamásival a színház vonzásában feladványban felsorolták az író hat drámájának hat-hat szereplőjét, amelyek alapján meg kellett jelölni a hat dráma címét, továbbá csoportosítani a szereplőket aszerint, hogy melyik drámában fordulnak elő. Az ötödik feladat, továbbra is a színház világában időzve, A színház „a nemzetnevelés tiszteletreméltó helye” cím alatt azt kérte a versenyzőktől, hogy nevezzenek meg öt olyan színházat határon innen és túl, amelyben Tamási–dráma ősbemutatóját tartották, valamint jegyezzék le a bemutatott dráma címét az ősbemutató évével együtt. A hatodik, Fordítsunk magyarról magyarra! című feladatban a Sóvidéki társasjáték, a Lőrinc két almája, a Szabadság madara és a Szegénység szárnyai novellákból a megjelölt tájnyelvi szavakat kellett értelmezni egyetlen szóval vagy rövid körülírással. A hetedik feladat az Egy nap Ábellel a rengetegben, Hargitán! címet viselte és ebben a megadott kulcsszavak felhasználásával tíz mondatban le kellett írni Ábel egy napját fenn a Hargitán. A nyolcadik, egyben utolsó, Tamási Áron élete és kora című feladatban egy táblázatot kellett kitölteni a hiányzó információik pótlásával. (Érdemes a feladatokat részleteikben is megismerni itt: Tamási Áron-emlékév, 2022 | Kecskemét (kecskemet.hu).)
A 100 pont elérését lehetővé tévő, ajánlott irodalom és hasznos linkek bőségét megadó online műveltségi vetélkedő ünnepélyes eredményhirdetését 2022. október 18-án tartották a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban, ahol a szervezők a versenyzők mellett népes vendégsereget is köszönthettek, köztük Lévai Jánosné tanácsnokot, önkormányzati képviselőt. Az erdélyi származású Meister Éva színművész Erdély lelke címmel Tamási Áron, Nyírő József és Wass Albert műveiből adott elő részleteket, előadását népdalokkal színesítve. Videón levetítették Szilágyi Varga Zoltán Balázs Béla-díjas kecskeméti animációs rendező-grafikusművész azon grafikáit, amelyek a Magyar Művészeti Akadémia által újra kiadott Ábel-trilógiát illusztrálják.
Az ünnepi műsor után Juhászné Balasi Franciska elmondta, hogy a vetélkedőre összesen 47 – egyéni és csapatban induló – személy jelentkezett. A beérkezett 27 megfejtésből 12 százszázalékos lett, 6 fő kiválóan teljesített s a legalacsonyabb pontszám is 85 volt az elérhető 100-ból. Valamennyi versenyző emléklapot és ajándékcsomagot kapott, amit Kormányosné Makai Eszterelnök, a vetélkedő kezdeményezője és egyik védnöke, valamint Lángné Nagy Máriaelnökségi tag adott át. A legjobbak kaptak egy-egy A. Szabó Magda Tamási-kutató, a Tamási Áron Közalapítvány elnöke által felajánlott Tamási Áron-albumot, a szövetség pedig – a versenykiírásnak megfelelve – egynapos kirándulással jutalmazta őket.
A vetélkedő konkrét eredményei itt tekinthetők meg: Tamási Áron emlékére szervezett online műveltségi vetélkedő eredményhirdetése – 2022. október 18. | Kecskemét (kecskemet.hu). A díjátadás eseményéről pedig tudósítás látható itt: https://www.youtube.com/watch?v=hyVhpuos2gw&feature=emb_rel_end
A Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban egyébként 2022. szeptember 29-én is a 125 éve született Tamási Áronra emlékeztek, a „Nem középiskolás fokon…” című, olvasásnépszerűsítő sorozat részeként A. Szabó Magda, a Tamási Áron Közhasznú Alapítvány elnöke Tamási Áron Kecskeméten és a világban című előadásával.
Hetényegyháza
Hetényegyháza előbb Kecskemét külterületi lakott területe, majd 1952 és 1981 között önálló község volt. A várossal való egyesüléssel kapcsolatos tárgyalások 1972-ben kezdődtek; Kecskemét szeretett volna az ország városait lélekszám szerint rangsoroló statisztikákban kedvezőbb helyet elfoglalni (távlati cél a százezer fős lakosság elérése volt, amit mára már meg is haladott) és ezzel együtt előnyösebb jogállást kivívni. Célszerűnek tűnt, hogy ezt a korábban a városhoz tartozó területi egységek visszacsatolásával érjék el. Elképzelésük találkozott Hetényegyháza elképzeléseivel is, hiszen a község az erőteljes városiasodás és a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válása miatt fellépő fejlesztési és korszerűsítési igényeknek saját forrásból nem tudott eleget tenni, szüksége volt Kecskemét segítségére, így a közös érdek mentén Hetényegyházát 1981-ben visszacsatolták Kecskeméthez.
Tamási, amikor 1934-ben a Hírös Héten Kecskeméten járt, Hetényegyházán is megfordult. „Hírös” magyarok című írásában élményeiről így számolt be:
A Kada Elek telepítéséből származott ez a község, százhuszonkilenc háza van most, egyezer lélekkel körülbelül.
A mező közepén, nem messze az erdőtől, hatalmas új templom áll. Véle szemben egy nagyocska és dicséretes szép ház. Ebben székel a gazdakör, és itt lakik a törekvő, erős akaratú gazda, akit érdemes szemtől szembe látni.
Hosszú asztal a tornácon, mely a szőlőkre tekint.
– Hol a gazda?
– A földeken van ő.
Hamar elküldenek érte. Addig kortyolunk valamit a rekkenő hőségben. Odakerül Mihály bácsi is, aki 365 holdon vigyáz, mint igazi csősz. Holdja után negyven fillér jár neki, lakása is van a szőlő-hegyközségtől, és két kéve venyige holdankint, téli időre.
Balról a derekán, bronzszínű bőrtokban, nagy forgópisztoly settenkedik a gazdakör tornácán.
– Mikor távozott el ebből az utolsó golyó? – kérdem.
– Nemigön kell szólaltatni eztöt – feleli Mihály bácsi.
Úgy látszik, hogy jó erkölcsű népek lakják errefelé a földet, és tapasztalt, istenfélő ember maga a csősz is, aki nem pazarolja a veszélyes golyót. Egyedül azt sérelmezi, hogy hosszú puska járna neki, s nem efféle, ami csak „pulykabegy”-nek nevezhető.
S mialatt kortyolunk óvatos móddal és így csőszölünk az öreggel, a szőlők felől, sebes jövéssel, feltűnik egy férfi. Hajadonfőn jön, mellényben és szép fehér ingben. Előtte kötény, mezítlábos lábán virágos papucs. Az arcája piros-barna, a szeme kék, a bajusza kurtára nyírott.
Ez az újfajta magyar, erős akaratú és vagyonszerző fajta, ki létesít is mindig valamit a köznek, mialatt ő maga gyarapszik. Lám, a nagytemplom építésében is közredolgozott, a helyet is ő szögezte le, ahova építették. S ez a nagy ház is, melynek tornácán vibrál és érik az új magyar élet, az ő alkotása. A kocsma mellé, mely üdíti az erdélyi hegyek szülöttét és a csőszt egyaránt, ide helyezte a gazdakört, trombitával a sarokban, nagybőgővel és a hőségben letakart cimbalommal. És egy lányos arcú rangos pap képivel a falon.
Vallásos ember a gazda, és az ábrázolt pap díszelnök a gazdakörben.
– Hogyan kezdte? – kérdezzük a gazdától, aki pillanatok alatt elrendezi kérdésünkre az eszét, és így mondja a beszédet:
– Amikor tizenöt éves voltam, már nem tűrhettem, hogy nagyon szigorú volt az anyám. Emiatt elmentem szolgálni hát, és három évig szolgáltam egyhuzamban. Tizennyolc éves koromban önálló lettem és napszámba jártam. Akkor elmentem a napszámból katonának, s már volt annyi pénzem, hogy kilencvékás földet vehettem, hétszázhetven pengő árban. Azután kiszabadultam, és beültettem két hold szőlőt, szereztem két gebe lovat is, melyekkel fuvaroztam. Majd több éven keresztül törköllyel kupeckedtem, aztán megnősültem, megemlítem azonban, hogy semmit sem hozott a házhoz az asszony. Azután házat építettem, majdan pálinkafőző kazánt állítottam. Jól ment egészen a dolog, de akkor jött a háború. Engemet felmentettek ugyan testi gyengeség miatt, mit az asszony sohasem hitt el nekem, de különben nem tudtam előrehaladni semmit, pedig pénzem volt elegendő. Ott volt a borom mind a pincében, s jöttek a románok és mind elvitték a boromat. A háború után ismét előresiettem, földet vettem, szeszfőzdét állítottam fel, és szódavízgyárat is, közben pedig újból építettem.
– Most mennyi földje van? – kérdjük.
– Huszonnégy hold – mondja.
Nagy szó ez itten, ahol két-három hold már meglehetős életet juttat. Nagy szó, és még nagyobb gazdaság. Büszke is rá elfojtottan a gazda, mert csak búcsúzásnál jut eszibe, hogy a beszéd mellé megkínáljon valami itallal is minket. Veres bort hozat hamar a fiával, de csak egy kortyot iszunk a koccintás és a tisztesség kedvéért. A testet kínozza a hőség, a lélek pedig teleitta már magát az igaz szóval és a reménnyel, hogy van jövendője ennek a népnek.
Virágos papucsában kikísér a kapuig minket, aztán visszamegy kedvvel és erős karokkal a termékeny magyar földre […].
Megjegyezzük, erről a földről máshol ezt írta Tamási: „Azt kell hinnem, hogy valóban Isten lebeg e földek felett.”
(Forrás: https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/TAMASI/tamasi00006_kv.html)
Nos, Hetényegyházán a Tamási Áron utcában vagy utcán át nemcsak mi, valamint az itt lakók közlekednek járművel, hanem a kecskeméti 353-as számú autóbusz utasai is. A járat a Hetényegyháza vasútállomás és a Kikelet utca között közlekedik körforgalomban. 2020. december 13-án indították, csatlakozást biztosítva Hetényegyháza vonatállomásnál a vasútra. A járat útvonala: Hetényegyháza, vasútállomás vá. – Darányi Ignác utca – Kossuth Lajos utca – Tamási Áron utca – Kikelet út – Alkotmány utca – Kossuth Lajos utca – Darányi Ignác utca – Hetényegyháza, vasútállomás vá. Mi nem találkoztunk a busszal, mert csak munkanapokon közlekedik és délutánonként, mi pedig szombaton jártunk Hetényegyházán és délelőtt, de vélelmezzük, hogy kisbuszról lehet szó, mert a buszmegállóban kihelyezett tájékoztatótábla szerint a kapacitása 18 fő.
Annál nagyobb volt az élet a Nemzeti Dohánybolt körül, egymással ott összetalálkozó falusfelek (városfelek) cserélték ki egymással jó hangulatúan a szót. Találkoztunk barátságos cicával is, láttunk szép szőlőskertet, megtudtuk, hogy van az utcában gépjárműszerelő (Bugarszki László), villanyszerelő (Káplár József), festő-üvegező (Bázis Piktor Bt.), mérnök, műszaki tanácsadó („K&Z Horizontál” Kft.) és falatoztunk szépemlékű ízű péksüteményeket a Tamási utcával szemben lévő FélegyHázi Pékségben.
Testben és lélekben kiegyensúlyozottan, a szerzett értesülésektől feldobottan, a jóleső sétától vidáman, az aktuális feladat teljesítésével elégedetten távoztunk Hetényegyházáról és indultunk el Izsákra, a római katolikus plébániára, Bajkó Zoltán plébános barátunkhoz, hogy aztán ő még többet meséljen Hetényegyházáról és eltöltsünk vele egy soha el nem felejthető szombat délutánt a saját készítésű bőségfinomságaival terített asztalánál.
Varga Gabriella
