Menü Bezárás

„Az alföldi rónára a Kárpátok tájáról”

Solt központjában, a Városháza mellett, Solt fejedelem (894–948) faragott szobrának közvetlen szomszédságában áll egy székelykapu, rajta a legtöbbet idézett Tamási Áron-gondolattal: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A kaput a város erdélyi testvértelepülése, Csíkdánfalva ajándékozta a soltiaknak, és 2011 őszén, a szüreti rendezvénysorozat keretében avatták Kalmár Pál akkori helyi polgármester és a néhai Süket Jenő csíkdánfalvi községvezető jelenlétében. A szervezésben, a kapu felállításában jelentős részt vállalt Kerti István, továbbá munkájával Horváth László és a városüzemeltetés dolgozói nyújtottak segítséget. A kapu azóta is székely testvéreikre emlékezteti az itt élőket, nem kevésbé a székelyek nagy írójára is, s kicsit talán az ajándékozó Hargita megyei falu volt elöljárójára is, aki 51 évesen, tragikus hirtelenséggel, szívroham következtében távozott az öröklétbe. „Testvérvárosunk lakosságának gyászában osztozunk, emlékét kegyelettel őrizzük” – küldte az üzenetet akkor Erdélybe Kalmár Pál solti polgármester.

A székelykapunak is helyet adó parkban áll Solt fejedelem másfélszeres életnagyságú, barnára festett, fából faragott szobra. A mű arról nevezetes, hogy alkotója, Polyák Ferenc (2013-ban elhunyt) kecskeméti fafaragó, miként a többi alkotását, úgy ezt is baltával faragta ki. Solt Árpád fejedelem legkisebb fia volt azok közül, akiknek nevét a krónikák megőrizték. A honfoglalás idején Bács-Kiskun megyének, a Kalocsai járásnak ezt a területét Árpád foglalta el, majd halála után fiának, a fejedelmi méltóságot is betöltött Soltnak (Zolta, Zoltán, Zsolt, Solt) lett a szálláshelye. Ezért származik az ő nevéből a városi címet 1997-ben újra elnyert  Duna-parti település elnevezése.

S ha már itt vagyunk a polgármesteri hivatal mellett, vessünk egy pillantást az épülete falára elhelyezett fekete márványemléktáblára: „Solt város lakosai ezzel a táblával emlékeznek Jászfalusy Károly községi jegyzőre, aki ezen a helyen, több lakostársával együtt 1919. június 22-én a vörös terror áldozatául esett. A város lakosai tisztelegnek mindazon solti emberek előtt, akiknek történelmünk során életét elvette, szabadságát, emberi méltóságát sértette bármilyen indíttatású politikai terror.” Állíttatta: Solt Város Önkormányzat Képviselő-testülete, 2010. június 22.

1919. június 22-én tizenhat solti lakos esett áldozatául a Szamuely Tibor vezette bőrruhás Lenin-fiúk kegyetlenkedésének. A mészárlás áldozataira emlékezve 2010-ben, az emléktábla állításával egyidejűleg Solt város képviselő-testülete június huszonkettedikét helyi emléknappá nyilvánította. Az egykori eseményeket a 2019. évi megemlékezésen ekként ismertette Varga László nyugalmazott református lelkész, püspökhelyettes (idézi a BAON, a Bács-Kiskun Megyei Hírportál): „A történések idején nem volt háború, ezért is nehéz megérteni, hogy saját hazájukban, magyar falvakban és városokban köztiszteletben álló polgárokat, egyszerű parasztokat, tisztségviselőket, vagy aki éppen az útjukba került, öltek meg a Lenin-fiúk, olyan kegyetlenséggel… Ráckevétől Kalocsáig, a Duna menti településeken élők nem kértek a proletárdiktatúrából. Népfölkelések indultak, amelyeket megtorolni jött vonaton a Szamuely vezette halálbrigád. Soltnál a helyiek felszedték a síneket, ezért az egyik vasúti kocsiban szállított, jól ismert olajzöld autójukkal mentek tovább. A solti határban három embert azonnal agyonlőttek, majd a településre érve géppuskával lőtték az előlük menekülőket. Rajtaütéssel foglalták el a községházát, ahol éppen tanácskoztak az ellenforradalom helyi irányítói. Szamuely rövid úton valamennyit kötél általi halálra ítélte, és úgy rendelkezett, hogy elítéltjeit rögtön fel is kell akasztani a községháza előtti hársfákra. Kovács Gábor 24 éves földművest, Szily László 35 esztendős biztosítóintézeti tisztviselőt, Zilinszky Pál 41 éves kocsmárost fosztották meg életétől. Majd Jászfalusy Károly 29 esztendős községi jegyzőt akasztották fel, várandós felesége előtt. Ez annyira elborzasztotta még a kivégzőket is, hogy a többieket Kecskemétre vitték be, ahol őket rögtönítélő forradalmi törvényszék parancsára agyonlőtték. Akiket életben hagytak, azokat tíz-húsz éves kényszermunkára ítélték. Különítmények járták a településeket, Kalocsát, Kiskőröst, Soltot, Pusztaszentimrét, Tasst, Hartát, Akasztót, Hajóst, Soltvadkertet, Csengődöt, Uszódot, Császártöltést, Kecelt, Dunapatajt, hogy vérrel és szuronnyal fojtsák el a fegyvertelen felkeléseket. Vér, halál, rablás, szabadosság, könny, ami a megtorlók útját kísérte. Nem lehet megérteni ezeket az embereket, tetteiket ne felejtsük el soha” – fogalmazott Varga László főtiszteletű úr. A soltiak minden június huszonkettedikén tisztelegnek azon elődeik előtt is, akik valamelyik másik terror áldozatául estek. Ide sorolják az 1919-es mellett az 1940-es években, 1945 után, illetve az 1950-es években elhurcoltakat és kivégzetteket, valamint az 1956 utáni megtorlások áldozatait is. Itt emlékeznek a holokauszt, a Gulag áldozataira, a kuláksorsra jutottakra és a munkaszolgálatosokra is.

Megráztuk magunkat – mert meg kellett – és elindultunk a közeli Tamási Áron utca felé. Sétamennyiségnek sem volt megvetendő a félkilométernyi hosszúságú utca bejárása. A végéről, a Révai György utcától indultunk. Innen az Ady Endre utcáig tartó szakaszon a jobb oldali rész beépítetlen. A bal oldalon a 28. szám alatt Pék Adrienn fodrászatát találják a szépülni vágyók, a 24–26. szám alatt pedig zöldség- és gyümölcs-nagykereskedelem terén illetékes a Soltker Rt.

Az Ady Endre utcai kereszteződéstől további, útinaplónkba feljegyzésre ajánlkozó-kívánkozó látnivalók sorakoznak. Először a 21. szám alatt található Piactér vonja magára a tekintetünket. Avatóünnepségét 2011. december 9-én tartották, azóta a reggeli-délelőtti órákban kínálják itt áruikat a helyi termelők.

Itt fedeztük fel Solt Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatának telephelyét is, amelynek üvegfalát idei gyermeknapi rajzok kiállítása díszítette. 2022. május 29-én a Városi Gyermeknapon ugyanis a Solti Roma Nemzetiségi Önkormányzat is részt vett. A Vécsey parkban a felnőttek a kicsiknek kenyérlángossal és limonádéval kedveskedtek, a gyermekek pedig rajzoltak, festettek, színeztek. Akkor és ott születtek azok a, cicát, lovat, elefántot, unikornist és sok más témát láttató alkotások, amelyeket az iroda üvegfalán megszemlélhettünk. Különösen is megragadott minket az ANYA és APA szavakat, mégpedig szívekkel ábrázoló rajz…

Továbbhaladva az utca eleje felé, a 17. szám alatt találjuk a Soltgáma Kft. papír-írószer-kereskedését. A társaságot 2008-ban alapították egyéni és társas vállalkozások részére teljes körű számviteli szolgáltatás nyújtása céljával, majd a tulajdonosok a könyvelőirodájuk melletti üzlethelyiségben az Európai Unió és Magyarország Kormányának az Új Magyarország Vállalkozói Program keretéből elnyert támogatásával papír-, írószer-, nyomtatvány- és kreatívboltjukat is megnyitották. Az üzletben 2016 májusától GLS CsomagPontot is működtetnek.

A folytatásban a solti Tamási Áron utca kettéágazik, majd ismét egy ágban folytatódik tovább. Takaros házak, rendezett kertek, udvarok szegélyezik útját, ha pedig valaki megéhezne a sok vándorlástól, betérhet a Kabasi Pékségnek az utca legelején, a Tamási Áron utca – Törley Bálint utca sarkán lévő boltjába, ahol olyan töltött fánkok, islerek, mákos és túrós rácsos linzerek, zserbók, epres-csokis piskóták, vaníliás muffinok, csokis csigák, kókuszgolyók és más sütemények, kenyér- és pékáruk állnak a pultokban és a polcokon, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a sok finomság egyikének-másikának.

Csakhogy lassan elközeleg a búcsú ideje. Elköszönünk a Zöld Várostól. Még egy pillantás a székelykapura, s ugyanekkor lélekben a Csíkdánfalvi Harangszó 2005. június 22-i számának címlapjára is, ahol a testvértelepülési szerződés aláírása kapcsán Kovács János solti alpolgármester 2004-ben írt, Megtaláltuk egymást című versét közölték. Ezek a sorok is benne állnak:

Mert a jószándék, s az ima meghallgatást talált,
Ez őszinte óhajtás átlépte a határt,
És íme elhallatszott a Duna partjára,
Jó magyarok közé, Soltnak városába.
Kis-Magyarországra, a nagy-Magyarországból,
Az alföldi rónára, a Kárpátok tájáról.
…
E két testvérváros, Solt és Csíkdánfalva
Apraja és nagyja együtt azt akarja,
Legyen e kapcsolat most már maradandó,
A testvéri szeretet mi köztünk állandó!
Éljünk együtt vígan számos szép napokat,
A jó Isten áldja meg a mi barátságunkat!

A jó Isten áldja meg… visszhangozzuk távoztunkban a vers zárósorait.

Varga Gabriella

X
X