Magyarság Háza Galéria, 1051 Budapest, Nádor utca 17.   |   Rendezvényszervezés: + 36 1 795 66 06

A Magyarság Háza programjaira az előzetes regisztráció javasolt. Kérjük, hogy a regisztráció megkezdéséhez kattintson a kiválasztott programra! Tartalmas időtöltést kívánunk!

„Áronnak lenni annyi, mint a szó emberévé válni”

Tamási Áron 1935-ös felolvasókörútjának egyik állomása – Szeged, Pécs, Miskolc, Békéscsaba, Baja, Hódmezővásárhely, Debrecen, Győr… mellett – Kaposvár volt. 1935. november 17-én a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság meghívására érkezett a somogyi megyeszékhelyre az Erdélyi Szépmíves Céh néhány másik írója, Nyirő József, Tompa László, Molter Károly, Kemény János társaságában és egyik elbeszélését olvasta fel. A Berzsenyi Társaság kaposvári rendezvényein máskor is megfordult Tamási, például 1948 tavaszán is szerepelt felolvasóülésükön Déry Tiborral és Kassák Lajossal együtt, majd 1948. október 30-án szintén részt vett a társaság évadnyitó felolvasóülésén a városháza dísztermében. A kaposvarmost.hu portál Esztendőknek vándorútján című visszatekintés-sorozatában feljegyezték azt is, hogy 1954 végén Fodor András, Rideg Sándor és Tamási Áron részvételével irodalmi estet rendeztek a Városi Színházban.

„Azt mondják, főleg az ízes beszédű Tamási Áron felolvasása ragadta meg a hallgatóságot”

– jegyzi meg a blog szerzője, Nagy Zoltán.

A kaposvári Hotel Dorottya történeti leírásában is feltűnik Tamási Áron neve, mint aki – Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc mellett – vendégeskedett a szállodában.

Ezer szállal kötődik hát Tamási Áron a dél-dunántúli megyeszékhelyhez, bizonyára ide vezethető vissza az, hogy Kaposvár napjainkban is számos, az író élő emlékezete és a város között fennálló kapcsolódási pontot tár elénk. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumnak például testvériskolája a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, a kaposvári Csiky Gergely Színház pedig 2018. szeptember 28-án bemutatta az Énekes madár című Tamási-darabot. Balázs Géza nyelvész ezt írta róla: „Az Énekes madár keletkezése (1933) óta kedvelt színházi darab. Fordulatos, fondorlatos és furfangos történet, mulatsággal és szomorúsággal. De a történet mögött van valami mélyebb, amit még nem fejtettem meg. Csak azt figyeltem meg magamon, hogy élvezem, beléfeledkezem, nevetek is, szurkolok is a jónak (mint a gyerekek a bábszínházban)… Béres László rendezése rendkívül mozgalmas, ötletes: ilyen a varjútánc, de a fiatal legény (Móka) kútba dobásának koreográfiája is, valamint a ráhangoló ötlet: az előadás előtt az ifjú pár egy zárt műanyag hengerben lassú táncot lejt. Az alapsztoriban van valami abszurd: két vénlánynak van két reménytelen öreglegény udvarlója, közben előbukkan 16 éves húguk és a fiatal legény szerelme. Az öreglegények a kislányba, az öreglányok a fiatal legénybe lennének szerelmesek, végül megoldásként a fiatal legény és leány elpusztítására vállalkoznak. A népi életkép, vígjáték itt vált át tragikussá, és rögtön misztikussá, szakrálissá: az író nem tud jobb megoldást, minthogy a földi kegyetlen konfliktus (gyilkosság) után a szerelem csak az égben lehetséges, de ott lehetséges… Igazságérzetünk nem nyugszik meg (ezért nem népi életkép), de talán ad valami megnyugvást…”

Ilyen előzmények gondolatszintű felvillantása után érkeztünk meg Kaposvár-Toponárra egy esős szeptemberi napon.

Toponár egykor önálló község volt. Kaposvár központjától északkeleti irányban fekszik, a 61-es főút várost elkerülő szakaszán kívül, a Szántódra vezető 6505-ös út mentén. Belterületének déli szélén található a Kaposvári Egyetem kampusza, a központjában ágazik ki a 6505-ös útból kelet felé a 7,5 kilométer hosszú 65 112-es út, amely Orci településre, majd onnan tovább Zimány központjába vezet. A városrészen (annak keleti részén, dél-északi irányban) a MÁV 35-ös számú Kaposvár–Siófok-vasútvonala húzódik végig, amelynek megállója is van itt. A XVIII. században települt ide a Festetics család, akik kastélyt, templomot, szobrot is emeltek a településen. A Kaposvárral összeépült Toponár 1970-ben vált a város részévé.

A leírások szerint praktikus okokból, a közigazgatás gördülékenységének biztosítása érdekében a korábban két önálló település megegyező utcanevei közül a városban lévők maradhattak meg. Így a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának határozata alapján a toponári városrészben lévő Marx Károly utcát 1972 februárjában Benyó János utcára nevezték át (XXIII. 516. Kaposvári Városi Tanács iratai. A végrehajtó bizottság 1972. február 2-i ülése. 35/1972. [II. 2.] VB sz. h.). A Benyó János utcát pedig Kaposvár Megyei Jogú Város Képviselő-testülete 1991. júniusi határidőtől Tamási Áron utcára keresztelte át az előző rendszerhez kapcsolódó nevektől való megválás jegyében (XXXVII. 1. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának iratai. A képviselő-testület 1991. február 5-i ülésének jegyzőkönyve. 22/1991. [II. 5.] kgy. sz. h.). Részlet a jegyzőkönyvből:

„Kaposvár Megyei Jogú Város Képviselő-testületének határozata közterületek névváltoztatásáról Kaposvár, 1991. február 5.

7. Utca- és közterületek névváltoztatása. 22/1991. (II. 5.). számú önkormányzati határozat: Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése az Oktatási, Tudományos és Kulturális Bizottság javaslata alapján megtárgyalta Kaposvár Megyei Jogú Város utcaneveinek megváltoztatásáról szóló előterjesztést és az alábbi határozatot hozta:

Benyó János utca: Tamási Áron utca (1 tartózkodással)”

A két névadóról a dokumentumok rögzítik, hogy Benyó János (1874?–1897) szlovák nemzetiségű napszámos, idénymunkás volt, akit a Toponárhoz közeli Fészerlakon egy vadsztrájk során egy csendőr lelőtt. (A halotti anyakönyv másodpéldányában családi nevét Benónak írták, a Trencsén vármegyei Bosácból származónak és 24 évesnek jelezték.) Tamási Áron (1897–1966) újságíró, író az erdélyi magyarság XX. századi sorsának jeles megjelenítője volt.

Toponár egykor önálló község volt. Kaposvár központjától északkeleti irányban fekszik, a 61-es főút várost elkerülő szakaszán kívül, a Szántódra vezető 6505-ös út mentén. Belterületének déli szélén található a Kaposvári Egyetem kampusza, a központjában ágazik ki a 6505-ös útból kelet felé a 7,5 kilométer hosszú 65 112-es út, amely Orci településre, majd onnan tovább Zimány központjába vezet. A városrészen (annak keleti részén, dél-északi irányban) a MÁV 35-ös számú Kaposvár–Siófok-vasútvonala húzódik végig, amelynek megállója is van itt. A XVIII. században települt ide a Festetics család, akik kastélyt, templomot, szobrot is emeltek a településen. A Kaposvárral összeépült Toponár 1970-ben vált a város részévé.

A leírások szerint praktikus okokból, a közigazgatás gördülékenységének biztosítása érdekében a korábban két önálló település megegyező utcanevei közül a városban lévők maradhattak meg. Így a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának határozata alapján a toponári városrészben lévő Marx Károly utcát 1972 februárjában Benyó János utcára nevezték át (XXIII. 516. Kaposvári Városi Tanács iratai. A végrehajtó bizottság 1972. február 2-i ülése. 35/1972. [II. 2.] VB sz. h.). A Benyó János utcát pedig Kaposvár Megyei Jogú Város Képviselő-testülete 1991. júniusi határidőtől Tamási Áron utcára keresztelte át az előző rendszerhez kapcsolódó nevektől való megválás jegyében (XXXVII. 1. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának iratai. A képviselő-testület 1991. február 5-i ülésének jegyzőkönyve. 22/1991. [II. 5.] kgy. sz. h.). Részlet a jegyzőkönyvből:

„Kaposvár Megyei Jogú Város Képviselő-testületének határozata közterületek névváltoztatásáról Kaposvár, 1991. február 5.

7. Utca- és közterületek névváltoztatása. 22/1991. (II. 5.). számú önkormányzati határozat: Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése az Oktatási, Tudományos és Kulturális Bizottság javaslata alapján megtárgyalta Kaposvár Megyei Jogú Város utcaneveinek megváltoztatásáról szóló előterjesztést és az alábbi határozatot hozta:

Benyó János utca: Tamási Áron utca (1 tartózkodással)”

A két névadóról a dokumentumok rögzítik, hogy Benyó János (1874?–1897) szlovák nemzetiségű napszámos, idénymunkás volt, akit a Toponárhoz közeli Fészerlakon egy vadsztrájk során egy csendőr lelőtt. (A halotti anyakönyv másodpéldányában családi nevét Benónak írták, a Trencsén vármegyei Bosácból származónak és 24 évesnek jelezték.) Tamási Áron (1897–1966) újságíró, író az erdélyi magyarság XX. századi sorsának jeles megjelenítője volt.

A kaposvár-toponári, félkilométernyi hosszú, nyílegyenes Tamási Áron utca sokkal több vállalkozásnak, szolgáltatónak székhelye, mint azt első látásra gondolnánk. Könyvelés, könyvvizsgálat, gabonanövények termesztése, személyszállítás, ruhakiskereskedelem, ipari gépek, berendezések üzembe helyezése és más tevékenységek rejlenek itt, sőt nemrég eladó Golden Retriever kiskutyákat is kínált egy itt lakó hirdető. A 16. szám alatt pedig a LáriFári Alapítvány székel, amelynek elsődleges célja a bármely okból – különösen, de nem kizárólag betegség miatt – átmenetileg nehéz élethelyzetbe került gyermekek és családjuk támogatása, segítése, életkörülményeinek javítása, az érintett családok egységének, a családi összetartás és összetartozás fontosságának erősítése. Igazán szép küldetés!

Mielőtt búcsút intenénk többször végigjárt mai utcánknak, kis kitérőt még engedjen meg az Olvasó.

Két évvel ezelőtt, 2020 őszén szobrot állítottak Kaposváron Erdély legendás püspökének, Márton Áronnak. Tudták, hogy Tamási Áron jó barátja volt a nagy püspöknek? Lőwey Lilla irodalmi szerkesztő leírását idézzük az erdelyalbum.hu oldalról:

„Márton Áron és a nála egy évvel fiatalabb Tamási Áron még a régi Magyarország szülöttei voltak, fiatal felnőttkorukig a történelmi Magyarország polgáraiként éltek, de mindketten a kisebbségi sorsban teljesedtek naggyá.

Az Áron jeles név, a bibliai Áron a zsidó nép első főpapja volt és Mózes testvére. Mózes nem volt a szavak embere, Isten ezért rendelte mellé Áront, hogy legyen a szószólója. Áronnak lenni annyi, mint a szó emberévé válni. Bizony mindkét székely Áron a szó embere volt. Márton Áronban egyesült az ároni és a mózesi szerep: »Nem csak Áronunk, Mózesünk is volt Ő« (Kányádi Sándor).

Tamási Áron vallotta, hogy a nemzet ereje az istenhitben és a magyar nyelvben gyökeredzik: „… hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett…, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt…”

A két székely Áron baráti kapcsolatban állt egymással. Egy régi történet szól barátságuk mellett, de lelkialkatuk különbözőségéről is tanúskodik. A püspök Áron meghívta az író Áront vacsorára egy pénteki napon. Tamási betért egy vendéglőbe, flekkent rendelt, majd jóllakva beállított püspök barátjához. Hozták is a vacsorát, a puliszkát meg a tejet. Ketten együtt – állva – elmondták az asztali áldást, majd leültek, de Tamási Áron hozzá sem nyúlt a puliszkához. Püspök barátjának kérdésére válaszolta, hogy köszöni, de ő már vacsorázott. Erre Márton Áron értetlenkedett: »Én téged vacsorázni hívtalak, miért vacsoráztál máshol?« Tamási így válaszolt: »A telefonálás után rájöttem, hogy péntek van, és tudtam, hogy itt puliszka meg tej lesz a vacsora, ezért idejövet jól béflekkeneztem.« A püspök döbbenten csak ennyit szólt: »Ma péntek van.« Tamási bátran válaszolta: »Azért van nékem püspök barátom, hogy helyettem ezt leimádkozza.« Márton Áron elhűlve felelte: »Tudod, Áron, ha az Isten is székely volna…«

A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án visszacsatolta Magyarországhoz Észak-Erdélyt és Székelyföldet. Kolozsvárra szeptember 11-én vonultak be a magyar csapatok. Tamási Áron kolozsvári lakosként automatikusan Magyarországhoz került, Márton Áron pedig tudatosan román területen maradt, noha hívei többsége a Magyarországhoz visszakerült területen élt. A püspök 1940. szeptember 29-én – a romániai Gyulafehérvárról – megjelent a már magyar fennhatóság alatt lévő Kolozsváron, és a Szent Mihály napi búcsúmisén szólt az anyaországhoz visszatért észak-erdélyi magyarokhoz. Szavai nem tükröztek euforikus hangulatot. Féltette a kisebbségi sorsban összekovácsolódott közösséget, amelynek érdekében éppen ő tette a legtöbbet, és óvta őket az individualizmus kísértésétől: »Ne higgyétek, hogy most akkor boldogultok, ha mindenki külön fut a saját célja felé.« Áron püspök tehát aggodalmát fejezte ki, hogy az anyaországhoz visszatérve az erdélyi magyar, társai kezét elengedve, elkezd saját céljai, egyéni érdekei felé futni. Tamási Áron pedig a budapesti rádió kolozsvári megjelenésével kapcsolatban nyilatkozta, hogy »a középosztály egymás között állások és címek miatt marakodott és ebben a ’nemzeti’ harcában egységessé vált a korábbi magyar középosztállyal. A szellem, amelynek jegyében ez történt, bizonyára nem nevezhető erdélyi szellemnek«. Az író Áron szerint tehát – az anyaországi szellemhez igazodva – az úgynevezett középosztálynál a karrierista marakodás sajnos már meg is történt.

Tamási 1944-es Budapestre költözése után a két Áron földrajzilag távol került egymástól, de a szellemi párhuzam megmaradt közöttük.”

Még egy utolsó pillantás a fura törzsű fára s már gurulunk is tovább Bonyhád felé.

Az irány Tolna és Baranya, mégis olyan az érzésünk, mintha Székelyföldre mennénk…

Varga Gabriella